A Tolvaly Ferenc nevével jegyzett könyv három összefüggő részben tárja föl az egész Európában híres Angster orgonák titkát és az orgonaépítő család históriáját. Az orgona hangja valóban az égi harmóniákat idézi. Fiatal koromban gyakran azért a pesti ferencesek templomában randevúztunk apámmal, mert a korszak egyik nagy orgonistája, Gergely Ferenc gyakorolt, egymás után szólaltatta meg Bach műveit s kedvére improvizált is. Szerencsém volt: interjút készíthettem a hangszer más kiválóságaival, Margittay Sándorral és Pécsi Sebestyénnel is, kinek felesége, Werner Mária az egyik legjobb oratórium-énekes volt. Barátom édesapja volt az orvosa, ő állította össze a fogyókúráit, kevés sikerrel.
Lapokon át áradozhatnám a hangszerről, Händel orgonaversenyeiről, de inkább erről a könyvről illik szólnom, hiszen megoldása méltó témájához, dokumentumok, életképek, novellarészletek alkotnak benne szerves, olvasmányos egységet, melynek mindegyik részlete tanulságos, a lelki és a kulturális élet fontos epizódjait villantja föl, arra késztetve az olvasót, hogy hallgasson is egy kis orgonazenét. Egy-egy részlete történelmünk alakulásáról is elárul egyet-mást. Torokszorító olvasmány ifj. Angster József levele: „Nem kis lelki válsággal tekintünk vissza arra, ami az életünk volt. Egy idő után helyre billentünk, dolgoztunk. Azon, hogy meghurcoltak, bebörtönöztek bennünket, már túl vagyunk. De azt a tényt sajnos nem tudjuk megváltoztatni, hogy az akkori diktatúra és az eszközeként szereplő embernek romboló munkája az európai hírű Angster-féle orgonagyártást múlttá, eszközeit semmivé tette.” A levél voltaképp egy színdarab része, az ükapa halálától életművének megsemmisítéséig dolgozza fel a magyar orgonaépítés kiemelkedő fejezetét, s meglehetősen elcsüggeszti az olvasót. A családi regényben közölt vallomások mégis azt a reményt keltik, hogy az a hangszer, amely égi zenét szólaltat meg, sosem halkulhat el, inkább még erősebben sugározza a reményt.
Az Angster orgona- és harmóniumgyár 1867–1949 között működött Pécsett. A család három generációjának öt férfi tagja – főként Angster József és fia – nyolc évtized alatt 1300 orgonát és 3600 harmóniumot készített. A gyárat 1949-ben államosították, vezetőit elítélték és a gyárat bezárták. Náluk készült a budapesti Szent István-bazilika, terézvárosi római katolikus templom, a Kálvin téri református templom, a debreceni Kossuth utcai református templom, a Pécsi székesegyház, a pécsi belvárosi római katolikus templom, és a pécsi zsinagóga orgonája, valamint a Szegedi dóm orgonája is.
