A mészkő sírt és a márvány lapot a róluk vett minta elemzése szerint Kr.u. 345 körülire datálták. Több történelmi forrás szerint a sírt annak idején rómaiak találták meg és Kr.u. 326 körül szentelték fel. Ennek ellenére eddig a sírban és a körülötte lévő legrégibb építészeti emlékek korát az első keresztes háborúk idejére, tehát a 11. század végére tették, ami azt jelentette, hogy nem tartották régebbinek ezer évesnél.
Bár régészeti szempontból nem lehet állítani, hogy a sír biztosan Názáreti Jézus temetkezési helye, akit az Új Testamentum szerint 30-ban, vagy 33-ban feszítettek keresztre Jeruzsálemben Pontius Pilatus római kormányzósága és Tiberius császársága idején, az új datálás azt bizonyítja, hogy a jelenlegi építményt eredetileg Nagy Konstantin római császár (306-337) idején építették. Ezzel egybevág az a történelmi tény, hogy Konstantin volt az első római uralkodó, aki felismerte a keresztény vallás jelentőségét, fokozatosan birodalma ideológiai pillérévé tette, majd a legenda szerint halála előtt ő maga is megkeresztelkedett.
Fotó: AFP/Gali Tibbon
A sírt hosszú évszázadok után először 2016 októberében nyitották fel, amikor a sírkamrát az athéni műszaki egyetem csapata restaurálni kezdte. Ebből az alkalomból vettek mintákat a sírkamra vakolatából a datálás elvégzése miatt.
De valóban Jézus Krisztus sírjáról van szó?
Amikor Nagy Konstantin küldöttei Jeruzsálembe érkeztek, felfigyeltek egy körülbelül 200 évvel korábban épített templomra. A szentélyt földig lerombolták, és a romok alatt rábukkantak egy mészkő barlangba ásott sírra. A barlang tetejét eltávolították, hogy látni lehessen a sír belsejét, amely köré egy kis szentélyt építettek.
A sír egy sziklapadból, egy „halotti ágyból” állt, amelyre a hagyomány szerint ráhelyezték Krisztus testét, miután levették a keresztről. A mészkő barlangokba vájt sírkamrák és sziklapadok azoknak a jómódú zsidóknak a jellegzetes temetkezési helye volt, akik az 1. században éltek Jeruzsálemben. A márványlapot, amely a padot fedi, a 16. század közepén helyezhették a halotti ágyra, bár a zarándokok szerint már kétszáz évvel korábban is rajta volt.
Amikor 2016. október 26-án a sírt felnyitották, meglepődve látták, hogy a márványlap alatt egy másik, régebbi, megrongált márványtömböt találtak, amelyre egy keresztet véstek. Ez a lap feküdt közvetlenül a halotti ágyon.
Egyes kutatók feltételezték, hogy ezt helyezték oda a keresztes háborúk idején. Mások szerint már akkor ott lehetett, amikor a templomot 1009-ben lerombolták és akkor sérülhetett meg. Azt azonban egyikük sem gondolta, hogy Jeruzsálem legrégibb római szentélyéről van szó. Meglepődtek, amikor a datálásból kiderült, hogy valószínűleg Nagy Konstantin császár parancsára helyezték oda a 4. század közepén.
A sírkamra egy évig tartó restaurálása alatt nagy mennyiségű maradványokat találtak a falaiba ágyazódva. A barlang alsó falainak vakolatából vett minták 335 és 1570 közöttiek, ami megerősíti, hogy az építkezés a római korban történt, a restaurálás pedig a 16. században. A sír bejáratából vett vakolatminta 11. századinak bizonyult, ez egybeesik a templom lerombolásának idejével.
A vakolatmintákat két, egymástól független laboratórium datálta optikailag stimulált fénnyel, olyan technológiával, amely kimutatja, hogy a bennük lévő kvarc szemcséket mikor érte utoljára fény.
Nagy Konstantin vagy I. Constantinus, a Római Birodalom császára. Európában ma leginkább a - keresztény egyház vezető püspökei és a császár között lezajlott tárgyalásoknak és kiegyezéseknek köszönhetően - 313-ban kiadott milánói ediktumról (rendeletről) és a 325-ben tartott első nikaiai zsinaton kiadott Symbolum Nicaeno-Constantinopolitanum elnevezésű keresztény hitvallásról ismert, mindkettő fontos lépést jelentett a kereszténység elterjedésében. Sokan őt tartják az első keresztény császárnak.
Az ediktum eltörölte a kereszténység gyakorlásáért korábban kirótt büntetéseket, melyek miatt rengetegen szenvedtek mártírhalált. (Megtiltotta a keresztre feszítést, a véres cirkuszi játékokat, a gyermekek kitevését, a velük való kereskedelmet, az ágyasságot, a rabszolgák meggyilkolását.) Az egyház elkobzott vagyonát is visszaadta. Az ediktum után a keresztények előtt új lehetőségek nyíltak meg, versenghettek a pogány rómaiakkal a cursus honorumban a magas kormányzati pozíciókért, és a társadalom is jobban befogadta őket. Új templomokat szentelhettek fel, a keresztény püspökök pedig nyilvánosan állást foglaltak, ahogy más vallások képviselői nem merték volna.
Infó:
A National Geographic Channel december 24-én 21.55-kor mutatja be a Jézus sírja: mítoszok és rejtélyek című dokumentumfilmjét, amely követi a sírkamra restaurátorainak munkáját a sír felnyitásától kezdve. Ugyanerről nyílik 3D-s kiállítás 2018 őszén a washingtoni National Geographic Museumban.
