visszatekintő;2017;

2018-01-06 06:45:00

Nagy Népszava-körkép: lemezek

Mit néztünk, hallgattunk, olvastunk 2017-ben? Szakértőket kértünk fel, hogy osszák meg velünk szakmai és személyes élményeiket, összegezzék az évet. Kilencedik rész: lemezek

Az év három legjobb albuma

Déri Zsolt könnyűzenei szakújságíró (MusicPress blog, OpenAirRadio.hu): Lorde: Melodrama – szerelmi csalódásból és utóhatásából született konceptlemez-mestermű egy húszéves új-zélandi énekesnőtől, az albumszerkezetben a popslágerek mellett daltoldalékokkal, átkötésekkel, reprízekkel, kapcsolódó dalpárokkal, önfeltárással és intelligenciával. Naked Woods: No Remedy – a multiinstrumentalista hangmérnök-producer-dalszerző-énekesnő Polyák Eszter a három háromszámos EP-ből összeállt harmadik albumán dobgépes-szintetizátoros környezetben viszi tökélyre izgalmas art-popját. A King Gizzard & The Lizard Wizard – a héttagú ausztrál pszichedelikus rockzenekar öt (!) albumnyi 2017-es termése lenyűgöző gazdagságú a garázs- és prog-rocktól az akusztikus hangulatokon át a dzsesszfúzióig (a legjobb a sorozatnyitó Flying Microtonal Banana zúzása).

Fáy Miklós kritikus: Nem lehetne inkább a három legrosszabbat? Igaz, az sem könnyű, csak más okból.

Göczey Zsuzsa rádiós műsorvezető, a Klubrádió zenei szerkesztője: A legjobb albumok, amikkel találkoztam (nem sorrend): Sena: Feathers, Gáspár Károly Trió: The Outsider, Takáts Eszter és Zenekara: Bocsáss meg, Cserepes: Blacklace.

Marsalkó Dávid rapper-dalszerző, a Halott Pénz frontembere: Khalid: American Teen – nagyon kellemes, okos újhullámos R&B. The XX: I see you – egyedi hangzású banda, „fílinges” dalokkal, kádban a legjobb hallgatni. TOPS: Sugar at the Gate – kanadai együttes, egyszerre könnyed és borongós, olyan, mint egy nyári napon egy rövid zivatar.

Rónai András könnyűzenei szakújságíró (Recorder, Dal+Szerző): Lauri Ainala: Orpokotijuhlat Saarella. Egy pietista szertartás felvételeiből indul ki ez az egészen egyedülálló, egyszerre melankolikus, misztikus, felemelő album. (2016 végén jelent meg, az előző listaszezon után.) Maryam Saleh, Maurice Louca & Tamer Abu Ghazaleh: Lekhfa. Két egyiptomi és egy palesztin zenész; a hagyományos és modern arab zenék és az avantgárd találkozása kavargó, sokszínű, sokszor újrahallgatható dalokban. Vince Staples: Big Fish Theory. Erős, szellemes alapok az elektronikus zene és a hiphop találkozási pontjánál, és a kedvenc fiatal rapperem, aki képes nemcsak megmondani, de kérdezni is.

A dal, ami idén az agyamra ment

Déri Zsolt: Szerencsére nem kellett háromnál többször hallanom az év legjátszottabb számát. ( a Despacitót - a szerk.) Amúgy majdnem minden dal, amiben autotune-t hallok – az továbbra is irritál.

Fáy Miklós: Majka: Mindenki táncol. Elismerem, elfogadom, Majka tehetség. Csinálhat bármit – de azért ne énekeljen.

Göczey Zsuzsa: Idén nem volt ilyen.

Marsalkó Dávid: Nincs ilyen, mert ami nem tetszik, azt nem hallgatom.

Rónai András: Minden, ami Ed Sheeran. Minden, ami tropical house. A Despacito nem.

A lemez, amit nagyon vártam, de csalódtam benne

Déri Zsolt: Gorillaz: Humanz – a Blur-frontember Damon Albarn sikerprojektjének új albuma fókuszálatlan, de a turné nagyban eltérő júniusi és novemberi budapesti koncertje együtt tökéletes volt.

Fáy Miklós: Bob Dylan: Triplicate. Persze, az ember vár minden új Dylan-albumot, mert soha nem lehet tudni, mi lesz belőle, nem kell sok, akár csak egy olyan dal, mint az I Want You. De ezen nem saját számokat énekel, hanem amerikai klasszikusokat azon a nyafka hangján.

Göczey Zsuzsa: Nagyon vártam egy újabb Jónás Vera-albumot – csak az a csalódás, hogy még nincs kész!

Marsalkó Dávid: Az új Eminem-album. Túlzás, hogy nagyon vártam, de elég kíváncsi voltam, milyen lesz. Nem lett jó sajnos.

Rónai András: Lovász Irén: Női hang. Nem mintha rossz lenne, de Lovász Irén és Hortobágyi László korábbi közös lemezei legnagyobb kedvenceim közt vannak, ez pedig csak egy szép népdalos lemez.

Az év vesztesége

Déri Zsolt: Chris Cornell – a halála előtti fél évben a szólóturnézás mellett három együttesével is koncertezett (Soundgarden, Temple Of The Dog, Audioslave), de most már egyikkel sem csinálhat új albumot.

Fáy Miklós: Természetesen és sajnos az orosz bariton, Dmitri Hvorostovsky. Tudom, annyi mindent elénekelt már. De annyi mindent nem énekelt el. És a magyar veszteség: Fábián Juli. Arra nincsenek szavak.

Göczey Zsuzsa: Fábián Juli halála a legeslegrosszabb, ami 2017-ben történt.

Marsalkó Dávid: Fábián Juli. Fiatalon elhunyt különleges kisugárzású énekesnő. Sokat veszített a halálával a hazai zenei élet.

Rónai András: Fábián Juli korai halála rázott meg leginkább. A magyar média története veszteségek sorozata, ami nyilván azt is érinti, hogy hogyan és milyen zene jut el a közönséghez. Ezen a téren 2018 sem kecsegtet semmi jóval.

A legígéretesebb debütalbum

Déri Zsolt: Ecca Vandal: Ecca Vandal – Srí Lanka-i szülőktől Dél-Afrikában született ausztrál lány punk-rock és elektronikus pop közt táncoló eklektikus nagylemeze Santigold és M.I.A. egy évtizeddel ezelőtti potenciáljával.

Fáy Miklós: Platon Karataev – For Her. 50%-ban a nevük miatt. Vagy inkább 60.

Göczey Zsuzsa: Nem debüt, de nálam az év ígérete: Antonia Vai – Ritual.

Marsalkó Dávid: Az amerikai Greta Van Fleet zenekar két EP-je (Black Smoke Rising és From the Fires) – Led Zeppelin-érzés és hangzás 2017-es kiadásban.

Rónai András: Equiknoxx: Colón Man. Absztrakt, mégis dögös jamaicai instrumentális dancehall. Pont azért ígéretes, mert amíg nem volt, nem is gondoltuk, hogy ilyesmi lehetséges.