Csehszlovákia - Gyors válás, hosszas nosztalgia

Publikálás dátuma
2018.01.02. 06:33
Fotó: AFP
Negyedszázaddal Szlovákia megalakulása után a lakosok 51 százaléka értékeli pozitívan az önálló állam létrejöttét, de a közös csehszlovák állam megszüntetését csak a megkérdezettek 40 százaléka tartja jó döntésnek.

„Csehszlovákia nem esett szét, mint a Szovjetunió, és nem is verték szét, mint Jugoszláviát. A két ország egyszerűen különvált” – nyilatkozott lapunknak Milan Knazko, aki szlovák külügyminiszterként a közös állam jövőjéről 1992-ben folytatott tárgyalássorozat egyik résztvevője volt. Szlovákia hivatalosan 1993. január 1-jén jött létre.

Az 1992-es választások után hónapokig tartó, több fordulós tárgyalás során még a közös állam további sorsáról egyezkedett az újonnan megalakult cseh és szlovák kormány miniszterelnöke, Václav Klaus és Vladimír Meciar.

Fotó: AFP

Fotó: AFP

„Nem azzal a céllal ültünk tárgyalóasztalhoz a csehekkel, hogy két önálló ország jöjjön létre” – emlékezett vissza Knazko, az 1989-es bársonyos forradalom ikonikus szereplője, aki szerint a szövetségi államalakulat további működését akarták új alapokra helyezni. Azonban a tárgyalás során fokozatosan kiderült, kevés témában tudnak közös nevezőre jutni a csehekkel. „Egy ponton aztán Klaus azt mondta, mindenféle kísérletezgetés helyett jöjjön létre inkább két önálló állam” – idézte fel az akkori cseh kormányfő szavait a volt szlovák külügyminiszter, aki szerint nem volt politikai akarat Csehszlovákia megőrzésére.

Politikai akarat – legalábbis Szlovákiában – az önálló állam létrehozására sem igen volt: akkoriban egyedül a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt szorgalmazta a föderáció megszűnését. Mára már a szlovákok minimális többsége (51 százalék) megbékélt az önálló állam létével, de paradox módon kisebbségben vannak (40 százalékot képviselnek) azok, akik szerint helyes volt megszüntetni a közös államot - vagyis a lakosok 11 százaléka örül ugyan a szlovák állampolgárságnak, de egyúttal szívesen maradt volna egyúttal csehszlovák állampolgár is.

1990-ben a szlovákiai lakosoknak még csak 10 százaléka szeretett volna saját államot. Egy 1993 májusában végzett felmérés azt mutatta: Szlovákiában a megkérdezettek 29 százaléka mondott volna igent egy esetleges referendum során az önálló szlovák államra. A Közéleti Kérdések Intézete (IVO) nevű pozsonyi think-tank öt évvel ezelőtt azt mérte, hogy a szlovákiai megkérdezettek 58 százaléka örült az önálló ország létrejöttének. Néhány héttel ezelőtt viszont ez az arány már csak 51 százalék volt.

Csehországban egyértelműbb irányú az elmúlt évek elmozdulása: 2012-ben még csak 46 százalék, idén már 53 százalék örül az önálló állami létnek. Ugyanez az eltérő két trend figyelhető meg a közös csehszlovák állam megszüntetésének az értékelését illetően: a szlovákoknál a mostani 40 százalékos helyeslés a 2012-es 45 százalékhoz képest jelentős csökkenést mutat, míg a cseheknél az öt évvel ezelőtti 38-ról 42 százalékra nőtt a támogatottsági arány.

A csehek és a szlovákok egybehangzóan sérelmezik, hogy annak idején nem kérdezték meg őket Csehszlovákia további sorsáról. A szlovákiai közbeszédben huszonöt éve fel-felmerülő téma, miért nem tartottak népszavazást 1992-ben az önálló Szlovákia létrehozásáról – főleg annak tükrében, hogy azóta nyolc különböző témában rendeztek referendumot az országban. A legfrissebb közvélemény-kutatás szerint a szlovákiai megkérdezettek 67 százaléka szerint népszavazás során kellett volna eldönteni a szövetségi Csehszlovákia sorsát. Ez az arány 25 év alatt alig változott.

„Nem volt miről népszavazást kiírni” – válaszolja Milan Knazko. „A szlovákok és a csehek között nem okozott gondot az együttélés. Csak azzal volt problémánk, pontosan hogyan működjön tovább a közös állam. Erről pedig nehezen tarthattunk volna referendumot.”

Mindkét országban főleg az idősebb generáció sírja vissza Csehszlovákiát - derül ki az IVO felméréséből. A szlovákiai 65 év fölötti korosztály képviselőinek 56 százaléka, míg a 18-24 éveseknek mindössze 26 százaléka szerint volt helytelen a szövetségi állam felbomlása. Ez a korcsoport szerinti eltérés megfigyelhető Csehországban is.

Milan Knazko elmondta: ő maga nap mint nap megbizonyosodik arról, hogy a különválás óta összehasonlíthatatlanul jobb a viszony a csehek és a szlovákok között.

„Ma nincsenek közöttünk ellentétek. Már nem téma, melyik országrész fizet rá a másikra, ki képviseli az országot külföldön, ki és milyen döntésre jogosult. Azelőtt három kormány működött egyetlen szövetségi államon belül, ami tarthatatlan volt.”

„Krokodilkönnyeket hullatunk egy sír fölött, amelyben senki sem fekszik” – summázta véleményét a színészből lett politikus, aki ma ismét színészkedéssel keresi a kenyerét Pozsonyban és Prágában. Szerinte az emberek amúgy sem az országukhoz, hanem a kultúrájukhoz ragaszkodnak.

„Meggyőződésem, hogy a lehető legjobb döntés született 25 évvel ezelőtt” – tette hozzá.

Mérföldkövek a különválás útján

1989. november 17. A prágai egyetemisták tüntetése rendszerellenes demonstrációba torkollik, a „bársonyos forradalom” kezdete.

1989. december 5. A Csehszlovák Szocialista Köztársaság új kormányában öt pártonkívüli is helyet kap.

1989. december 29. Václav Havel cseh ellenzéki drámaírót köztársasági elnökké választják.

1990. március 1. A Szlovák Szocialista Köztársaság új neve Szlovák Köztársaság.

1990. március 29. A közös államot előbb Csehszlovák Szövetségi Köztársaságnak, majd április 20-tól Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaságnak nevezik át.

1990. június 8.-9. Az első szabad választások, melyeken a kommunisták elveszítik kormányzó szerepüket.

1992. június 5.-6. A második szabad választásokat követően Szlovákiában hatalomra kerül Meciar pártja, a Demokratikus Szlovákiáért Mozgalom (HZDS).

1992. június 17. A szlovák törvényhozás nyilatkozatot fogad el Szlovákia szuverenitásáról. Válaszul két nappal később Václav Havel lemond államfői posztjáról.

1992. augusztus 26. A cseh és a szlovák kormányfő vezette tárgyalássorozat hatodik fordulóján eldől: az év végén megszűnik Csehszlovákia. Négy nappal később elfogadják a leendő Szlovákia alkotmányát.

1992. november 25. A prágai szövetségi parlament alkotmánytörvényt fogad el a Cseh és Szlovák Szövetségi Köztársaság megszűnéséről.

1993. január 1. Létrejön a Szlovák Köztársaság és a Cseh Köztársaság.

Frissítve: 2018.01.02. 11:10

Mi történik Iránban? - Már húsz halottat gyászolnak

Publikálás dátuma
2018.01.02. 06:31
Fotó: MTI/AP/Ebrahim Noroozi
Nem csillapodnak a kedélyek Iránban. A perzsa államban már öt napja tartanak a tüntetések, s hivatalos közlések szerint már húsz személy vesztette életét az alacsony életszínvonal miatt kitört zavargásokban. Meghalt a mintegy 120 ezres milícia, a Forradalmi Gárda egy tagja is. Hasszan Rohani elnök elismerte, hogy a kormány nem teljesen ura a helyzetnek. 

A mérsékelt reformer elnök előzőleg részint jogosnak nevezte a tüntetők követeléseit, akik azt kifogásolták, hogy a perzsa állam hatalmas összegeket költ a szíriai, illetve a jemeni háborúra, valamint az Izrael elleni propagandára, miközben az életszínvonal vajmi keveset javult. Iránban nagy a csalódottság amiatt, hogy a 2015-ben az ENSZ BT öt állandó tagjával és Németországgal megkötött nukleáris megállapodás után sem javult a gazdaság, pedig a megegyezés nyomán megállapodtak a perzsa állammal szembeni nemzetközi büntetőintézkedések fokozatos feloldásáról.

Az Egyesült Államok és Izrael lelkesen támogatja az egyre véresebbé váló megmozdulásokat. Az iráni állami televízió beszámolója szerint hétfőről keddre virradóra újabb kilenc személy vesztette életét a tüntetésekben, Irán középső, nyugati és déli részén. Dorudban, ahol már a hétvégén is ketten haltak meg, egy balesetben vesztette életét egy idős ember és egy kisgyermek.

A közösségi oldalakon terjedő hírek szerint több városban a rendőrség éleslőszert használt a tüntetőkkel szemben. Az állami hírközlő szervek erről hallgatnak, a televízió szerint éppen egyes tüntetőknél van fegyver, egyikük végzett a Forradalmi Gárda egy tagjával.

Előzőleg az iráni vezetés válságtanácskozást tartott, amelyen Hasszan Rohani elnök is részt vett. Az államfő hangsúlyozta: nem szabad ellenségnek kikiáltani a tüntetőket. Szerinte a megmozdulásokat nem veszélynek kell tekinteni, hanem esélynek egyfajta újrakezdésre.

Utoljára 2009 közepén rázta meg ekkora tüntetéshullám az országot. Akkor az elcsalt elnökválasztás miatt vonultak az utcára az emberek, a Forradalmi Gárda azonban vérbe fojtotta a megmozdulásokat. Akkor tehát egy politikai ügy miatt tüntettek, most viszont eleinte az ellen tiltakoztak, hogy Teherán hatalmas összegeket költ a szíriai konfliktusra és az Izraellel szembeni propagandára, miközben az életszínvonal stagnál. Vasárnap azonban már politikai szlogeneket skandálnak a tüntetők, sokan a mindenható vallási vezető, Ali Hamenei távozását sürgették.

Fotó: MTI/EPA

Fotó: MTI/EPA

Kezdetben az iráni reformereknek is voltak fenntartásaik a megmozdulással kapcsolatban, mert a Guardian szerint Meshedben kezdődtek a tüntetések, abban a városban, ahol a mérsékelt reformer elnök, Rohani ellenfele, az általa májusban legyőzött ultrakonzervatív Ebrahim Raiszi él. Tavasszal több ultrakonzervatív, Rohani-ellenes megmozdulást is tartottak a perzsa állam második legnagyobb városában.

Most azonban semmi jel sem utal arra, hogy egy az elnök leváltását célzó összeesküvés állna a háttérben.

A rezsim amúgy igyekszik kisebbíteni a megmozdulások jelentőségét. Eleinte csak néhány százan tüntettek a Teheráni Egyetemnél, újabban azonban láthatóan egyre több településen vonulnak utcára az emberek. Az sem a vezetés nyugodtságát jelzi, hogy több chatprogramot tettek elérhetetlenné, köztük a legbiztonságosabbnak tartott Telegramot. A fővárosban vízágyúkkal oszlatták szét a rendszer ellen tiltakozókat. Teheránban mindeközben a kormány melletti tüntetést is szerveztek.

Khomeini mecset, Teherán - Ők az ajatollahokban hisznek Fotó: AFP/Hamed Malekpour

Khomeini mecset, Teherán - Ők az ajatollahokban hisznek Fotó: AFP/Hamed Malekpour

A hétvégén ketten haltak meg a tüntetések során, a Lurisztán tartományban található Dorud városában. Egy helyi illetékes szerint „agitátorok” miatt vesztették életüket. A rezsim igyekszik azt a látszatot kelteni, hogy a külföld (Izrael, illetve az Egyesült Államok) áll a megmozdulások mögött. Az interneten olyan hírek is keringtek, melyek szerint a mintegy 125 ezer főt számláló, rettegett Forradalmi Gárda néhány tagja átállt a tüntetők oldalára, ezt azonban független források nem erősítették meg. Az állami tévé azt közölte, a biztonságiak visszaverték a "felfegyverzett" tüntetők támadását, akik egy rendőrőrsöt akartak elfoglalni.

Frissítve: 2018.01.02. 10:53

A menekültek védelmében emelt szót ismét a pápa

Publikálás dátuma
2018.01.01. 19:56
Fotó: AFP/Massimo Valicchia

A társadalomnak kötelessége, hogy békés jövőt biztosítson a menekülteknek és migránsoknak - hangoztatta újévi üzenetében Ferenc pápa. A római katolikus egyház január elsején emlékezett meg a béke világnapjáról, és ezzel kapcsolatban egy novemberi pápai üzenet már figyelmeztetett arra, hogy a fegyveres konfliktusok további népmozgásokat idéznek elő. Az egyházfő most arra szólított fel, ne engedje a társadalom, hogy a menekültek szívében kihunyjon a béke reménye.

Szerző