Az állami fizetésből élők létszámának drasztikus csökkentéséről hosszú ideje tart a vita, annak ellenére, hogy az oktatás, az egészségügy és a szociális szolgáltatások minden területén, az ország valamennyi térségében keresik a közalkalmazottakat, de hiány van szakemberből az állami közigazgatás legfelsőbb szintjein is. A kozigallas.gov.hu portal adatai szerint 2018. január 1-jén 2475 munkahelyre lehetett pályázni. Keresnek Budapestre óvodai és iskolai szakpszichológust, egyetemi vezetőket, szinte minden tantárgy oktatására rengeteg tanárt, minden területre szakorvosokat vagy rezidenseket, ápolókat, műtősöket. Vidéken ezek mellett sok a betöltetlen könyvelői, szakoktatói, informatikusi, óvodavezetői, könyvtárosi állás is, de jelentkezni lehet például lakásotthon vezetőnek és a szociális ellátórendszer számtalan egyéb munkahelyére.
Az országot járva a Népszava munkatársai minden kistelepülésen azt tapasztalják, hogy a felsőfokú végzettséggel rendelkező önkormányzati hivatalnokok, elsősorban a pénzügyi szakemberek menekülnek a falvakból, mert az Államkincstár önkormányzati elszámolási rendszerének (ASP) bevezetése óta sokkal több lett a munkájuk, mégsem kapnak béremelést már egy évtizede. Ezért készül negyedszer is sztrájkra az önkormányzati szektor szakszervezete. A Magyar Köztisztviselők, Közalkalmazottak és Közszolgálati Dolgozók Szakszervezete (MKKSZ) tervei szerint havonta egyre hosszabb időre állna le a munka a helyi hivatalokban.
A közszféra túl magas létszámáról Csepreghy Nándor, a Miniszterelnökség államtitkára épp két évvel ezelőtt január elején tartott “vitaindítót”, amikor az ATV-ben úgy nyilatkozott: tarthatatlan, hogy a magyar munkavállalók majdnem 20 százalékát a költségvetés fizeti, még ebben a választási ciklusban legalább 100-200 ezer embert kellene átterelni a piaci munka világába az állami szektorból. Pár nappal később főnöke, Lázár János is hasonlóan fogalmazott, amikor bejelentette az állami háttérintézmények számának drasztikus csökkentését. Azóta volt már szó 600 vagy 300 ezer felesleges közszolgáról is, legutóbb pedig a Vállalkozók és Munkáltatók Országos Szövetségének (VOSZ) vezetői beszéltek 350 ezer állás megszüntetéséről. Ez utóbbi próbálkozás azt jelzi: miután a kormány leépítési tervei elismerten kudarcot vallottak, a folytatásban már a munkaadók nyomásával akarják indokolni az állami fizetésből élők számának csökkentését – persze csak a választás után.
A közszféra két nagy szakszervezeti tömörülése, a Szakszervezetek Együttműködési Fóruma (SZEF) – amelynek tagja az MKKSZ is, valamint az Értelmiségi Szakszervezeti Tömörülés (ÉSZT) nyílt vitára hívta, illetve bocsánatkérésre szólította fel a VOSZ elnökét, Demján Sándort és a szervezet főtitkárát, Dávid Ferencet, mert előbbi 350 ezer felesleges állami alkalmazottat emlegetett, utóbbi szerint pedig baj lehet ennek a körnek a képességeivel, ha ugyanezt a munkát a cseh, a lengyel vagy az osztrák köztisztviselők sokkal alacsonyabb létszámmal is el tudják látni.
A rosszízű, feladott hirdetésekben egymásnak üzengető vitát a versenyszféra meghatározó tömörülése, a Magyar Szakszervezeti Szövetség (MASZSZ) elnöke statisztikai adatok elemzései alapján próbálja kikerülni. Kordás László a Népszavának nyilatkozva azt hangsúlyozta, hogy először is a közszféra fogalmát kellene egyértelműen tisztázni, hiszen ma nem egyszer az állami és önkormányzati cégek alkalmazottait is ebbe a körbe számolják, s így ide tartozik a Magyar Posta több mint harmincezer, a MÁV Zrt. majdnem 19 ezer vagy a BKV 11 ezer körüli dolgozója, sőt a több mint 200 ezer közmunkás is. Az érdekvédelmi vezető úgy látja, ennél pontosabb képet kapunk, ha a KSH statisztikáit vizsgáljuk. Kordás László úgy számol, hogy tavaly nyáron a költségvetési intézményekben 845 ezer embert foglalkoztattak, közülük 43 ezren kormánytisztviselők, 33 ezren köztisztviselők, vagyis ennyien végeznek érdemi hatósági, igazgatási tevékenységet a kormány különböző szervezeteinél, illetve az önkormányzati hivatalokban. A MASZSZ elnöke szerint ez nem tűnik olyan nagyon soknak. Az oktatás területén 238 ezer ember dolgozik, közülük 196 ezren szellemi foglalkozásúak, tehát zömében vélhetően pedagógusok. Van további 290 ezer közalkalmazott – orvosok ápolók, szociális munkások – az egészségügyi intézményekben, valamint a szociális ellátások terén és akkor még nem beszéltünk a közigazgatás, a védelem, vagy a kötelező társadalombiztosítás terén foglalkoztatottakról. Ez is igen népes, 278 ezer fős társaság. Ebbe számítják bele a 76 ezer kormánytisztviselőt és köztisztviselőt, de a katonákat, a rendőröket, a börtönőröket és a katasztrófavédőket, továbbá a tevékenységük ellátásához szükséges háttérembereket is a bérszámfejtőtől a karbantartóig.
Amikor az kerül szóba, hol lehetne komolyabb létszámcsökkentéssel számolni, Kordás azt kéri, mindenki fejezze be a felesleges számháborút, különösen a nemzetközi példákkal való dobálózást. A MASZSZ elnöke arra figyelmeztet, nem tudjuk, mi számít az államháztartásból finanszírozott tevékenységnek mondjuk Japánban, ahol az öt százalékot is alig haladja meg a közpénzből fizetett foglalkoztatottak aránya. Lehet, hogy ott nincs 173 ezer közmunkás, és lehet, hogy az egészségügyi ellátás arrafelé nagyrészt üzleti – biztosítási – alapon nyugszik. Az efféle összehasonlítás tehát szerinte igencsak sántít.
Inkább azon kellene mindenkinek törnie a fejét – nyitja meg a társadalmi vita új fejezetét a versenyszféra szakszervezeteit tömörítő MASZSZ vezetője, hogy az oktatásra szánt kiadások 2003-ról 2015-re miért csökkentek a GDP 5,69 százalékáról 4,35 százalékára, vagy az egészségügyi ráfordítás hogyan lett a nemzeti jövedelem 8,1 százaléka helyett ugyanezen időszak alatt a GDP 7,2 százaléka. Ezeket az adatokat nézve már költői a kérdés Kordás László szerint: tényleg kell még ennél is nagyobb leépítés?
A kirúgás előtt álló közmunkásokat, köztisztviselőket és közalkalmazottakat is segítheti egy 5 milliárdos uniós program, amiből sokan azt a következtetést vonják le, hogy nagyszabású leépítésre készül a kormány a közszférában.
