Az asszony, aki nevelőszülője lett egy menekült kisfiúnak

A negyvenes éveiben járó Samira Sinai az első Magyarországon, aki nevelőszülője lett egy menekült gyereknek. A tizenkét éves afgán fiú négy hónapja él együtt Samirával és lányával, magyar iskolába jár, imádja az irodalomórákat, és már a kutyákkal is megbarátkozott. Az idáig vezető út azonban nem volt egyszerű: korábban Magyarországon még senki nem vett magához menekült gyereket, de a fiú és családja bizalmát is idő volt elnyerni - olvasható az Abcug.hu-n.

Fődi Kitti, a portál újságírója egy hetedik kerületi lakásban kereste fel az ily módon kibővült családot, a konklúzió - ha lehet ilyet előzetesen jelezni - valójában az a cseppet sem meglepő, legfeljebb ebben a végletekig rettegtetett országban sokak által elfelejtett igazság, hogy egy 12 éves afgán gyerek nagyon is hasonló egy 12 éves magyarhoz, vagy bármilyenhez. Persze, a sokat emlegetett "kulturális különbségek" léteznek, de türelemmel, szeretettel, odafigyeléssel stabil hidakat lehet építeni, amin - kultúra, vagy gyökerek ide-oda - utat találhatunk egymáshoz.

A fiú imád szépen öltözködni, az iskolában bolondulnak érte a lányok, tékvandózni jár. Több nyelven beszél, a magyart csak 7 hónapja tanulja, de már mindent megért, és ő is egyre gördülékenyebben képes ezen a nyelven kommunikálni. A kedvenc tantárgya is a magyar nyelv és irodalom, épp a Toldit veszik, és nagyon tetszik neki.

Samira Sinai 2014-ben a bonyodalmakat okozó kutyussal - Forrás: Facebook

Egyre jobban bízik bennem - ezt már az asszony, Samira Sinai mondja, akinek az édesanyja magyar festőművész, apai ágon pedig iráni származású. A kisfiúval perzsául és magyarul is beszélget. A nő tolmácsként kezdett dolgozni, rendszeresen járt ki a Keleti pályaudvarra a menekültekhez, később pedig az SOS Gyermekfalvakhoz került mint interkulturális közvetítő. Itt találkozott az afgán fiúval, aki akkor tizenegy éves volt. A gyerek szüleivel és két bátyjával élt Iránban nagy szegénységben, gyakran éheztek, iskolába se tudtak járni. A család unszolására indult útnak a fiú, hogy keressen egy jobb világot.

Az írásból kiderül az is, hogy természetesen nem ment minden könnyen. Egy, a világ másik felén, nagy nagy szegénységben élő, majd gyerekként a migráció kínjait megtapasztaló kisfiú lelke törékeny porcelán még a legfinomabb kezekben is. Az első komolyabb konfliktus a család kutyája miatt robbant ki Samira és az afgán fiú között.

Hogy miért, és hogy miként sikerült ezt (is) feloldani, erről itt olvashat.