interjú;Merkely Béla;

2018-01-06 06:05:00

„Az nem jó, ha 22 évet tanul, hogy 25 évet dolgozhasson”

Július elsejétől Merkely Béla vezetheti a legnagyobb hazai orvosképzőt, miután a szenátus nagy többséggel választotta a Semmelweis Egyetem rektor-jelöltjének.

- Kinek az érdekeit sértheti az ön rektorrá választása?

- Szerintem senkiét…

- Csak azért kérdezem, mert az interjú előtt szerettem volna elolvasni a pályázatát, és azt a választ kaptam a munkatársaitól: az egyetem jogászai nem engedik, hogy azt átküldjék a sajtónak.

- A rektor az egyetemi polgároknak tartozik számadással a terveiről. Ők ismerik a programom, amely a korábbi rektorválasztások gyakorlatának megfelelően most is ott van az intézmény belső honlapján. Illetve most 2017-ben, az egyetemi rektorválasztások történetében először, a pályázók telt házas fórumon mutatták be a programjukat mindazoknak, akik kíváncsiak voltak arra, és rászánták az estéjüket.

- Zavarta, hogy a miniszter az utolsó percig nyíltan az ellenjelölt mellett kampányolt?

- Nem éreztem így. Két alkalommal magam is találkoztam a miniszter úrral, ismertettem az elképzeléseimet, a beszélgetések alapján úgy éreztem és érzem, hogy a gyakorlati képzés fejlesztésére irányuló programom támogatást kapott. Az egyetemi szenátusban pedig a képviselők 23:14 arányban mellettem tették le a voksukat.

- Akkor azt mivel magyarázza, hogy október közepén szinte egyik napról a másikra a miniszterelnök úgy döntött, a Semmelweis Egyetem helyett a Szent Imre Kórház szakmai bázisára épül az új kórház, a Dél-Budai Centrum?

- Ennek nincs köze a támogatottságomhoz. Az előkészített korábbi verzió még a Szent János Kórház és a Semmelweis Egyetem bázisán tervezte az új „szuperkórházat”. Annyi változott, hogy a decemberben a Semmelweis Egyetem fejlesztéséről megjelent kormányhatározat egyetért az oktatási, kutatási, klinikai betegellátás fejlesztésével, ezeket támogatva kaptunk felhatalmazást és pénzt a tervek elkészítésére. A Dél-budai Centrum és a közép-budai ellátás tekintetében pedig a Semmelweis Egyetemmel való együttműködés kereteiről pedig még szakmai előterjesztést kell készíteni. Rektorjelöltként abban vagyok érdekelt, hogy az orvosképzés gyakorlati része fejlődjön, elérje az elméleti képzés színvonalát: azaz a hallgatók a képzésük alatt minél több beteget lássanak és vizsgáljanak klinikus orvos jelenlétében. Ehhez kell a klinikai kapacitás és az oktatásban, a kutatásban jártas orvos is. Biztos vagyok abban, hogy a Dél-budai Centrummal együttműködve erre megfelelő megoldást fogunk találni.

 - Akkor ön mondott le a feladatról?

- Nem egészségpolitikusnak készülök, rektorjelölt vagyok, de mondhatnám azt is, hogy az orvosképzés fejlesztése számomra az elsődleges. El tudja képzelni, hogy egy rektor még kórházat is építsen?

- Azért a centrum körüli változások ezzel együtt is okozhatnak önnek gondot. Például míg elméletben az egyetemi klinikai struktúrának volt a része az új szuperkórház, a két gyermekklinika tervezett Budára telepítése nem jelenthetett problémát. Most mi a helyzet? Lemond erről a tervről, vagy küzd a gyermekklinikákért?

- Az egyetem mindkét gyermekklinikája regionális, de számos esetben országos csúcsellátó intézménynek számít, ahol a legsúlyosabb eseteket gyógyítják, azonban az épületeik, az infrastruktúrájuk felújításra szorul. Olyan szakmai koncepciót kell kidolgoznunk, mely modernebb környezetet biztosít a gyógyításnak, és az ezzel szorosan összefüggő klinikai oktatásnak, kutatásnak. Fontos, hogy az évfolyamonként most meglévő több mint ezer hallgatónak biztosítani tudjuk a betegekkel való minél gyakoribb találkozást. Minden olyan megoldás támogatható, melyben a betegellátás oktatás, kutatás körülményei javulnak. A jelenlegi klinikai kapacitás nem elégséges, alternatív megoldásokra van szükség, ezért abban vagyok érdekelt, hogy egyetem oktató kapacitáshoz jusson az épülő nagy kórházban. Most ugyanis egy hallgatóra nálunk évente átlagosan 28 fekvő betegeset jut, míg a nagy nemzetközi vezető egyetemeken – például a londoni Imperial College-ban, vagy a stockholmi Karolinskán – 96. Velük kell felvennünk a versenyt annak érdekében, hogy az egyetemek közötti rangsor mostani 500-as csoportjából az első százba tartozzunk.

- Pedig az esetszám még csökkenhet is, hiszen a dolgok jelen állása szerint a kormányzat a Kútvölgyi klinikai tömbbe a Szent János kórház járóbeteg ellátását költöztetné be. Több évtizede tart a vita, meg tudnak-e osztozni a Kútvölgyi épületén a Szent János kórházzal. Most le tud mondani az egyetem erről az épületről?

- Az esetszám nem csökken majd, hiszen az Egészséges Budapest Program szerint a Hegyvidék lakosságának járóbeteg ellátását a Semmelweis Egyetem Kútvölgyi részlegében, a Szent János Kórház szakrendelőinek ide történő átköltöztetésével a két intézménynek együtt kell megoldania. Ez a tervek szerint a jelenlegi szakrendelő, és az ehhez közvetlenül kapcsolódó épületszárny felújításával megvalósítható. A Semmelweis Egyetem Kútvölgyi részlegének fekvőbeteg ellátására pedig szintén az Egészséges Budapest Program alkotóival kell közös szakmai javaslatot készítenünk. A Kútvölgyi oktatási kapacitásaira az egyetemnek szükséges van.

- Rektorként számol azzal, hogy a Korányi-tömb előbb-utóbb beléphet a főváros sürgősségi ellátásába? Noha uniós pénzből ilyen célra épült, sem ellátási területet, sem az ahhoz tartozó finanszírozást nem kapta meg az egyetem a kormányzattól.

- A sürgősségi központ és a Korányi-tömb most is működik, a teljességhez már csak a traumatológia szakma odatelepítése hiányzik.

- Honnan lesz oda traumatológia? Korábban a Merényi, illetve a Péterfy baleseti sebészetének áttelepítését tervezték, de ezeket mostanra már odaígérték a szomszédjukba telepítendő dél-pesti „szuperkórháznak.”

- Amit kérdez, az már rég túl van a rektor-jelölt hatáskörén. Még nem tudom, mit hoz a jövő, jelenleg felújítások zajlanak az egyetemen, így a Korányi-tömb még üres részeire egyelőre azokat a szakmákat költöztetjük, melyek klinikáit épp felújítjuk. Továbbá, míg a Sportkórház beköltözik a végleges helyére, itt biztosítjuk a működésükhöz szükséges feltételeket. Ha ezen túl vagyunk, meglátjuk hogyan tudunk az egészségpolitikával egyeztetve tovább lépni.

- A négy nagy magyarországi tudományegyetemet hamarosan egyaránt orvos-rektor fogja irányítani. Hasznot húzhat ebből az orvosképzés?

- Ez egyértelműen azt jelenti, hogy az orvosképzés felértékelődött, és megvalósulhat az, amire jó ideje várunk: a gyakorlati oktatást az elméleti színvonalára hozhatjuk. Nagy problémánk, hogy a hallgatók az orvosképzés hat éve alatt nem találkoznak annyit a betegekkel, hogy megkapva a diplomájukat, egy év rezidensi munka után önállóan tudjanak dolgozni. Itthon általában csak a szakorvosi vizsga megszerzése után tekinti a rendszer és a beteg is orvosnak az orvost. Ez nem jó, mert így nagyjából negyven éves lesz valaki, mire teljes jogú orvosként dolgozni kezd. Azaz 22 évet tanul, hogy 25 évet dolgozhasson. A világon másutt ez úgy van, hogy a diploma megszerzése után egy év felügyelet melletti gyógyítás után, fokozatosan bővülő kompetenciákkal önállósodhatnak a fiatal orvosok. Fontos célom, hogy mi is ebbe az irányba mozduljunk.

- Fogynak az orvosok. Ön rektorként tud tenni a hiány enyhítésére?

- Célom, hogy az ötéves rektori ciklus végére 10-20 százalékkal több hallgató végezzen nálunk. Nemcsak az elvándorlás miatt kell több orvos, de azért is, mert hét évvel megnőtt az élethossz, és közben egyre több mindent tudunk már eredményesen gyógyítani, azaz jóval több a feladat, mint korábban.

- A jelentkezésnél érezhető más pályák elszívó hatása az orvoslástól?

- Meglepő módon nem. Az orvosegyetemek felvételi ponthatárai most is talán a legmagasabbak, sőt legutóbb éppen a Semmelweis Egyetemnek volt a legmagasabb. Most is a legokosabb gyerekek jelentkeznek az orvosira egy kis altruista beütéssel: szeretnek a közért és a betegekért tenni.