A lóláb

Az izraeli kormánypárt, a jobboldali Likud nemzetközi igazgatója azzal dicsekszik, hogy információkkal segítette Orbán Viktor Soros-ellenes kampányát. Eli Hazan azt mondta a The Jerusalem Postnak, veszélyes embernek tartják Sorost, aki "tisztességtelen dolgokat csinál". Konkrétan: a 2015-ös választási kampány idején támogatást nyújtott egy Benjamin Netanjahu kormányával szemben álló izraeli szervezetnek. 2016 nyarán aztán a DCLeaks kiszivárogtatta a Nyílt Társadalom Alapítvány belső levelezését, amelyben egyes e-mailek kétségbe vonták az izraeli demokráciát. Ennek nyomán Izraelben kampány indult Soros ellen. A DCLeaksről kiderült, hogy az orosz titkosszolgálat áll mögötte, de úgy tűnik, a Likudnak ez mindegy. Ha Netanjahu hatalmának megőrzéséről van szó, akár az ördöggel is cimborálnak - akkoriban úgyis éppen Barack Obama volt a fő ellenségük.

Összegezve: az oroszok Soros ellen ugrasztották az izraelieket, azok meg odadobták a csalit Orbánnak, aki ráharapott. Közvetett bizonyíték van rá, hogy a lélekmérgező kampányban az oroszok keze is benne van.

A Likud korifeusa elismeri, hogy Magyarországon antiszemita felhangja van a Soros elleni kampánynak. Azt is, hogy magyarországi zsidó vezetők kérték, ne beszéljen Sorosról. Sőt, azt is, hogy antiszemiták vannak Orbán pártjában, ami "probléma". Mindazonáltal úgy véli, hogy Orbánnal szót tud érteni, és a magyar zsidóknak Orbán támogatása az érdekük. Egészen más a helyzet a Jobbikkal, az ő esetükben Hazan nagyon aggódik, hogy "az antiszemita párt megalkuszik a magyar baloldallal". Így meg is érkeztünk az izraeli kormány egyre erősebben hangoztatott vádjához, miszerint Európában a baloldal antiszemita. Ezzel szemben az iszlámellenes szélsőjobboldal Izrael szerint teljesen rendben van.

Magyarországon a baloldali pártok nem Izrael-ellenesek, legfeljebb nem mindenben értenek egyet Netanjahuval. A Fideszben az izraeliek szerint is vannak antiszemiták, de ez a jelek szerint Jeruzsálemből nézve még mindig kisebb veszély, mint a baloldal. Az sem számít, hogy utóbbinak két fő ereje, a szocialisták és a Demokratikus Koalíció hallani sem akar a Jobbikkal való együttműködésről. A lényeg, hogy Netanjahu és Orbán számíthatnak egymásra: közös ellenségük van, aki támogatja a hatalom útjában álló civil szervezeteket.

Heisler András, a Mazsihisz elnöke lapunk hétfői számában azt írta, hogy a diaszpóra és Izrael kapcsolata hosszabb távon fogja meghatározni a zsidó közösség fejlődését a világban, mint a Jeruzsálem státusa körül az elmúlt hetekben kialakult konfliktus. Hazant és a Likudot ez nem érdekli. Mint ahogy Orbánt sem, hogy pártjában Pócs Jánosok disznólkodhatnak. A hosszú távú érdekeket felülírják a választási szempontok - főleg, hogy vereség esetén korrupciós ügyei miatt, akárcsak Netanjahu, Orbán sem lehet biztos a zavartalan, békés öregkorban.

A fecsegő kedvű likudosnak köszönhetően megint többet tudunk arról, hogyan működik a világ. Kilóg a lóláb: minden a hatalomról szól, nem érdekes itt se a zsidóság, se a civil világ. Legkevésbé az igazság.

Szerző

Rémhírkeltés

Másfél évtizede ilyentájt, a karácsonyt megelőző napokban mindennap tucatjával dőltek ki a képeslapok a postaládából: csupa jó kívánság az ünnepekre, no és az új esztendőre. Az sms, az e-mail és a közösségi oldalak világában már jóval kevesebb a dolga a postának, levelet már csak hivatalos helyről, illetve szolgáltatóktól vár-kap az ember. Kivéve, ha településvezető, hiszen akkor Szita Károly sorait is olvashatta a napokban: a kaposvári polgármester, egyben a Megyei Jogú Városok Szövetségének elnöke egyeztetésre hívja kollégáit. Szerinte a településekre komoly veszélyek leselkednek.

A falu- és városlakók persze Brüsszel és Soros György miatt retteghetnek, hiszen a milliárdossal összejátszva csőstül akarják betelepíteni a migránsokat békés magyar hazánkba. Kurucos összefogásra van szükség, hiszen a labancok már ott ólálkodnak mindenütt: civil szervezeteknek álcázva magukat, zsíros támogatásokkal a bankszámlájukon, arra készülnek, hogy afféle migráns-utazási irodaként dolgozzanak. Ha nem lépnek fel ellenük egységesen, könnyen no go-zónákká változik még az alföldi tanyavilág is...

Bár vélhetően a megóvni szándékozottak jelentős része nem is annyira a menekültektől tart, sokkal inkább attól, hogy levelet kap majd a banktól vagy szolgáltatótól. És jobban aggódik, miből kerül valami a karácsonyi asztalra és a fa alá, rosszabb esetben tud-e elég meleget varázsolni legalább az egyik szobába, s hogyan húzza ki a gyerek a téli szünetet, amíg legközelebb megint háromszor kap enni naponta az iskolában, óvodában. Főleg, ha éppen azokat vegzálják, akitől meleg ételt, ruhát, némi tüzelőt várhatna.

Viszont megnyugodhat a polgár. Az év elején településének vezetője elmegy majd az egyeztetésre, és szignózza a dörgő hangú levelet Brüsszelnek. Még azok a polgármesterek is, akik tudják, az egész kampány nem több, mint ócska rémhírkeltés. De azzal is tisztában vannak, távolmaradás esetén könnyen elzáródhatnak a támogatási és pályázati pénzcsapok.

És jobb félni, mint megijedni…

Szerző
Vas András

Illúzió

Huszonnyolc éve azt hittük, forradalom zajlik Romániában. December 21-én már nemcsak Temesváron, hanem Bukarestben, és az erdélyi városokban is valakik a tömegbe lövettek. Ezeregyszázhatvanan haltak meg, 3300-an megsérültek. Több mint egy negyed század sem volt elég ahhoz, hogy kiderüljön, ki lövetett és ki lőtt. Csak az biztos, hogy emberek vesztették életüket, akiknek hozzátartozói hiába vívják azóta is szélmalomharcukat az igazság kiderítéséért. A „forradalom perének dossziéját” 2015-ben lezárták. Tavaly újranyitották ugyan, de egy év kevés volt ahhoz, hogy egyetlen felelős nevét nyilvánosságra hozzák. Most, az évforduló alkalmával, az új ügyészcsapat gyakorlatilag annyit közölt, hogy szervezett katonai diverzió zajlott a háttérben, magyarán puccs történt a forradalom leple alatt. Az 1160 áldozat emléke megkövetelné, hogy végre igazságot szolgáltassanak számukra, hiszen december 21-én már nem Ceausescu lövetett.

S mindez történik abban az országban, amelyet az igazságszolgáltatás, a korrupcióüldözés mintaországának tartanak Európában. De még ha kívülről nemigen látszik is, itt a ténylegesen korruptak mellett a börtönökben olyanok is ülnek, akiknek sohasem adatott meg az ártatlanság vélelme, akiket megfosztottak a védelemhez való alapvető joguktól, megtagadva számukra egyes bizonyítékokhoz való hozzáférést is. Ezt az igazságszolgáltatást próbálná korrigálni egy olyan kormányzati többség, amelynek első számú vezetőjét jogerősen ítélték el korrupció miatt. Tömegek tüntettek februárban, s tömegek tüntetnek a napokban is emiatt. S bár az indulatok jogosak, félő, 28 év múlva újra megállapíthatják majd valakik, hogy az igazságszolgáltatás jobbításának örve alatt titkosszolgálati-ügyészi-politikai puccs zajlott Romániában. Természetesen a felelősök neve nélkül.

Szerző
Gál Mária