Határokat feszegetni a Kádár-korban is lehetett

A szocialista erkölcs és építés elvárt téma volt, de a művészek mégiscsak kit tudták játszani a kultúrpolitika követelményeit. Erről is szól a Keretek között, az első átfogó kiállítás az 1958 és 1968 közötti művészetről.

Tiltott, tűrt és támogatott: az 1956-os forradalom után az aczéli kultúrpolitika "három T"-je jelentette azt a politikai keretet, amelyben a művészek működhettek. Megközelítették és feszegették is a határokat, de nem a témaválasztással, hanem modern művészi eszközökkel és kísérletezéssel. A Magyar Nemzeti Galéria kiállításának címe, a Keretek között erre a művészi mozgástérre utal.

A hatvanas évek átmeneti korszak: még érezni azoknak a művészeknek a hatását, akik a második világháború előtti művészetfelfogástól indultak, még jelen vannak a Rákosi-korszak szocialista realista, vonalas és agitatív tartalmú művészi szabályai is, de már közel van a hetvenes évek elején megjelenő neoavantgárd. Ekkor alakul ki a kettős beszéd a képzőművészetben is. - Láthatóak támogatott műalkotások, de a művek nagy része a tűréshatáron van. Ez azt jelenti, hogy létrejöhetett a mű, kiállították, megvásárolták, a művész képviselte is az országot nemzetközi kiállításokon. De az alkotás látásmódja kicsit túlment a rendszert kiszolgáló megjelenítésmódon és kérdéseket tett föl arról a világról, amelyben élünk -mondta a Népszavának Petrányi Zsolt, a kiállítás kurátora. Hozzátette: a kiállítás összeállításakor esztétikai szempontokat követett. A Művészet című folyóirat cikkeiben és a Képző- és Iparművészeti Lektorátusbeli viták során az idősebb generáció is szakmai szempontokat érvényesített, amikor a fiatalok művészetét értékelte. Petrányi megjegyezte, azért csak most jött létre a kiállítás, mert bizonyos távolságban kell lennünk a múlttól, hogy objektív állításokat tudjunk róla megfogalmazni. - A rendszerváltáshoz képest a Kádár-korszakot negatív időszakként értelmezzük, hiszen nem volt demokrácia, szólás- és művészi szabadság. Azok a stílusjegyek azonban, amelyek az akkori művészet összképét meghatározták, túlmutatnak a politikai ítéleteken. Az alkotások egy felfogásmódot szimbolizálnak, amelynek fontos eleme a bizakodó jövőkép: űrverseny volt, sokat kutattak és hidegháború volt ugyan, de remélték, hogy a világbéke felé haladnak. Az életmód könnyebbé válása dinamikusabb életet eredményezett, ami a művészetre is hatással volt.

A kiállítás középpontjában az ember áll, életének modernizációja, mondta el Petrányi Zsolt a sajtóvezetésen. A tárlatnak - amelyen olyan művészek szerepelnek, mint Kokas Ignác, Kondor Béla, Csernus Tibor, Gruber Béla, Korniss Dezső, Gyémánt László, Mácsai István - hét nagyobb egysége van. A kiállítás bemutatja a XX. század eleji avantgárdban gyökerező előzményeket, majd felmutatja azt is, hogy hol van a tárlat határa: ez a modern formatervezés, amely az ember közvetlen környezetére van hatással, tehát pl. a popkultúrával már nem foglalkozik. A kiállított bútorok stílusa ma is aktuális és divatos, ismerős. Petrányi elmondta, az iparművészetnek nagyobb szabadsága volt, mert az ideológia nehezebben volt ráhúzható, így egy bútor könnyebben lehetett modern, mint egy kép. Kapott egy szekciót a politikus művészet is: itt egyfajta egyetemes humanitáriusságról van szó, fő témái pedig a világpolitika eseményei (pl. második világháború, vietnámi háború). A nemzetköziség nemcsak a szocialista blokk országait jelentette: a művészekre nagy hatással voltak baloldali nyugati művészek is, pl. Picasso, Fernand Léger és Bernard Buffet (az ő munkáik több teremben is láthatóak a kiállításon). Az ember mellett az építés is fontos téma: kapcsolódik a lakásépítési programokhoz, illetve szól a szocializmus optimista építéséről és annak kritikájáról is. Petrányi kiemelt egy Gyémánt László-képet, amely egy építkezést ábrázol, de az állványok mögött nincs épület. Ez arra utal, hogy a szocializmus konstrukciója és az épülő jövő valójában nem létezik. Van egy szekció, amely kimondottan arra koncentrál, hogy az olyan elvárt témákat, mint a szocialista építés és erkölcs milyen művészeti tradíciókhoz - pl. konstruktivizmus, avantgárd - visszanyúlva próbálták megvalósítani a művészek. A tűrt és tiltott kategória is kapott egy termet: az absztrakt és szürrealista művészet nemkívánatos irányzatok voltak, olyan témákat pedig nem lehetett megjeleníteni, mint a megszálló szovjet csapatok, 1956 vagy a magyar emigráció helyzete. A kiállítás a kor vizuális kultúrájával zárul, ezt köztéri munkákon, könyvillusztrációkon és sokszorosított grafikákon keresztül mutatja be.

Ez az első olyan átfogó tárlat Magyarországon, amely az 1958 és 1968 közötti időszak művészetével foglalkozik, így érdemes megnézni, de időt is kell szánni rá: rengeteg, 350 műtárgyat nézhetünk végig.

Info:

Keretek között - A hatvanas évek művészete Magyarországon (1958 - 1968)

Magyar Nemzeti Galéria

Nyitva: február 18-ig