hulladék;vonósnégyes;Kronos Quartet;David Harrington;

2017-12-20 06:47:00

Kronos - A határtalan vonósnégyes

David Harrington hegedűművész és együttese, a San Franciscóban működő – világszerte koncertező – Kronos Quartet az elmúlt bő négy évtizedben megváltoztatta a vonósnégyesről, mint hagyományos kamarazenei műfajról alkotott képünket. Bizonyították, hogy két hegedűn, brácsán és csellón nemcsak bécsi klasszikus, romantikus és korai XX. századi alkotásokat, hanem kortárszenét – s azon belül a legkülönfélébb stílusokhoz tartozó műveket – lehet professzionálisan, élvezhetően eljátszani. Nem túlzás, hogy a Kronos önálló fejezetet nyitott a modern zene történetében, hiszen Harrington és társai – John Sherba (második hegedű), Hank Dutt (brácsa) és Sunny Yang (cselló) – hatalmas repertoár birtokosai, s ebből több mint 900 eredeti kompozíciót és átiratot kifejezetten az ő felkérésükre alkottak meg napjaink zeneszerzői. Joggal mondogatja Harrington az interjúkban: „fontos törekvésünk, hogy ne öregedjünk bele a muzsikába. Az újabb és újabb darabok friss élményeket keltenek, s minél idősebbek leszünk, zeneileg annál fiatalabbak akarunk lenni.”

A lassan búcsúzó év egyik legérdekesebb – bár magukhoz képest kifejezetten konzervatív – lemezét a Kronos vokális szólistákkal hozta létre, s a címe mindössze ez: Folk Songs. A projekt előzményei 2014-ig nyúlnak vissza, amikor a kortárszenében és a world music területén is jelentős eredményeket felmutató Nonesuch kiadó Londonban és New Yorkban ünnepelte ötvenedik születésnapját. Magától értetődő volt, hogy az ünnepi koncertsorozatból nem maradhatott ki a Nonesuch számára 47 (!) albumot létrehozó Kronos Quartet. A közreműködő énekes/dalszerzők a kiadó szólistaként is nemzetközi hírű (itthon sajnos alig ismert) művészei, akik közül Olivia Chaney és Rhiannon Giddens klasszikus iskolázottságú, Sam Amidon minőségi crossovert játszik, Natalie Merchant pedig a rockvilágból jött: egykor a 10.000 Maniacs frontembere volt. Az angolszász kultúrkör legváltozatosabb forrásvidékeiről származó „népdalok” valójában inkább megzenésített versek; gazdag és elgondolkodtató szöveggel, miközben a zene etnikus gyökere sem vitatható, és az album sorra nyeri a szakmai díjakat.

Az örökifjú Kronos rendkívüli nyitottságát, aktivitását mutatja, hogy 2018 januárjában, a Sundance Filmfesztiválon mutatják be az Oscar-jelölt rendező, Sam Green róluk szóló dokumentumfilmjét, amihez – a némafilmek világát sajátos multimédia-performansszal ötvözve – élőben muzsikálnak majd. Február 16-án pedig a legendás Laurie Andersonnal közös projektjük, a 2012-es Sandy hurrikán által inspirált, koncertteremben már hatalmas sikerrel bemutatott projektük, a Landfall jelenik meg lemezen, a Nonesuch gondozásában.

Világzene Kronos módra
A Kronos Quartet a közelmúltban egy másik új, fontos world music-lemeznek is közreműködője volt. A mali blues-nak is nevezett nyugat-afrikai világzenei áramlat egyik leghitelesebb képviselőjével, a Trio Da Kalival vették fel a Ladilikan című albumot, amely már a második kirándulásuk erre a sivatagi területre. 2003-ban Rokia Traoré Bowmboï című lemezén még csak két számban játszottak; most az egész lemezen pompásan illesztik össze az európai vonósokat az autentikus afrikai instrumentumokkal (balafon, ngoni) és Hawa Kassé Mady Diabate lenyűgözően eredeti énekhangjával. Az album talán leginkább felemelő mozzanata Mahalia Jackson spirituálé-klasszikusa, a God Shall Wipe All Tears Away újraértelmezése.