Az év legfontosabb kulturális eseménye
Balogh Gyula: Egyértelműen a Testről és lélekről. Épp arról szól, ami a címe: testről és lélekről. Képileg és forgatókönyvileg egyszerre költői és katartikus, könnyes és megrendítő, pedig csak rólunk szól, emberekről, akik legalább álmainkban szabadok vagyunk.
Csákvári Géza: Enyedi Ildikó Arany Medvéje a Berlinalén és a Testről és lélekről főszerepét alakító Borbély Alexandra Európai Filmdíja a legjobb színésznő kategóriában.
Csepelyi Adrienn: A Hollywoodtól a Nagymező utcáig végigsöprő zaklatási botránysorozat. Őszintén remélem, hogy ráébredést, megtisztulást indukál, nem boszorkányüldözést.
Hompola Krisztina: Nádas Péter Világló részletek című memoárjának megjelenése –remekmű; ebben az évezredben három magyar könyv hatott rám úgy, hogy „pad alatt”, ebéd közben vagy a koncert előtti utolsó 5 percben is azt olvastam: Esterházy Péter: Harmonia Caelestis, Spiró György: Fogság – és ez.
Urbán Csilla: A szexuális zaklatási botrányok kirobbanása.
A legszebb, ami megjelent
Balogh Gyula: Korniss Péter Folyamatos emlékezet című kiállításának katalógusa. Lassan leszokunk a katalógusokról, pedig nagyon is fontos tartozékai egy tárlatnak. A címlapon Korniss nagyszerű fotója, az erdélyi asszony hatalmas kockás szatyrokkal, belül tanulmányok, képek, szépséges időutazás.
Csákvári Géza: A Philadelphiai történet 4K-s Criterion-kiadása. Stewart, Hepburn, Grant és Cukor méltó tálalásban. Persze, hogy külföldről kell beszerezni.
Csepelyi Adrienn: Bp. Szabó György és Szőnyei Tamás Pokoli aranykor című albuma a nyolcvanas évek new wave koncertplakátjairól. Egy ötéves elragadtatásával lapozgattam! Szerettem az Essexi kígyó borítóját (Sarah Perry, 21. Század Kiadó) és Szécsi Noémi Egyformák vagytok című kötetének dizájnját (Magvető). Lemez: Dohnányi, az utolsó romantikus (Rózsavölgyi), mert belül csemege, kívül emberközeli. És persze Tori Amos: Native Invader – egyszerre aktuálpolitikai és nagyon személyes, megrázó album.
Hompola Krisztina: Enyedi Ildikó: Testről és lélekről – jelenetek, szempárok, két arc és gesztusok, amelyek pillanatképekként maradtak meg bennem.
Urbán Csilla: Újra kiadta az 1997-es OK Computer című lemezt a Radiohead. Az eredeti 12 szám mellé odapakoltak egy B-oldalt, a gyűjtői, dobozos kiadásban pedig van egy művészkönyv, az énekes Thom Yorke jegyzetei és egy válogatáskazetta.
A legjobb, amit 2017-ben olvastam
Balogh Gyula: Nagyon szerettem a Játékok és szerelmek című kötetből Nyáry Krisztián a témára és Fábri Péter dalaira (előadó: Kováts Kriszta) tanulságos és remekül megírt történeteit írók, művészek, a XX. század izgalmas figuráinak játékairól és szerelmeiről.
Csákvári Géza: Brian Jay Jones könyve George Lucasról, a Galaxison innen és túl Varró Attila fordításában. Lehet, hogy egyszer Peter Biskind könyveit is lefordítják magyarra?
Csepelyi Adrienn: Han Kang: Növényevő (Jelenkor Kiadó). A dél-koreai írónő egészen bizarr aspektusa az önrendelkezésről, testiségről, halálról. Évek óta nem volt rám ekkora hatással könyv, napokig kóvályogtam utána.
Hompola Krisztina: Az első válasz után önellentmondás lenne mást felelni: Nádas Péter: Világló részletek.
Urbán Csilla: Megkerülhetetlen: Nádas Péter: Világló részletek. Kihagyhatatlan: Margaret Atwood: A szolgálólány meséje. Letehetetlen: Arundhati Roy: A Felhőtlen Boldogság Minisztériuma. Egy, a miénktől eltérő kultúrában, Indiában játszódó, egyszerre politikai és szerelmesregény, van benne mágikus realizmus, összetett társadalomábrázolás, cselekményvezetés.
Amikor nem akartam kijönni a színházból
Balogh Gyula: Nálam Eszenyi Enikő Hamletje a Vígszínházban és Keresztes Tamás által fantasztikusan eljátszott Egy őrült naplója a Jurányiban. De sok jó volt, például a Radnóti Futótűz című produkciója Alföldi Róbert rendezésében, Kováts Adél nem felejthető alakításával.
Csákvári Géza: 2017-ben ilyen nem történt velem. Igaz, a Katonába sokszor nem tudtam bejutni sem.
Csepelyi Adrienn: Eötvös Péter Szerelemről és más démonokról című operája zsigeri, letaglózó élmény volt. Vidám, frivol ellenpontként szintén opera: Olasz nő Algírban, Szabó Máté briliáns munkája. Imádom, ha a rendező rendez.
Hompola Krisztina: Eötvös Péter: Szerelemről és más démonokokról – valami nagyon más, mint amit eddig operaként megszoktam: Márquez, Eötvös, Purcarete együtt az Operaházban.
Urbán Csilla: Háy János: Nehéz, Szkéné Színház.
Amikor megállt az idő a múzeumban
Balogh Gyula: Korniss Péter életműtárlata egy újabb hiánypótló kiállítás a Magyar Nemzeti Galériában. Látni kell: most hosszabbították meg a nyitva tartását.
Csákvári Géza: A Sanghay–Shanghai. Párhuzamos eltérések Kelet és Nyugat között című pazar tárlaton a Hopp Ferenc Múzeumban. Egy távoli világ magyar szemmel. Van hozzá kapcsolódó filmklub is!
Csepelyi Adrienn: Pontosabban a múzeumkertben: esőben, jeges szélben toporogtam másfél órán át a szentpétervári Katalin-palota előtt, hogy beengedjenek. Aztán nem akartam kijönni.
Hompola Krisztina: Nem múzeum, de megállt az idő: Jeruzsálemben a Hadassa kórház zsinagógájában kedvenc festőm, Chagall színes üvegablakait látva.
Urbán Csilla: Szarajevóban idén nyílt meg a War Childhood Museum (Gyerekkor háború idején). A múzeumban a Szarajevó ostromát (1992– 95) gyerekként túlélőktől kértek olyan tárgyakat (és melléjük történeteket), amelyek fontosak voltak számukra a háború alatt. A kiállítás nemcsak a koncepciója miatt volt megrendítő, hanem azért is, mert a tárgyak tulajdonosai velem egykorúak, így azt is jól érzékeltette, hogy egy bizonyos földrajzi területen belül milyen párhuzamos történetek beszélhetőek el a gyerekkorról.
Fotó: AFP/Maurizio Gambarin/DPA
Bűnös élvezet
Balogh Gyula: Számomra az, amikor a Jordán-sztori című interjúkötettel foglalkozhattam.
Csákvári Géza: A The Orville. Seth MacFarlane feltámasztotta a hatvanas évek Star Trekjét. Majdnem Ford Farlaine-t idézem: eszem-...om megáll!
Csepelyi Adrienn: Goldfinger: The Knife. John Feldmann összerakott egy szupergruppot, és csinált egy olyan üdvözítően egyszerű, önazonos kaliforniai punkrock-lemezt, hogy újra tizenhat éves lettem tőle. A Netflixen pedig a Peaky Blinders: mocskos, fülledt gengsztersztori a húszas évek Birminghaméből. Szexi és addiktív.
Hompola Krisztina: Nézni Firenzében Dávidot közelről, beszélgetni az üres cédulapapírt kérő holland lánnyal a jeruzsálemi Siratófal előtt, látni és hallani egy lányt a színpadon az augusztusi verőfényes napsütéses délutánon: P. J. Harvey a Szigeten.
Urbán Csilla: A Twin Peaks új, harmadik évada és a hozzá kapcsolódó könyvek (Twin Peaks titkos története, Az utolsó dosszié). Az Amerikai Horror Story hetedik, Cult (Kultusz) című évada, amely egy horrorbohóc-szektán át azt meséli el, Trump politikája miként piszkálta fel az emberek sötét oldalát. Utal az amerikai vallási fundamentalista csoportokra, olyan figurákra, mint Charles Manson és Andy Warhol, és pofonokat oszt a feministáknak és a feminizmust ellenzőknek, a szexizmusnak és a homofóboknak is.
