Ellenszélben - A falu, ahol megvédték a földeket

Publikálás dátuma
2018.01.04. 06:04

Szinte az egész országot maga alá gyűrte a Fidesz, de akadnak községek és városok, ahol a demokratikus ellenzék irányít. Vajon miként boldogulhat egy NER-en kívüli polgármester és települése? Sorozatunk közvetkező állomása Tarnaszentmiklós.

Törőcsik Mari, a nemzet színésze egyik kedves emléke, hogy gyerekként a Heves megyei Pélyen élve, ilyenkor tél tájékán édesapja befogott a szánba, pokrócba burkolta családot, s átmentek a szomszédos Tarnaszentmiklóson élő nagyszülőkhöz, igazi tyúkhúsleveses, kalácsos vasárnapi ebédekre. A nagyszülői ház még mindig áll, ám az a fajta, jól működő paraszti világ, amelynek megvolt a mindennapi és ünnepi rendje, már letűnt ezen a vidéken is.

A helybéliek furfangjának köszönhetően legalább a kárpótlási törvény nem vágta gallyra végleg a mezőgazdaságot, noha a sokaknak munkát adó hevesi Rákóczi Tsz és az ottani állami gazdaság is belerokkant a kisgazdák által erőltetett földtulajdoni átalakításba. Még a rendszerváltást megelőzően, a pélyi Tiszamente Tsz akkori vezetői - köztük Buda Sándorné, az ott korábban pénzügyesként dolgozó jelenlegi tarnaszentmiklósi MSZP-s polgármester – szinte egyenként beszélték rá a tagokat, hogy a törvény adta lehetőséggel élve, úgynevezett földnevesítéssel az állami tartalék földekből 110 aranykorona értékig részarány-tulajdont szerezzenek. Mivel a tarnaszentmiklósi szikes földek alacsony aranykoronával bírnak, így egy-egy hajdani téesz-tag átlagosan 10 hektáros birtokot vehetett a nevére, amit aztán később használatra bérbe adott a termelőszövetkezetnek. Háromszáz téesztagból mindössze öten nem éltek a lehetőséggel, akik viszont igen, azok összességében nagyjából háromezer hektárnyi föld használata felől rendelkezhettek. Így tudták elérni, hogy a kárpótlási törvény végül nem zilálta szét a nehéz körülmények ellenére is jól gazdálkodó termelőszövetkezetet. Ez a tulajdonosi szerkezet máig él, s alig néhány olyan település lehet ma az országban - élükön Tarnaszentmiklóssal -, ahol nem multik vagy csókosok, hanem a helyben élők és leszármazottaik kezében van a föld nagy része. A használatért terményben vagy pénzben fizet az időközben Pélyi Tiszatáj Agrár Zrt-vé alakult, valójában ma is egyfajta klasszikus termelőszövetkezetként működő társaság, a föld után járó külön bevétel pedig sokak életét megkönnyíti abban a faluban, ahol a munkalehetőségek a rendszerváltás óta igencsak beszűkültek.

Sok az idős ember
A nyolcszázhatvan fős településen közel kétszáz idős ember él, így a falu folyamatosan öregszik. Tavaly tizenhatan születtek és tizenhárman haltak meg. Sokan a rák miatt mentek el fiatalon, 40-50-60 évesen: közülük többen korábban Tengízben vagy a Metalloglobus itteni akkumulátorbontó üzemében dolgoztak.

Hajdan nemcsak mezőgazdasági, de részben ipari falu is volt Tarnaszentmiklós, itt működött ugyanis a Metalloglobus egyik üzeme, több száz embernek adva munkát. A helyieken kívül hat másik településről: Kisköréről, Átányból, Tiszanánáról, Kömlőről, Hevesről és Pélyről hozta-vitte az embereket a munkásbusz, akkumulátorbontó, fémöntöde és lemezüzem is működött a telephelyen, amelynek mára tíz-tizenkét alkalmazottja maradt, tevékenysége pedig hosszú évekig a veszélyes hulladékok kezelésére szűkült. Tavaly azonban lényeges változás történt az üzem életében: a Jászapáti 2000 Mezőgazdasági Zrt. vette bérbe, és telephellyé fejleszti.

A polgármester azt mondja, ilyen körülmények között abban rejlik az ő legnagyobb felelőssége, hogy értelmes közmunkát találjon az embereknek, amelyből valóban tovább tudnak majd lépni a normális munkaerő-piacra. Hisz abban, hogy ehhez előbb jó képzéseket kell tartani, s nem olyan tudásra dobálják ki a pénzt, amiből legfeljebb a kurzusok szervezőinek van hasznuk. Így indult el három évvel ezelőtt a mezőgazdasági tanfolyam, ami szakmunkás bizonyítványt adott az ott végző húsz embernek, s így kezdődött el a családellátók képzése is. Idén január harmadikán pedig huszonketten kezdték el az intézménytakarítói tanfolyamot. Mindennek már van látszatja, a nyolcszázhatvan fős faluban átlagosan húsz-harminc ember van csak tartósan munka nélkül, zömük leginkább egészségügyi okok miatt. Aki akar dolgozni, az el tud helyezkedni a környéken, hisz elérhető közelségben van Jászberény, Jászárokszállás és Gyöngyös is a maga ipari kínálatával. Az utóbbi időben kezd visszatérni az élet az üresen álló házakba is, fiatalok veszik meg őket, jellemzően felhasználva az otthonteremtési támogatásokat, s innen járnak dolgozni a környékbeli városokba. Nyaranta napközis táborokat szervez az önkormányzat, hogy a szünetben is legyen, aki vigyáz a gyerekekre. Óvoda van a faluban, s alsó tagozatos iskola is működik, egyházi fenntartásban, de a felsősök már Pélyre ingáznak át naponta.

Tarnaszentmiklós tíz évvel ezelőtt azzal került be a lapokba, hogy egy húszéves helybéli fiút a halálba kergetett egy olyan család, amely úgynevezett kamatoltatással foglalkozott, vagyis pénzt kölcsönöztek, amelyet aztán duplán kértek vissza. A fiú nem tudta megadni a tartozást, ezért az öngyilkosságot választotta. Buda Sándorné a mostanit megelőző, 1998-2006 közötti polgármesteri időszakában sajátos módszerrel vetett véget annak, hogy egy-két család rettegésben tartsa a többit: a kiszolgáltatott helyzetben lévők pénzét - jellemzően segélyét, családi támogatását – a családdal egyetértésben, általuk meghatalmazva, ő maga kezelte, hozzá kellett bemenni, ha be akart vásárolni az anyuka, vele beszélték meg a kiadásokat, vagyis egyfajta egyszemélyes adósságkezelőként működött. Kiszipolyozható áldozatok híján pedig a kamatoltatós családok egy idő után odébb álltak.

"Majd jóra jön, mint a Ganca hízója..."
Tarnaszentmiklós nemcsak arról nevezetes, hogy az itteni lakosok majd' mindegyike földtulajdonos, hanem neveik is különlegesek. A faluban nem volt ritka a Joáchim, a Jeremiás, a Benjámin vagy a Ráfael utónév, a hölgyek közül pedig többen is viselték a Skolasztika, az Isméria, az Apollónia és az Amália nevet.
A polgármester gyűjti azokat a szólásokat is, amelyek a faluhoz köthetők. "Úgy maradt, mint a Pádár Erzsi földje" - mondják arra, ami nem változott, vagyis „maradt, ahogy volt.” Aki pedig csendes, magába húzódó, arra azt mondják errefelé: "ül, mint Szép Mária az első urával." Ha pedig valakire rájár a rúd, azt azzal biztatják: Majd jóra jön, mint az öreg Ganca hízója".

A helyiek azt mondják, sosem érezték hátrányát, hogy a falu vezetője vállaltan elkötelezett baloldali, MSZP-s aktivista. A térség országgyűlési képviselője, a fideszes Szabó Zsolt nem hagyja figyelmen kívül a falut, miként az máshol tapasztalható: képviselői látogatást tesz, ha meghívják, elmegy hozzájuk, a támogatási lehetőségekről pedig tájékoztatja őket. A település a rendszerváltás óta működési hitel nélkül gazdálkodik, "addig nyújtózkodnak, míg a takaró ér", így nem is estek bele az adósságkonszolidációba sem. A községházát gyakorlatilag két ember viszi a hátán, a falu vezetője, és egy munkatárs, aki korábban közmunkásként dolgozott, s nemrégiben lett köztisztviselő. Egy hivatalsegéd, egy karbantartó "mindenes", egy szociális gondozó, négy konyhás, négy óvónő, két dajka, egy védőnő és egy asszisztens alkotja az önkormányzati összlétszámot, ennyien látják el a közintézményeket.

Megvannak, de a falu látványosabb fejlődéséhez szükség lenne az idevezető, öt számjegyű utak felújítására. Aki ugyanis most Tarnaszentmiklósra megy, inkább útszakaszokkal tarkított kátyúözönt lát, semmint kátyúkkal fedett utat, s ez még a legelszántabb befektetőket is elriasztja.

Szerző

Százmilliós raktára lett a Ligetnek

Publikálás dátuma
2018.01.04. 06:02
FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Üzletként és fagyizóként sem működött sokáig a Városliget tavaly tavasszal átadott három pavilonjának egyike. A 104 millió forintba került turistacsalogató épületet ma raktárnak használják: rekeszek, fagylaltozó pultok, székek és más vendéglátós kellékek hevernek egymáson az Állatkerti körúton található kis épületben. Először műtárgyakat próbáltak benne árulni, de az ötlet nem jött be, és később az édesség árusítása sem hozott elég hasznot. Így hónapok óta csak raktárnak használják a Feszl Frigyes tervi alapján készült pavilont.

Megkerestük a Városliget Zrt.-t, hogy mikor nyithat ki benne ismét valamilyen üzlet, de nem reagáltak kérdéseinkre. A bezárásról szeptemberben azt írták, hogy a három épület üzemeltetéséért felelős Wo Europe Kft. „összegezte a megnyitás óta felhalmozott tapasztalatokat, és ezek alapján kérelmezte az egyes épületek szolgáltatásainak, kínálatának átszervezését. A szabadidős, ajándék- és művészeti tárgyak egy pavilonba kerülnek, míg a felszabaduló épületben kap helyet a fagylaltozó, a kávézó pedig a jelenlegi helyén marad.”

Információink szerint azonban az átszervezéssel sem sikerült felfuttatni az üzletet, amiért havi 1 millió forint bérleti díjat kell fizetni.

A gazdaságtalan üzemeltetés a három pavilont bérlő cég előélete alapján nem meglepő. A Wo Europe Kft.-nek 2016-ban sem volt bevétele, amikor rejtélyes körülmények között megnyerte a Városliget Zrt. pavilonokra kiírt pályázatát. Azt azóta sem hozták nyilvánosságra, miért ezt a veszteséges céget választották a pavilonok üzemeltetésére.

A kudarc ugyanakkor nem vette el a kedvét a Városliget Zrt.-nek attól, hogy további vendéglátóhelyeket terveztessen a zöldbe. Három, egyenként 115 négyzetméteres étterem építését tervezik: egy a sörözőket, egy a piknikezőket, egy pedig az egészségüket kiemelten fontosnak tartó vendégeket szolgálja majd. Emiatt is módosítani kell a 2014 óta érvényes Városligeti Építési Szabályzatot, ráadásul ha megépülnek a múzeumok, összesen 23 vendéglátóhely lesz a ligetben.

Szerző

Recseg-ropog a miskolci szuperkórház

Publikálás dátuma
2018.01.04. 06:00
FOTÓ: SZALMÁS PÉTER
Azt ígérték, magasabb lesz az ellátás színvonala, ehelyett felkészült, gyakorlott orvosok távoztak az összevont intézményből.

Ledőlt a hazai gyermekegészségügy egyik bástyája, miután a miskolci "szuperkórház" közel egy éve kinevezett új vezetése megszüntette és a nagy intézményrendszerbe beolvasztotta a korábban önállóan működő, neves Gyermekegészségügyi Központot (GYEK). Ezzel veszélybe került a hazai gyermek-diabetológia egyik fellegvárának szakmai minősítése és továbbképzési egyetemi akkreditációja is – jelentette ki még tavaly késő ősszel a központ korábbi vezetője, Barkai László, aki a diabet.hu oldalon közölt nyílt levelében tudatta azt is: az irracionális helyzettel, és a központ leépítésével szakmailag nem tud egyetérteni, ahhoz a nevét nem adja, így távozik a miskolci kórházból, s Egerben, a Heves Megyei Markhot Ferenc Kórházban folytatja tovább klinikai munkáját.

Pedig a Borsod-Abaúj-Zemplén Megyei Kórház és Egyetemi Oktató Kórház, valamint a Semmelweis Kórház és Egyetemi Oktatókórház (MISEK) összeolvadásával az volt deklarált cél – legalábbis Ónodi-Szűcs Zoltán egészségügyért felelős államtitkár Miskolcon tavaly februárban az egyesítés bejelentésekor azt hangsúlyozta –, hogy a dolgozók terhelését racionálisan megosztja majd a két intézmény, a betegeket pedig jobb színvonalon és a lehető leghamarabb ellátják. Miskolc volt az utolsó városok egyike, ahol levezényelték a kórházak integrációját, ám sokak meglepetésére nem a nagy megyei kórház korábbi igazgatóját, a kereszténydemokrata Csiba Gábort bízták meg az újjáalakult intézmény vezetésével, hanem Tiba Sándort, a jóval kisebb miskolci városi kórház korábbi igazgatóját, Tiba István fideszes országgyűlési képviselő testvérét.

A miskolci megyei és a városi kórház összevonása az utolsók közt volt Fotó: Tóth Gergő

A miskolci megyei és a városi kórház összevonása az utolsók közt volt Fotó: Tóth Gergő

A Gyermekegészségügyi Központ bezárásáról a kórház egyik, a történteket jól ismerő munkatársa a Népszavának azt mondta: nem egy "falusi gyerekosztályról", hanem egy negyven éve működő, kultikus intézményről beszélünk, amely felölelte a teljes ellátási palettát. – Nem arról van szó, hogy mostantól nem lesz, aki vénát szúrjon, de az intézetet eddig egyetemi professzor irányította, elődei is szaktekintélyek voltak, most viszont egy sima kórházi osztállyá fokozták le a nagy múltra visszatekintő, gyógyító, kutató és oktató munkát egyaránt végző GYEK-et.

Nem Barkai professzor az egyetlen, aki az utóbbi hónapokban távozott a szuperré átminősített miskolci kórházból. Információink szerint többeket elküldtek, és voltak, akik a méltatlan helyzetben önként távoztak. Köztük van a radiológiai központ és laboratórium vezetője is, ami érdekes összefüggéseket vet fel. Lapunk ugyanis már tavaly márciusban megírta: Miskolc az ország egyik olyan utolsó nagy kórháza, ahol még nem privatizálták a radiológiát, „ami 26 százalékos profit mellett elég jó bulinak tűnik.” Miskolcon sokan úgy vélik: azért nem a kórházigazgatóként mindig is öntörvényű, önjáró Csiba Gábort nevezték ki az új szuper-kórház vezetőjének, mert ő bizonyára gátja lett volna a kórházi finom falatok "privatizálásának."

Tiba Sándort, a miskolci szuper-kórház igazgatóját még december közepén megkerestük kérdésinkkel. Leírtuk: lapunkhoz olyan jelzések jutottak el, miszerint a miskolci kórházak szuper-kórházzá történő összevonása után nemhogy minőségi javulás, hanem éppenséggel annak ellenkezője indult el. Több orvos is megerősítette, hogy sorra menesztették egyes stratégiai szakmák vezetőit, illetve olyan méltatlan helyzetbe hozták őket, hogy csak a távozás mellett dönthettek. Megkérdeztük, mi az oka a látványos leépítéseknek, s az eltávozott vagy elküldött orvosok helyett jöttek-e hasonló kvalitású, szakmai minősítésű szakemberek? Érdeklődtünk arról is, miért volt szükség a jól működő Gyermekegészségügyi Központ bedarálására, s ilyen körülmények után vajon mitől szuperkórház a miskolci szuperkórház? Tiba Sándor több mint három hete azt válaszolta: kérdéseinket és az általa írt válasz-tervezetet megküldte az Állami Egészségügyi Ellátó Központ kommunikációs igazgatóságára, engedélyezés céljából, s ha ezt megkapja, úgy továbbítja a válaszokat. Eddig azonban, többszöri érdeklődésünkre sem érkezett válasz, így vélhetően az engedély megadása elmaradt.

Szerző