- Elmentek a francba! Mi a szart akartok?!
Idős asszony ekképp fakad ki, amikor Pécsett, a Rákóczi úton meglátja, hogy két férfi aláírásokat gyűjt. Hallva kiszólását, megkérdezem, miért haragszik a Momentum két aktivistájára, akik a civil törvény elleni népszavazás-kezdeményezéshez várnak támogatókat. Rám horkan.
- Maga is elmegy a francba! Jót nem akarhatnak, ahogy maga se! Itt senki se akar jót, senki!
Szeretném megtudni, hogy mi táplálja indulatát, de rám se nézve baktat tovább. Fél perccel később egy hetvenes férfi szúr oda a szignógyűjtőknek:
- Húsz évig is itt állhattok, akkor se érdekeltek!
Őt is megállítanám, de felgyorsít, és csak ennyit vet oda:
- Elegem van már a sok pártból. Utálom őket.
- Ők a civilek érdekében emelnek szót – vetem közbe.
- A civileket is utálom!
Az amúgy is nyüzsgő utca forgalmát a karácsonyi bevásárló roham megduplázza, így a Momentum pultja előtt percenként százak lépnek el, ennek ellenére csak az erre járók 1-2 százaléka mutat érdeklődést az új párt kezdeményezése iránt. A két aktivista, Péderi Tamás, a pécsi egyetemen kutatóként dolgozó, 28 éves történész és Nemes Balázs, 25 esztendős közgazdász nem csügged. Azt mondják, szépen gyűlnek az aláírások, és van esély rá, hogy kikényszerítsék a referendumot. Két-három percenként megáll valaki a pultjuknál, s akkor türelmesen elmondják, hogy a nyáron megszületett civil törvény megbélyegzi a külföldről is támogatott szervezeteket, a külföld Magyarország elleni ügynökének tünteti fel őket, ezért szeretnék, ha a parlament visszavonná ezt a jogszabályt. A beszélgetés hatására az érdeklődők nagyjából fele aláír.
- Mindent aláírok, amit nem a Fidesz meg a Jobbik akar – magyarázza döntését Takács Árpád, nyugdíjas katonatiszt. - Én balos vagyok, de ezt nem azért írtam alá, hanem mert dühít, amit a Fidesz az őt bíráló civilekkel tesz. Nem ad nekik pénzt, ha meg kapnának külföldről, akkor megöli őket. Pedig a civilek sok emberen segítenek. A Fidesznek csak az a civil kell, akit ő pénzel, aki őt isteníti. A többieket gyűlöli.
- Rohadékok! Már ott tartok, hogy a halálukat kívánom! – ezt sziszegi fogai között egy 70 éves, Zsófiként bemutatkozó, korábban negyven évig titkárnőként dolgozó asszony, miután aláírta az ívet. – Ezek a hájfejű aljasok hallottak már sírni éhező gyereket?! Láttak már fűtetlen lakásban kihűlni szegény embereket?!
Tovább átkozza a Fidesz politikusait, s arra próbálja rávenni barátnőjét, Katalint, hogy ő is írjon alá.
- Nem, nem – rázza fejét a csupa ránc asszony. – Néha adok pénzt a bajba jutott embereknek, aztán van az utcánkban egy idős bácsi, annak viszek süteményt, főzeléket, gulyást, de alá nem írok semmit.
- Mert félsz ezektől a rohadékoktól! – vágja oda neki Zsófia.
Két huszonéves férfi nem titkolja, hogy azért írtak alá, mert ők Momentum hívek, és egyik régi pártnak sem hisznek. Papné Márton Ilona viszont nem áll meg a pultnál.
- Csak a Jobbikban bízom, a Momentumot nem ismerem, és a buszom is mindjárt jön – mondja a szűcsként dolgozó, 64 éves asszony, de azért megkérdi tőlem, hogy ez az általa ismeretlen párt miért gyűjt aláírást.
Két mondatban elmondom neki, mire ő megáll:
- Nem értek én ehhez – morogja -, de ezek szerint ők se szeretik a Fideszt. Múltkor a Fideszre szavaztam, de rájöttem, hogy ellopnak mindent. Majd a Jobbik rendet csinál. De tudja mit, aláírom. Ami árt a Fidesznek, azt én aláírom.
Visszamegy, és aláír. Megteszi ezt Gábor is, aki Pécsen népszerű nőgyógyász.
- Valaha a Fidesz szimpatikus volt nekem, de ma már elviselhetetlen – vallja be az 52 esztendős férfi. – Mindent maguknak akarnak, senkire nem hallgatnak, mindenkit lekezelnek. Megérdemeljük, mi tettük őket naggyá. Nem voltam szavazni 2006 óta. Úgy éreztem, nincs kire. De legközelebb el kell mennem. Eddig azt hittem, a Jobbikra sosem szavaznék, de ha tudnám, hogy ők nyerhetnek, rájuk voksolnék, csak takarodjon innen ez a banda. Egyébként, ha pesti lennék, a hét végén elmentem volna tüntetni a Jobbikért.
Ősz hajú, szép arcú hölgy angyali mosollyal ballag el a pult előtt. Csak annyit árul el magáról, hogy egykor kirakatrendezőként dolgozott:
- Nem szabad aláírni, inkább imádkozzunk, hogy ne legyen háború – suttogja átszellemülten. - Nyolc unokám van, őket féltem. Aki aláír, az háborút akar.
Kérem, hogy fejtse ki, miért gondolja ezt, de csak azt ismételgeti, hogy nyolc unokája van, és háború lesz, ha nem marad Orbán.
- Orbán meghülyíti az országot – állítja Györgyi, akinek férje külföldön informatikus. A két tizenéves gyermeke mellett négyórás állásban dolgozó asszony, miután aláír, így folytatja: - meghipnotizálja az embereket, ő egy mai Cipolla. Hogyan hihetik el neki azt, hogy a civilek az ország ellenségei?
Schmidt Máté elhiszi. A 39 éves férfi kamionsofőrként külföldön dolgozik, és fél a migránsoktól. Azt is elhiszi, hogy a Soros támogatta civilek migránsokat akarnak telepíteni Magyarországra. Ő be is tiltaná a külföldről támogatott civil egyesületeket. Megemlítem neki, hogy a civil egyesületek 99 százaléka még csak érintőlegesen sem foglalkozik menekültekkel, a sofőr legyint, és azt ismételgeti, hogy a menekültek kamionokat támadtak meg Franciaországban, ő látta.
A 22 éves Varga Dénes sem érti, hogyan lehet bedőlni a civilek elleni kormánypropagandának. A pécsi egyetem földrajz szakára járó fiatalember szerint a civil szervezetek olyan társadalmi rétegeket érnek el, amelyekkel a kormánynak nincs kapcsolata, s ez a hatalom számára idegesítő és gyanús, ezért akarja megnehezíteni, ellehetetleníteni a civilek munkáját. A népszavazási kezdeményezést aláíró Varga úgy véli, hogy az egyetemistákat a kormány nem tudja átverni a civilek és Soros elleni akcióival. Más kérdés, hogy az egyetemisták többségének a tanulás, a sport, a társaság, a kaland, a buli, a szerelem, az érvényesülés fontosabb, mint a politika. Varga Dénes egyébként hamarosan külföldön folytatja tanulmányait.
- Nem akarok kint maradni – mondja, mikor a terveiről kérdezem. – Ideköt minden, a családom, a barátaim, a múlt, a tudásom, de nem tehetem meg, hogy ki ne próbáljam magam odakint. Aki legalább egyszer nem teszi meg, az nem hazafi, csak tehetetlen. Meg kell ismerjem, hogy másutt miképp élnek, hogyan gondolkodnak. A legtöbb fiatal ugyanígy érzi. Aztán ha kint jobb lehetőséget látnak az önmegvalósításra, akkor kint maradnak.
- Ez is egyfajta politizálás?
- Ez is.
