2011 karácsonyán indult a Budapest Bike Maffia. Az egyik alapító, Havasi Zoltán egy barátjával beszélgetett arról, tenni kellene valamit azokért, akik az utcán töltik a szentestét. Páran gyártottak egy rakás szendvicset, majd kerékpárral elvitték a hajlék nélkül élőknek. Eleinte szájhagyomány útján terjedt a hírük, de mára a civil csoportból mozgalommá, sőt közhasznú szervezetté váltak. Napjainkban Szegeden, Pécsett, Debrecenben és Székesfehérváron is vannak sejtjeik.
– Csak a háttérben 50 ember dolgozik és nyolc állandóan futó projektünk van – meséli Zoltán. - De a miénk nem csak egy klasszikus ételosztó szervezet. A fő célunk az érzékenyítés és az előítéletek lebontogatása a hajléktalanság problémáján keresztül. Ehhez szívesen szervezünk csapatépítéseket is nagyvállalatoknak. Az érzékenyítő előadás után közösen főzünk, majd együtt kivisszük az ételt az utcára. Teljes visszautasítást csak egy-két embertől kaptunk. A legtöbben beismerik korábbi előítéleteiket, és amikor még azt is hozzáteszik, hogy mennyi pozitív tapasztalat érte őket az utcán, akkor azt gondolom, hogy ezért megéri csinálni.
Zoltán egyébként azt vallja, a felnövekvő generáció gondolkodását kell megváltoztatni. Ezért nem véletlen, hogy a +1 szendvics programjuk az egyik legsikeresebb. Ebben középiskolás diákokat kérnek arra, heti egyszer vigyenek magukkal otthonról eggyel több szendvicset, és azt adják a hajlék nélkül élőknek. A tavalyi tanévben körülbelül 40 iskolának köszönhetően megközelítőleg 50 ezer adag ételt osztottak szét.
– Épp egy éve, egy nagy magánéleti tragédia után a barátnőm hozott el ide, mondván: ne üljek otthon, legyenek új barátaim. Azóta tudok újra mosolyogni – meséli Pintér Andrea, a Vitamin Kommandó raktárának felelőse. Itt gyűjtenek mindent, ami most a hidegre kell: takarót, sapkát, sálat, zoknit, polifoamot. És osztanak nem vényköteles fájdalomcsillapítókat, gyulladáscsökkentő krémeket, vitaminokat és tisztálkodási szereket.
A Vitamin Kommandóval a belső kerületekben élő hajléktalan embereket látják el. Egy esti akcióban az önkéntesekkel tartottunk. Az első helyszín a Deák tér. Az aluljáróban először felmérik, hányan vannak odalent, eszerint osztják be az adományokat. Közben Zoltánt arról kérdezem, hogyan érdemes egy hajlék nélküli embert megszólítani.
– Nyitottan – vágja rá. – Nyilván én sem szeretem azokat, akik belemásznak az aurámba, hogy adjá’ már egy százast. De a legtöbb hajléktalan ember nem kér. Én azt mondom: jó estét, Havasi Zoltán vagyok. Segíthetek valamiben? Van nálam pár szendvics, elfogadja?
– A múltkor voltunk egy csapatépítésen, amire kitaláltam egy olyan interaktív játékot, amiben azt kellett eldönteni, mi az a három legfontosabb dolog, amit egy hajlék nélkül élőnek adni érdemes – teszi hozzá Andi. – Két rászoruló is velünk játszott. Ők legelőször azt a kártyalapot választottak, amire az volt írva: mosoly...