Borisz kabátja, Angela ajándéka - Görbe tükör 2017-ből

Publikálás dátuma
2017.12.30. 06:31
VARÁZSLATOS TELJESÍTMÉNY Kim Dzsong Un állítólag sík talpú bőrcipőben mászta meg a 2700 méter magas Pektu-hegyet - FOTÓ: AFP/KCN
Az idei esztendő nem tartozott a legvidámabbak közé a külpolitika szempontjából, de egyesek azért igazolták: van humoruk. A többiekről meg viccek születtek.

Komoly feszültség jellemezte 2017-ben Nagy-Britannia és Oroszország viszonyát. Theresa May brit kormányfő egy november közepén elhangzott beszédében keményen nekiesett Moszkvának, mint fogalmazott, a Kreml tevékenysége már a nemzetközi rendet fenyegeti. Ám épp e vészterhes időszakban fogadta decemberben az orosz fővárosban, öt év után először Szergej Lavrov külügyminiszter brit kollégáját, Boris Johnsont. Közös sajtóértekezletükön mindketten megcsillantották humorérzéküket. Amikor azt tudakolták tőlük, ilyen helyzetben mennyire képesek bízni egymásban, Lavrov azt mondta: annyira, hogy brit vendégét orosz hangsúllyal nevezi „Borisznak”.

Boris Johnson/AFP fotó

Johnson pedig azt közölte, ő annyira, hogy miután megérkezett az orosz külügyminisztériumba, a kabátját egy szobában felejtette, „az összes titkommal a zsebeiben”. Lavrov így replikázott: „Bízvást mondhatom, semmit sem találtam bennük”. Mire Johnson: „Aha... tehát már át is vizsgálta...”

Nagy-Britanniát idén is több terrortámadás érte. Ezzel viccelődni nem lehet, de a joviális britek még a legtragikusabb események során sem veszítik el nyers humorukat. A 2017 júniusában, a London Bridge-nél elkövetett gázolásos terrortámadás után, amelyben nyolcan meghaltak, 48-an megsérültek, egy kép keringett a neten, amely menekülő londoniak egy csoportját mutatta. Feltehetően egy pubból oldottak kereket, mert az egyik a helyszínről elfutó férfi kezében félig megtelt söröskorsó volt látható. Az egyik kommentelő megjegyezte: az angol nedűnek még a legdrámaibb pillanatban is minden cseppje kincs.

Felfokozott várakozások előzték meg Angela Merkel márciusi hivatalos washingtoni látogatását, hiszen Donald Trump amerikai elnök előzőleg számos bírálattal illette a német kancellárt, illetve azt a tényt, hogy Németország jóval nagyobb értékben exportál az Egyesült Államokba, mint amennyi az onnan származó import értéke. A vizitről még manapság is megjelennek újabb és újabb információk, a Politico brüsszeli hírportál például a napokban tette közzé: Merkel egy Szovjetuniót ábrázoló térképpel lepte meg az amerikai elnököt. Nem valami különleges, felbecsülhetetlen értékű portékáról van szó. A kancellár célja csak az volt, hogy felhívja vendéglátóját figyelmét arra, lehetőleg válogassa meg a barátait. Trump ugyanis nem egy ízben beszélt csodálattal Vlagyimir Putyinról, ráadásul az Egyesült Államok egyre kevésbé akar stabilizáló erőként fellépni komoly nemzetközi konfliktusokban. Nos, az azóta eltelt későbbi történések azt mutatják: az amerikai elnök nem igazán fogta fel a német vendég üzenetét.

A találkozóval kapcsolatban több vicc is napvilágot látott. Ezek közül idézzük fel az egyiket. Eszerint az amerikai elnök azt tudakolta a német kancellártól, miért olyan sikeres. Merkel erre azt válaszolta: ennek az a titka, hogy értelmes emberekkel veszi körül magát. Hogy bizonyságát adja ennek, felhívta Wolfgang Schäuble akkori pénzügyminisztert (időközben, a szeptemberi német választást követően a Bundestag elnökének választották meg), s azt a kérdést szegezte neki: az apád fia, de nem a testvéred. Ki az? Erre Schäuble azt felelte: „de hisz ez pofonegyszerű, én vagyok az”!

Wolfgang Schäuble/AFP fotó

Trumpnak megtetszett a módszer, így később alelnökének, Michael Pence-nek szegezte ugyanezt a kérdést, aki nem tudott válaszolni, ezért másnapra ígért reakciót. Barack Obama volt elnöktől kért segítséget, aki rögvest rávágta: „Ez pofonegyszerű, én vagyok!” Pence erre másnap büszkén mondja Trumpnak: „A megoldás: az apám fia, aki nem a testvérem, Barack Obama!” Mire az amerikai elnök: „Ekkora marhaságot! De hisz az Wolfgang Schäuble”.

Az év egyik legfontosabb külpolitikai eseménye Emmanuel Macron francia elnökké választása volt. Bár a kezdet kezdetén nagy népszerűségnek örvendett, eleinte gyorsan esett közkedveltségi mutatója, részben azért, mert túl komolynak tartották. Pedig állítólag nagyon is szeret viccelődni. Egy ízben SMS-ben tett fel kérdést egy miniszterének, aki zavartan ezt írta vissza: „Ki is vagy?” Mire Macron: „Ki lennék? Az elnököd!”

Macron felesége, a nála 24 évvel idősebb Brigitte számos nem éppen ízléses tréfa céltáblája volt. Silvio Berlusconi volt olasz kormányfő természetesen nem hagyhatta volna ki a „poént”. Macron elnöki győzelmének értékelésekor elmondta, az új elnök fiatal, tapasztalt, és „egy szép anyukja segíti őt, aki a kezében ringatta, amikor még kis pólyás volt”.

Az év egyik legnagyobb kérdése az volt, mennyire befolyásolta Oroszország a 2016-os amerikai elnökválasztást. Robert Mueller különleges ügyész keresi erre a választ, ám továbbra sem látunk teljesen tisztán az ügyben. Az oroszok mindenesetre igyekezték elviccelni a kérdést. Április 1-jén a moszkvai külügyminisztérium Facebook oldalán azt javasolta a külképviseleteknek, hogy a következő hangüzenetet tegyék fel üzenetrögzítőjükre: „Ha politikai ellenfelének akar üzenni egy orosz diplomata által, nyomja meg az 1-es gombot. Ha orosz hackereket kíván felbérelni, nyomja meg a 2-es gombot. A 3-as gombot pedig akkor nyomja meg, ha az országában zajló választást akarja befolyásolni”.

VARÁZSLATOS TELJESÍTMÉNY Kim Dzsong Un állítólag sík talpú bőrcipőben mászta meg a 2700 méter magas Pektu-hegyet - FOTÓ: AFP/KCNA

VARÁZSLATOS TELJESÍTMÉNY Kim Dzsong Un állítólag sík talpú bőrcipőben mászta meg a 2700 méter magas Pektu-hegyet - FOTÓ: AFP/KCNA

Miközben a világ attól tart, mikor sodorja nukleáris háborúba a világot Kim Dzsong Un, az észak-koreai diktátorról kiderült, hogy valóságos divatdiktátor, hiszen olyan bő szárú nadrágot visel, amilyet rajta kívül senki más. Egy másik felvétel tanúsága szerint síktalpú cipővel mászott meg egy havas hegyet, amilyenre legfeljebb csak egy varázsló lehet képes. Az év első felében több hétre nyoma veszett a kis vezérnek, ami igencsak felkeltette az amerikai humoristák figyelmét „Valószínűleg több időt kell szánnia családtagjainak kivégzésére” – közölte David Letterman. Conan O’Brien egy műsorában szintén a kis vezérről emlékezett meg, méghozzá annak ifjúkoráról. Elmesélte, hogy Kim Dzsong Un fellépett a Pomádé című musicalben. „Itt ismerte meg első feleségét, Olivia Newton Dzsongot”. Phenjan nukleáris fenyegetéséről is születtek viccek. Jimmy Fallontól származik a következő idézet. „Japán és Dél-Korea megrémült az újabb sikeres észak-koreai rakétakísérlettől. A két országot meglepte a phenjani teszt. Ám a legjobban Észak-Koreát lepte meg, hogy a kísérlet sikeres volt”.

A Brexit humora

A Brexit ugyan sokak számára roppant kellemetlen következményekkel jár, s láthatóan a gazdasági növekedést is lelassítja, a britek azonban nem lennének britek, ha nem szemlélnék némi humorral a történéseket. Több honlapon bukkant fel az a „nyílt levél”, amelyet a Downing Street 10 írt a Mikulásnak. „Kedves Mikulás! Amint azt Ön is tudja, 2019. március 29. után nem hiszünk önben. Ám ez után is a lehető legszorosabb kapcsolatot kívánjuk fenntartani. Ezért elvárjuk, hogy ugyanolyan ajándékokkal lepjen meg, mint korábban. Közzétesszük, milyen ajándékokat akarunk. (Az igazat megvallva csak most kezdtük el összeállítani a listát.) Vegye figyelembe, hogy már nem tudja a hagyományos módon célba juttatni az ajándékokat, mert ellenőrizni fogjuk határainkat”.

Szerző

Katalónia - Méltó vezető nyomában

Publikálás dátuma
2017.12.30. 06:30
GYŐZELEM - Kormányt aligha alakít Inés Arrimadas, mégis nyertek FOTÓ: AFP/JOSEP LAGO
Az idei év Európa egyik komoly krízisét hozta Katalóniában, ám egy héttel a regionális választások után úgy tűnik, 2018 komoly kihívásokkal indul.

A demokrácia az egyik népszerű vitatéma mostanában Katalóniában: vajon az a demokratikus, ha a legtöbb szavazatot besöprő párt alakít kormányt vagy az, ha az abszolút többséggel rendelkező erők? Nem csupán filozófiai okokból lett most fontos ez a kérdés, hanem azért is, mert az egyik olvasat szerint az egységpárti Ciudadanosnak kellene magához ragadni a kezdeményezést, míg a másik értelmezés szerint Katalóniát a függetlenségpárti erőknek kell vezetnie.

Ahogy arra számítani lehetett, a krízis – amely ősszel tetőzött a függetlenség egyoldalú kikiáltásával –, nem oldódott meg a december 21-i regionális voksolással: a centrista Ciudadanos kapta a legtöbb voksot (25,4%), ám a katalán parlamentben az abszolút többséget a függetlenség mellett kampányoló pártok szerezték meg (70 mandátumot a 135 fős parlamentben).

Januárban dönteni kellene a katalán kormányról. A tét igen nagy: a következő vezetés vagy minden erejével azon lesz, hogy megakadályozza az ország szétszakadását vagy tovább folytatja a függetlenségért – esetleg a még nagyobb autonómiáért – zajló harcot.

Sokan vélik úgy – köztük a bizonytalanságtól tartó gazdasági élet szereplői –, hogy a választásokon legtöbb szavazatot elnyerő Ciudadanosnak kellene megpróbálni kormányt alakítani. Erre azonban az abszolút többség híján szinte semmi esélye – emlékeztet az El País.

Bár nagy a nyomás, egyelőre kivárnak. „Meglátjuk, hogy mi történik a következő hetekben, s mit lépnek a szeparatisták. Egyelőre nem vázolunk fel semmilyen forgatókönyvet. Meglátjuk, hogy mit csinál Carles Puigdemont (volt katalán vezető). Semmit sem lehet biztosra venni” – nyilatkozta Inés Arrimadas, a Ciudadanos helyi listavezetője.

A hetek óta Belgiumban tartózkodó Puigdemont, akit többek között lázadás, zendülés és hűtlen kezelés miatt köröznek Spanyolországban, korábban azt mondta, hogy ha a december 21-i választáson a függetlenségpárti erők nyernek, hazatér, megkockáztatva a letartóztatást. A legnagyobb szeparatista párt, a Junts per Catalunya listavezetője abban bízik, hogy ismét ő lehet a régió vezetője. Egyelőre azonban nem lépte át a határt, s nem tudni, hogy végül hajlandó lenne-e a bevonulni a börtönbe.

A siker receptje
A múlt hét csütörtöki választás történelmi eredménnyel zárult, hiszen először fordult elő, hogy nem nacionalista párt kapta a legtöbb szavazatot, a választási rendszer sajátosságai miatt viszont a Ciudadanos vélhetően mégsem alakíthat kormányt. Albert Rivera pártvezető azonban aligha csügged, hiszen a 2006-os indulás óta a jobbközép párt komoly bázist épített ki. Tizenegy éves története ellenére az igazi áttörés két éve történt, amikor a lendületes barcelonai párt – amelynek múltját nem terhelték botrányok – országos szinten is felkerült a térképre. Elemzők szerint a következő megmérettetésen már a kormányzó Néppárt kihívója lehet.
A katalóniai regionális voksoláson kiemelkedő teljesítményt nyújtott a Ciudadanos, amely Inés Arrimadas listavezető személye köré építette a kampányt. Jó döntésnek bizonyult, hiszen a 36 éves politikus, FC Barelona drukker, igen népszerű. Végig magabiztosan kampányolt, a Néppártnál és a szocialistáknál sokkal hatékonyabban kommunikálta: a Ciudadanos az egység egyetlen alternatívája.
J. J. Gálvez politikai szakíró szerint a választóknak az is szimpatikus volt, hogy az alkotmánybíróság által felfüggesztett október 1-jei függetlenségi népszavazás után a párt nem tétlenkedett, s felszólította a spanyol miniszterelnököt, hogy élesítse az alkotmány 155. cikkelyét, amely az autonómia részleges felfüggesztését eredményezte. Ez egyébként addig érvényben marad, míg nem alakul meg az új kormány.

Robog a világ gazdasága - De merre?

Publikálás dátuma
2017.12.30. 06:25
AFP fotó
Boldogan rohan a világgazdaság egy fekete lyuk felé – figyelmeztet több elemző. Az aggodalom nem alap nélküli, de a többség optimista.

Az nem kérdés, hogy a világgazdaság főszereplőinek oka van a vidámságra az óévbúcsúztatón. Ezer milliárd dollárral lettek gazdagabbak 2017-ben a leggazdagabbak. A listavezető az Amazon alapítója, Jeff Bezos, vagyona épp hogy csak elmarad a 100 milliárd dollártól, a második Bill Gates 91,3 milliárd dollárral sem szégyenkezik, míg Warren Buffet 85 milliárddal csak bronzérmes. Az 500 leggazdagabb vagyonát 5400 milliárd dollárra teszik, ez több mint a fele az USA teljes bruttó hazai termékének.

A vastapsra készülők kedvét azonban kissé lelombozza több elemző is, akik szerint a gyarapodás elsősorban az érintettek részvényvagyonának tőzsdei felértékelődésének következménye, amely mögött nem feltétlenül a kiváló gazdasági teljesítményt, hanem a mesterséges monetáris beavatkozást sejtetik az elemzések. A pénzbőségben elkényelmesedett szereplőknek azonban fel kell készülni arra, hogy jövőre új fejezet nyílik, a gazdaságirányításban, a monetáris intervenciók háttérbe szorulnak, és a reálfolyamatok kerülnek előtérbe a jegybankoknál. De ma még joggal örülhetünk a pozitív konjunktúramutatóknak, a tőzsdék szárnyalásának, a Wall Street rekordjainak, annak, hogy a Dow Jones részvényindex ez év decemberében átlépte a 24 ezres álomhatárt, több mint 4000 ponttal hízva az év során.

Az Öreg Kontinens piacain hasonlóan alakultak az események, és különösen jól teljesített a keleti régió. A lengyel tőzsde világrekorddal ünnepelhet szilveszterkor, a Wig 20 index dollárban mért éves gyarapodása 48,6 százalék volt, hazai valutában 25,5 százalékot tett ki. Prága 38,8 százalékos növekedést könyvelhetett el, míg Budapest 36,8 százalékot. Az euroövezet tíz éve nem látott dinamizmusról tett tanúságot 2017-ben: az év eleji előrejelzések szerinti 1,4 százalékos GDP növekedés év végére 2,3 százalékra nőtt, kezdenek normálisan menni a dolgok.

Sokan vannak ugyanakkor azok, akik, a színfalak mögött kutakodva, veszélyt kiáltanak. Soha nem cipeltek a világ államai akkora adósságterhet, mint napjainkban – kongatta meg a vészharangot az IMF és az OECD is. Tíz év alatt az országok teljes adóssága, beleértve az állam, a vállalatok és a lakosság hiteleit, az össz GDP 234 százalékáról 275 százalékra nőtt, ezen belül a háztartások a GDP 52 százalékáról 63 százalékra gyarapították kölcsöneiket. Az IMF szerint 65 százalék felett kritikussá válik a helyzet, 3 éven belül bankcsődök sorozatával fenyeget.

Egyre több közgazdász vélekedik úgy, hogy a valójában nem is olyan jól teljesítő amerikai gazdaság ölén, az irányadó tőzsdeindex, a Dow Jones hihetetlen lendülete egy tőzsdekrach előszele. A Goldman Sachs szakértői szerint a piacok túl messze mentek, és a zuhanás rettenetes lesz. A véleménynek visszaköszön a bankok bankja, a bázeli Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) közelmúltban publikált jelentése, amely szerint a részvények világszerte, de az Egyesült Államokban különösen, legkevesebb 25 százalékkal túlértékeltek.

Ami a kötvénypiacok állapotát illeti, az ugyancsak elszakadt a valóságtól, ott a mozgatóerőt kizárólag a jegybankok QE (Quantitativ easing – mennyiségi könnyítés) jegyében történő felvásárlásai jelentik, ezek az akciók, ha fokozatosan is, de megszűnnek, és az ilyen aktívák, a portfóliótisztítás jegyében, visszakerülnek a szabadpiacra, egyelőre beláthatatlan következményekkel. Egyes jóslatok szerint a következő két évben az árfolyamok fokozatos lemorzsolódására kell számítani, míg mások brutális zuhanást vizionálnak. Egy dolog biztosnak tűnik, a finom fehér kenyér javát megettük, és lehet, hogy már a közeljövőben morzsákkal kell megelégedniük a piac szereplőinek.

A globális gazdaság jövőjével kapcsolatban is készek az elemzők forgatókönyvei. Az optimista változatnak, amelyben a világ négy nagy gazdasági régiójában, az Egyesült Államokban, az eurózónában, Kínában és Japánban sikerül olyan strukturális reformokat megvalósítani, amelyek dinamizálják a gazdasági növekedést, nem sok esélyt adnak. A pesszimista feltevés szerint ennek az ellenkezője fog történni, Kína kivár, és nem tér le az eladósodottság vágányáról, nem építi le felesleges kapacitásait, az eurózóna nem az integráció, hanem a politikai ellentétek útvesztőjében fog bolyongani, és a kormányok képtelenek lesznek a szükséges intézkedésekre, Japán pedig marad a lassú növekedés kalitkájában. Trump, amerikai elnök tovább rontja a helyzetet a tehetőseknek kedvező adópolitikával, a kereskedelem protekcionista ellehetetlenítésével, és rövidlátó migrációs intézkedéseivel. A költségvetés szertelensége nyomán ellenőrizhetetlenné válik a deficit, az eladósodottsággal párosuló kamatemelés következményeként erősödő dollár fékezni fogja az amerikai gazdaságot. A legvalószínűbb folytatás várhatóan a két szélsőség között lesz. A ciklikusnak mondható növekedés folytatódik, ami, ha nem is teljes, de részleges támaszt is kap a kormányoktól, a dinamika visszafogottabb lesz az optimálisnál, és sebezhetővé válik a legkisebb gazdasági, pénzügyi, geopolitikai sokk esetén is.

A bitcoin tündöklése és....
AFP fotó

AFP fotó

Mi sem mehetünk el szó nélkül a 2017-es év szenzációja, a bitcoin tündöklése mellett. Okos és kevésbé okos véleményeknek nem vagyunk híján a virtuális instrumentum jövőjével kapcsolatban. A legtekintélyesebb szaklapok naponta címoldalon foglalkoznak a bitcoin árfolyamával, komoly jóslatokat közölnek arról, hogy a buborék hamarosan kidurran, majd másnap arról, hogy jövőre elérheti az árfolyam a 40 000 vagy akár a 100 000 dollárt. A racionális gondolkodók nem vitatják, forradalmi technikai vívmány a virtuális fizetőeszköz, amely egyfajta „klíring valutaként”, elszámoló egységként, valójában egy megfelelő technikai alapokkal, ismeretekkel rendelkező szűk kör kereskedelmi tevékenységet segítheti, egyszerűsítheti,. Eközben a mögötte álló technológia, a blokklánc, a jövő ígéreteként, számos új területen vár bevetésre, így a hagyományos pénzvilágban is, sokak szerint igazi elterjedésére akkor lehet majd számítani, ha összeomlik, eltűnik a bitcoin, és helyét átveszik új, immár biztosabb alapon kifejlesztett, eleve jobban szabályozott, korszerűbb virtuális fizetőeszközök. Hogy hogyan, és miért lett a bitcoinból befektetési instrumentum, és ha már azzá lett, hogyan tartható kordában egy minden materiális hátteret nélkülöző eszköz, az már megosztja a pénzvilág hozzáértő irányítóit is. Bár nagy visszhangot kaptak az utóbbi napok óriási árfolyamkilengései, a megnyilvánulások tönkrement kisbefektetők millióiról, a valóság az, hogy az említett kör, a bitcointulajdonosok 98 százaléka legfeljebb filléres veszteségeket könyvelt el, miután az ő "tárcáikban" elenyésző értéket őriznek. Nem a töredék bitcoinok tulajdonosai mozgatják a piacot, a valósághoz közel áll az a feltevés, miszerint 500 és 1000 közöttire tehető „cápa földalatti tevékenysége” emelte magasságokba, majd taszította mélybe a virtuális pénz árfolyamát. A „koránkelők”, akik vélhetően még 1000 dolláros árfolyam alatt vásároltak be, a napokban realizálták, váltották valós fizetőeszközre virtuális befektetéseiket, három év alatt akár 50 ezer százalékkal gyarapítva azokat. De, hogy ez mekkora súlyt képvisel a piacon arra talán rámutat az adat, miszerint az utóbbi egy hónapban nagyjából napi 3 milliárd dollár értékű bitcoin cserélt gazdát, miközben a devizapiacokon 54 ezer milliárd dollárt tett ki a hagyományos fizetőeszközök forgalma. Amúgy a bitcoin eredeti szerepköre, a vele való fizetés visszaszorulóban van, egyrészt a nagymértékű volatilitás, másrészt a tranzakciók drágulása miatt. Jelenleg 25 dollárba kerül egy vásárlás nyélbeütése, ami alaposan megdrágítja tucatnyi zsemle megvételét.



Témák
világ