Vizsgálatok, eredmények, kudarcok

Mostanában sorozatban hozzák nyilvánosságra a legutóbbi nemzetközi PISA-felmérés adatait. Az olvasás és szövegértés kérdéseit illetően is az derül ki, hogy a magyar oktatás nem igazán jól szerepel. Máris hallom, ha az eredmények nem a győzelemről tanúskodnak, a minisztérium azt mondja, "ez nem is olyan vizsgálat, nem kell komolyan venni!" Ennyit - szövegértés gyanánt - még tanult a minisztérium Karinthytól.

Abban egyet kell érteni: a PISA olyan nemzetközi vizsgálat, amelyben a résztvevő országok elismerik a felmérés filozófiáját, hogy tudniillik nem azt nézik, jól felelünk, vagy rosszul, a PISA teszt azt vizsgálja, hogy az iskolában, vagy a máshol szerzett tudást miképp alkalmazzák a tanulók. Ez megegyezés született. Ha elfogadjuk a játékszabályokat, a gólokat is tudomásul kell venni. Romlott az eredményünk a nemzetközi mezőnyben, miközben néhány ország előre szaladt, mert odafigyelt az oktatásügyre.

Máshonnan is nézhetjük. Az tagadhatatlan, hogy a betű világa a globális folyamatokban válságban van, szívesebben hallgatunk rádiót, mint olvasunk újságot, szívesebben ámulunk vagy dühöngünk egy plakát láttán, semmint nyilatkozatokat olvasnánk. Az internetes kultúra más típusú olvasást kíván. Újra kell gondolni ezt az emberi képességet, válaszolnunk kell e kihívásra, hogy ez más olvasás-e, mint a mikor a nagymamám könyvet vásárolt unokájának, s én belefeledkeztem a történetbe.

A szövegértéssel kapcsolatban is nemzetközileg ismert társadalmi probléma vázolható fel. Világszerte felismerte a szakma, hogy a különböző társadalmi csoportok – ehhez még nem is kell bevándorlónak leni – különböző nyelveket használnak, e nyelvek átjárása nehezebb, mint korábban, mert jobban szétszakadt a társadalom. Van egy művelt köznyelv, amit mi is, és az intelligens politikai pártok is beszélnek, de azt már a kutya se érti, ám a "hello röfit" hamarabb megérti a társadalom. De mondhattam volna külföldi példát is.

Az iskola világszerte válságban van, nehezen találja a válaszokat. De vannak államok, társadalmak, amelyek odafigyelnek, megpróbálnak segíteni, alkalmazkodni a társadalom kulturális tagoltságához, s hidakat építenek. Félreértés ne essék, nem a hoffmanni – sehová sem vezető "híd-programra" gondolok. Sajnos a mi államunk mindkét kérdést (a "betű kultúrájának átalakulását", illetve a "több kultúra szót értését egy nemzeten belül") elhanyagolhatónak tartja.

Ezt mondtam a minap is a problémamegoldás és együttműködés kompetenciáit illetően tapasztalható nemzetközi kudarc elemzésekor: az erőteljesen sulykolt állami ideológia becsorog az iskolába, amely azonban nincs felkészülve az ehhez hasonló nagy "földrengésekre". E fent említett két követelmény kudarca eredményezte, hogy - kis túlzással - a diákok és tanárok lassító sztrájkkal válaszolnak a kormány különböző, az alkalmazkodást képtelenné tevő nyomására. A magyarországi, közép-európai pedagógiai kultúra e képességfejlesztési kihívásokra hagyományosan amúgy sem keresett, de nem is talált jó válaszokat. Valami megindult a 70-es évek végétől a 90- es évek közepén át az ezredfordulóig, s akkor jött a jobboldali-konzervatív fordulat, a pedagógiai "ellenforradalom", amely ezeket a képességeket hivatalból lekicsinyelte.

Nem is kell megérteni a kormányzati szövegeket sem, elég, ha csak úgy csinálunk. A diák is bólogat, mintha megértené, visszaböfögi a leckét. Sok hazai vizsgálat igazolta – a példa Nahalka Istváné -, hogy ha a diák jól válaszol - a Föld gömbölyű -, ötöst kap, de ha le kell rajzolni, ahány gyerek, annyiféle változatot rajzol, mert közben, a háttérben, már azt is hallja, hogy talán nem is gömbölyű, ez is csak a „komcsik” találmánya.

Az "ős patkány" a "meg nem gondolt gondolat" mondom éppen József Attila halálának kerek évfordulóján. Erre látom visszavezethetőnek az iskola krízisét is: a meg nem gondolt gondolat euforikus diadalmenetével magyarázom.

Az eredmények görbéje – akárhogy is nézzük - lefelé tart. Egyelőre megállíthatatlanul, pedig Arturo Uit kellene megállítani. Nem tudom szebben mondani (bár lehet, hogy e hivatkozással ma már előidézhetek szövegértési problémát a mai olvasóknak). Bizonyos oktatáspolitikusok kész törvénytervezettel várják a csodát, abban reménykednek, hogy az új – demokratikus - kormány első intézkedései ezzel kapcsolatosak lesznek majd. Egy tanulmányutamon, még a nyolcvanas években, egy aprófalvas vidéken élő bölcs parasztember az iskolakörzetesítésről keserűen azt mondta nekem: az özönvizet nem lehet visszaszivattyúzni…

Igaza van. Újra kell építeni a pedagógusok gondolkodásmódját.

Szerző
2017.12.20 07:01

OBA: gyorsabb lesz a kártalanítás

Publikálás dátuma
2018.11.16 20:01
Illusztráció
Fotó: Népszava/
A pénzügyi garanciarendszer kiterjesztése esetén az Országos Betétbiztosítási Alap (OBA)  hatékony alapkezelő lehetne - mondta Windisch László, a szervezet igazgatótanácsának elnöke, az OBA alapításának  25. évfordulója alkalmából tartott eseményen. Szakértők szerint a jegybank alelnöke a nyugdíjpénztári befizetésekből, a nyugdíjpénztári vagyon garantálására felállítandó új alapra utalt. Az eredetileg a betétek védelmére létrehozott OBA tevékenységének bővítése nem újkeletű, hiszen már időközben beleolvadt a korábbi Befektetővédelmi, a Kártalanítási és a Szanálási Alap is. Az elmúlt negyedszázadban az OBA 17 hitelintézet fizetőképtelensége nyomán több, mint 180 ezer betétest kártalanított, összesen mintegy 263 milliárd forintot fizetett ki. Ma már Magyarországon a lakossági bankbetétek 99,5 százaléka 100 ezer euró értékig (mintegy 32 millió forintig) az intézmény  által garantált. A bankbetétek átlagos értékét tekintve ez az összeg a szakemberek szerint elegendőnek tűnik. A hitelintézetek által benyújtott díjbevallások alapján az összes megtakarítási állomány 2017. év elején 19 321 milliárd forintot tett ki, ami 4,6 százalékos bővülés az előző évhez képest, az egy ügyfélre jutó átlagos biztosított betétösszeg 1 millió 505 ezer forint volt, 9,5 százalékkal nőtt egy év alatt. Legutoljára 2015-ben, a BudaCash-hez köthető regionális bankok ügyfeleit kellett az OBA-nak  kártalanítania. Jövőre lerövidül a kártalanítás időtartama - mondta Kómár András. Az OBA ügyvezető igazgatója arról számolt be, hogy a jelenlegi 20 munkanap helyett januártól 15 munkanap alatt kell kártalanítani a betéteseket, majd 2021-tól 10, 2024-től 7 munkanap lesz a határidő.
Szerző
2018.11.16 20:01

Külföldről jön az áramtöbblet

Publikálás dátuma
2018.11.16 19:47
Illusztráció
Fotó: / KÁLLAI MÁRTON
Tavaly 2,2 százalékkal 45,4 gigawattórára (GWh) nőtt az országos áramfogyasztás – idéz a Magyar Energetikai és Közmű-szabályozási Hivatal az áramrendszer egyensúlyáért felelős állami Mavirral közösen most megjelentetett kiadványából. Ez – az azt előző két évhez hasonlóan – ismét csúcsérték. Bár a termelés ennél valamivel nagyobb arányban bővült és közleményük ennek 32,6 GWh-s értéke tekintetben is rekordokat emleget, a dokumentum vonatkozó táblázata szerint az érték ennél 1995 és 2012 között is jóval magasabban állt, 2008-ban 40 GWh-n tetőzve. Ebből az az – általuk kevéssé hangsúlyozott – következtetés vonható le, hogy a hazai fogyasztás megugrását szinte kizárólag az olcsóbb külföldi áramtermelők elégítik ki. Az import a fogyasztáson belül tavaly 0,3 százalékkal esett vissza, és 28,6 százalékos arányt mutatott. 
A lakosság és az ipar igényei is nagyjából az összes növekedéséhez hasonló mértékben élénkültek. A hazai erőművek teljesítőképessége fél százalékkal 8617 megawattra (MW) emelkedett. Ehhez képest figyelemre méltó, hogy az évi csúcsfogyasztás – 2016-hoz hasonlóan - 6780 MW-on ismét rekordot döntött. (Vagyis a csúcs egyre közelít a hazai erőműpark képességei határához, bár az – amúgy is olcsóbb - behozatal lehetősége továbbra is nyitott.) Az emelkedés jó részét a napelemes egységek adják, amelyek összesített mérete 38 százalékos éves bővülést mutatva az év végén már 350 MW-ra rúgott. Grafikonunk tanúsága szerint, míg 2015-ig a nyári csúcsterhelés – elsősorban az átlaghőmérséklet emelkedésével együtt terjedő klímaberendezések miatt – egyre közelítette a télit, az azóta enyhe csökkenésbe fordult, míg a téli csúcsterhelés egyre újabb rekordokat dönt.
2018.11.16 19:47