Pedig nem volt igazi meccs, különösebb izgalom, csak felhőtlen szórakozás. Tíz éve, mióta létezik ez a formáció, hozzászokhattunk, hogy amihez nyúlnak, arannyá változik. Valódi profik játszanak és énekelnek a csapatban, sem a dalok kiválasztásában, sem előadásában nem tudnak hibázni.
Új koncertjük felfogható egyfajta összegzésnek is. Főleg azokból a számokból válogatták össze, amelyekkel megalakulásuk óta mindig nagy sikert arattak. De szinte mindhez hozzá tudnak tenni valami új színt, miközben a hangzásuk tökéletes marad. S persze nem fér a programba valamennyi ismert számuk, hiszen akkor majdnem végeérhetetlen hosszúságúra nyúlna az előadás. Viszont ezúttal szerepel a színpadon két konferanszié, akik a múltat és a jövőt képviselik, hűen az előadás címéhez: Régen minden jobb lesz. A két színész - Keresztes Tamás és Vajdai Vilmos - rendezte is a koncertet, s bár megjelenésük időnként kissé felesleges, de sosem túl hosszú, s így kétségkívül képesek fokozni a hatást.
Miközben uralkodik a nosztalgia - hiszen a számok nagy része több évtizedes sláger -, a feldolgozások egészen modernek, valódi 21. századi élményt kínálnak. Ez elsősorban az öt tagú, s hangszereikkel valóban mesterfokon bánó zenekarnak köszönhető. A Bár alapítója, s vezetője, Farkas Róbert virtuóz hegedű- és gitárjátéka éppúgy elképesztő, mint a zongorista és harmonikás Ökrös Károlyé, vagy a cimbalmos Farkas Mihályé. De nem marad el tőlük a bőgős Farkas Richárd és a dobos Kisvári Ferenc sem.
Így aztán a csapatnak, a 11 válogatott énekesnek csak hoznia kell megszokott formáját, s nem is csalódunk bennük. Valamennyien sokszor léptek már fel a Budapest Bárral - némelyikük alapítónak is számít -, de az évek alatt csak jobbak lettek. Lovasi András (Kispál és a Borz), valamint Keleti András (ColorStar) úgy énekli a Sound of Silence-t, hogy az eredeti előadók, Simon és Garfunkel is megirigyelhetik. De külön-külön is remekelnek Stux, meg a Ne sírj kislány felidézésével. A fantasztikus hangú Kiss Tibor (Quimby) a Járom az utam című Vámosi János-slágerrel valami egészen új értelmezést ad Angyalföld (és a haza) szeretetének. Hogy aztán a zárószámban gitárjátékával nyújtson új élményt. Szűcs Krisztián (Heaven Street Seven) azt mutatja meg, hogy akár régi (Húsz ezer éjszakás kaland), akár újabb számot (Lövölde tér) énekel, mindenhez hozzá tud még valami egyénit tenni. Akárcsak Frenk (Hiperkarma, Kispál, Quimby), aki remek humorát is megcsillogtatja. Ferenczi György (Herfli Davidson, Rackajam) nemcsak tökéletesen énekel, hanem közben a szájharmonikának is virtuóza. Kollár-Klemencz László (Kistehén) többek között Erdős Virág megzenésített versével (Ezt is elviszem magammal) bűvöl el. Mező Misi (Magna Cum Laude) azt bizonyítja, hogy egy operett, a Bástyasétány 77 (Eisemann Mihály-Dalos László) egyik dala, A vén budai hársfák is lehet korszerű. A három hölgy - Behumi Dóri, Németh Juci, Rutkai Bori - is hozza a megszokott magas színvonalat.
Hogy aztán az első rész végén együtt a színpadon egy karácsonyi dallal, az utolsó ráadásban pedig Cseh Tamás (Bereményi Géza költeményére írt dalának) megidézésével tegyék fel a koronát az estre. Örömzene és profi csapatmunka - ez jellemezte eddig is a Budapest Bárt, s ez minősíti koncertjüket is. Ennél több pedig aligha kell.
