Pici pötty a térképen, de nekünk a hazánk

Az évek mennek-jönnek, a garabonciás 2017 is elrohant, köpönyegében a tavaly szilveszteri reményekkel. Itt maradtunk megint e haza nélküli országban. A kormánypárt csaknem nyolcéves regnálása alatt nem tudta kitalálni azt a Magyarországot, ahol az egész nemzet jól érzi magát. Kettészakadt a világ errefelé, mind távolabb kerül a hatalom sugallta valóság és a megtapasztalt hétköznap. A többség már csak annyit kíván, hagyja őt békén "a politika". A kormányfő erős középosztályt ígért, de csak klientúrát épített, ami azért baj, mert az öntudatos, autonóm intézményekbe szerveződött középosztály lehetne a demokrácia bázisa. A szabad sajtó maradékát gazdaságilag zsarolják, a létminimumon éldegélőket pedig képtelen megszólítani az ellenzék, amelynek mozgását satuba fogja a hatalom. Mind inkább eltűnünk Európa térképéről, pedig úgyis csak egy pötty lennénk. 2018 nem egy a sok hullámzó év közül. Tavasszal választások lesznek. Talán ez az utolsó esély, hogy megleljük az egész nemzet Magyarországát. Kitaláljuk és végleg eldöntsük, milyen legyen a mi európai országunk, amely mindannyiunk otthona lesz, vagy csúszunk tovább a keleti despotizmusba. Most egy könnyű éjszaka jön. A következő év talán legkönnyebb éjszakájából nehéz reggelre ébredünk. Szükségünk lesz mindenki tiszta, hideg fejére.