Európában a magyaroknak a legrosszabb a biztonságérzetük, a világ legfejlettebb országait tömörítő OECD tavaly novemberben megjelent elemzése szerint pedig a magyar lakosságnak csak a fele érzi magát biztonságban, ha sötétedés után az utcán kell tartózkodnia. Ennél többen csak a drognagyhatalom Mexikóban rettegnek, ahol kilencszer annyi gyilkosságot követnek el, mint nálunk. Mindez úgy még meglepőbb, ha tudjuk: a rendőrségi statisztikák szerint Magyarországon egyre jobb a közbiztonság.
Azt még senki nem vizsgálta, hogy a magyar lakosság pocsék biztonságérzete és a migránsokkal a nap 24 órájában riogató kormányzati propaganda között milyen összefüggés van, de érdemes felidézni: amikor Kontrát Károly, a Belügyminisztérium parlamenti államtitkára december legvégén „2018-ban is a magyar emberek biztonsága az első” címen sajtótájékoztatót tartott, akkor szóba sem került a hazai bűnözés, csakis a bevándorlás és a terrorveszély. Ehhez képest 2017-ben november végéig a határzár tiltott átlépése miatt mindössze 21 nyomozás indult, ami jelzi, hogy minimális a valós alapja a menekültek tömeges megjelenésével riogató híreknek.
A regisztrált bűncselekmények száma 2016-hoz képest tavaly több mint 80 ezerrel csökkent, de azok kárértéke mintegy 220 milliárd forintról csaknem 400 milliárdra nőtt. A hatalmas emelkedés mögött nagyrészt intellektuális bűncselekmények állnak. Hogy a károk mennyiben érintenek állami vagy önkormányzati vagyont és mennyiben magáncégeket, személyeket, arra vonatkozóan nincs adat.
Azt is figyelembe kell venni, hogy szakemberek szerint a bejelentett bűnesetek száma leginkább azért csökken, mert mind többen idegenkednek attól, hogy feljelentést tegyenek kisebb kárértékű események, csekélyebb mértékű atrocitások miatt. Egyes hírek szerint olykor a rendőrök igyekeznek lebeszélni a sértetteket az aktanyitásról, mert még mindig a kiirthatatlannak tűnő statisztikai szemlélet uralkodik a belügyi, rendőri vezetésben: amiről nincsen papír, az nincs is. Ez például biztosan hozzájárul a szubjektív biztonságérzet hanyatlásához, hiszen csökken a testület hatékony működése iránti közbizalom.
A bűnesetek számának csökkenése törvényi változásokra is visszavezethető. A Büntető Törvénykönyv például már csak szabálysértésként rendeli büntetni a 10 gramm mennyiségnél kevesebb új pszichoaktív anyag megszerzését és tartását, így ezek az esetek a bűnügyi statisztikában nem jelennek meg. Ezzel magyarázható, hogy egy év alatt majdnem negyedére esett vissza a kábítószerrel visszaélések száma. Ugyanígy hatással volt korábban a számokra az, hogy a szabálysértési értékhatárt 20 ezerről 50 ezer forintra emelték.
Szinte már közhelyszerű az a kijelentés, hogy a statisztikák — köztük természetesen a bűnügyi statisztikák is — nem a társadalmi valóságot, vagy legalábbis nem a hétköznapi ember mindennapi tapasztalatainak társadalmi valóságát tükrözik. A statisztikák kritikusai szerint az országosan összegyűjtött adatok sokkal inkább tudósítanak a bűnüldöző szervek működéséről, mint a bűnözés valós mértékéről. Az egyes bűncselekménytípusok csökkenése vagy növekedése függ a rendőri nyomozómunka fejlődésétől, a professzionális rendőri állomány létszámának alakulásától vagy éppen a bírósági ítéletek szigorodásától.
A statisztikai kimutatásokat legalább ilyen mértékben meghatározza az is, hogy a hatalom mit tekint adott időben bűncselekménynek. Az adatokban megjelenik, ha a büntető jogszabályok korábban törvényesnek számító cselekményekre terjednek ki, vagy éppen fordítva – a mindenkori parlament döntéseinek megfelelően. Ráadásul ki lehet jelenteni, hogy a politika úgy forgatja az adatokat, ahogy azt az érdekei diktálják.
Azt, hogy a hatalmi viszonyok nemcsak a statisztikai adatsorok keletkezését határozzák meg, hanem azok felhasználására és értelmezésére is hatással vannak, Mandello Gyula jogász-statisztikus már 1904-ben papírra vetette. Így fogalmazott: "A bűnügyi statisztika fegyver is a pártok, sőt az egyház kezében. S minthogy tudvalevőleg nincs ruganyosabb dolog a számoknál, számsoroknál és a statisztika feldolgozási módozatainál, ugyanazt az anyagot egyesek optimisztikus, mások pesszimisztikus színezetben tüntetik fel véleményeik igazolására. A végeredmény pedig az, hogy közösen gáncsolják a statisztikát, a mellyel – állítólag – minden bebizonyítható és megcáfolható”.
A rendőrség hivatalos oldaláról és belügyi tárca honlapján elérhető adatsorok alapján az egyes bűncselekménytípusok előfordulásának gyakorisága az évek során általában nem sokat változik, de azért kivételek akadnak. Az emberölések száma például általában 100 körüli évente, de tavaly 158 gyilkosság történt. Igaz, ez még messze nem a 2015-ös fekete év, amikor összesen 205 gyilkosságra derült fény. Jelentősen emelkedett a gyermekpornográfia miatt indult eljárások száma is: egy év alatt ötször több ilyen eset miatt kezdtek nyomozni. 2016-ban 272, 2017-ben pedig 1428 hasonló ügyben nyomoztak.
Jelentősen csökkent ugyanakkor a lopások száma: a 2016-os több mint 92 ezernél tavaly 20 ezerrel kevesebbet regisztráltak. Több mint tíz százalékkal lett kevesebb a testi sértés és a garázdaság is. Nem látványosan, de valamivel csökkent a kapcsolati erőszak és az állatkínzás. Tavaly 3 emberrablás történt, kevesebb mint fele az előző évinek. Kilométeróra meghamisításért 68, kuruzslásért 9 eljárás folyik. Lőfegyverrel vagy lőszerrel visszaélés miatt 487 ügy van folyamatban.
Vannak furcsa gócpontok az országban. Az egyik Somogy megye, ahol kényszervallatás miatt 7 eljárást is folytatnak, míg a többi 18 megyében és Budapesten összesen csupán hármat. Hasonlóan különös, hogy a termőföldek jogellenes megszerzése kapcsán folyó 3 nyomozás mindegyike Bács-Kiskun megyei.
