„Végre egy élő író!” – Ez volt Kecskés Anna Angliában élő grafikusművész első reakciója, amikor a kiadó felkérte, hogy major Eszter évszak-specifikus gyermekvers-leporellóit illusztrálja. – Egészen más a munkafolyamat, ha mai alkotóval dolgozom: Benedek Eleket hiába keresem a Facebookon, nem kérdezhetem meg tőle, ide vagy oda milyen képet képzelne el.”
Az élő íróknak is megvan persze a maguk hátránya: „Beütöd a nevét a keresőbe, kiadja, mi mindent ért már el, és akkor nyelsz egyet. Beindul az ujjremegés” – nevet Anna, aki elsőre kissé megrémült, amikor azt látta, hogy Major Eszter dalszövegíróként az utóbbi két évtizedben olyanokkal dolgozott, mint Szekeres Adrien, a Groovehouse, Dolhai Attila vagy épp Pál Dénes. – Aztán hazautaztam Magyarországra, megittunk egy kávét, és huss, elillant minden idegesség.”
A téli kötetekkel egy nagy baj van: nyáron kell őket elkészíteni. Kecskés Anna azt mondja, ő először is Eszterre hangolódik: a vele készült interjúk hangfelvételeit hallgatja, és máris úgy érzi, mintha együtt dolgoznának. Ekkor következik az atmoszféra megteremtése: „Fahéjas gyertya, forralt bor, Jingle Bells” – nevet az illusztrátor, aki szerint angol szomszédai kissé furcsán néznek rá, amióta augusztusban karácsonyi dalokat hallgat.
Major Eszter hasonlóan jár el: az idén például a legnagyobb kánikulában írta a versek zömét. Ez nem mindig könnyű, a távmunka ugyanakkor gördülékenyen megy: ugyanazok a versek mindkettejük kedvencei. „Első találkozásunkkor átrendeztük a könyvesboltot – meséli a szerző. – Anna megtanította ugyanis, hogy nem szabad szívbajosnak lenni: egy leporelló eltűnik a könyvespolcon, ha besuvasztjuk a többi könyv közé. Legyezőszerűen kinyitva viszont vonzza a tekintetet.”
Az alkotópáros most a nyári köteteken dolgozik: virágokat szagolgat a karácsonyfa árnyékában.
