Az alábbi két idézet a vélemények két végpontja arról az Orbán-levélről, amelyben a miniszterelnök anyagi segítséget kér a szimpatizánsoktól a Soros György elleni harchoz.
„Ez a különbség a polgár és a proli között. A proli nem fizetett elő a Népszabadságra, de utána ajvékolt a panelban, mikor az osztrák tulaj beszántotta. A polgár meg tud és akar áldozni a köz javára.”
„Pénzt kérni a kampányra legalább akkora pofátlanság a részükről, mint amikor az autótolvaj ellopja a kocsidat, majd visszajön siránkozni egy ezresért, hogy benzinre sajnos nem telik neki.”
Mi viszont inkább egy gondolatkísérletet ajánlanánk. Tegyük föl, hogy a Fidesznek van kétmillió olyan biztos szavazója, akik egyenként 10 ezer forintot sem sajnálnak a nemes célra (nincs ennyi fizetőképes fideszes, de ez most mindegy). Beindul az adakozás, és összejön 20 milliárd forint. Most nézzük meg, mi történt 2018 első munkanapján: Mészáros Lőrinc nyert 100 milliárd forintnyi közbeszerzést. Egy minapi kutatás szerint a politikailag rangsorolt közbeszerzések minimálisan 20 százalékkal szoktak túlárazva lenni – vagyis Mészáros egy nap alatt besöpört 20 milliárd forintnyi extraprofitot, pusztán a rá sugárzó kormányfői jóindulat révén.
Ahhoz, hogy ezek után elkötelezett jobboldaliként pénzt küldjek a Fidesznek, a következőket kellene elhinnem. 1. Mészáros Lőrinc magának lop (mert ha nem magának lop, hanem a pártnak, akkor fizessen inkább ő). 2. Orbán Viktor nem tud róla, hogy a szomszédja és bizalmasa magának lop (mert ha tud róla, és hagyja, akkor nem való miniszterelnöknek – persze akkor sem, ha nem tud róla, hiszen magáról a lopásról rajta kívül mindenki tud az országban). 3. A Fidesz rászorul további kampányadományokra (mert egyébként az üzenetei nem jutnak el elég emberhez).
Biztosan bennem van a hiba, de én a három közül egyiket sem hiszem, és ha netán fideszes lennék, most erősen elgondolkodnék azon, hogy azok, akik a pénzemet akarják, minek néznek engem.
