Előfizetés

Szivárog a Fehér Ház

Kárpáti János
Publikálás dátuma
2018.01.08. 06:32

Önmagasztalással reagált az amerikai elnök arra a könyvre, amely többek állításai alapján megkérdőjelezi alkalmasságát a hivatal ellátására.

Michael Wolff újságíró Tűz és düh: Trump Fehér Háza belülről című, pénteken megjelent bestsellere mintegy kétszáz olyan személlyel folytatott beszélgetés alapján készült, akik vagy az elnöki hivatali apparátus jelenlegi, illetve volt beosztottai, vagy pedig máshonnan ismerik közelről a republikánusok színeiben elnökké választott Donald Trumpot.

A legnagyobb közfigyelmet keltő interjúalany az a szélsőjobboldali Steve Bannon volt, akit Trump egy idő után eltávolított fehér házi bizalmi állásából. Bannon történetesen nem az elnökről, hanem annak fiáról és vejéről nyilatkozott nagyon elítélően: szerinte hazaárulásszámba ment, hogy a Trump-család tagjai még a 2016-os elnökválasztási kampány alatt titkosszolgálati hátterű orosz személyekkel találkoztak, akik állítólag Hillary Clintonról, a demokrata párti elnökjelöltről ígértek kompromittáló információkat.

A többi megkérdezett ugyanakkor – részben persze nevének mellőzését kérve - mintegy kórusban ócsárolta az elnököt a könyvben leírtak szerint. Ostorozták végtelen önhittséggel párosuló politikai tájékozatlanságát, alpári megnyilvánulásait és önmérsékletet nem ismerő, egyúttal pedig kiszámíthatatlan, labilis személyiségét. Állítólag ahelyett, hogy keményen dolgozna hivatali feladatain, állandóan tévét néz, a régi barátaival cseveg telefonon, és - ágyban eszi a cheeseburgert. Wolff könyvéből az derül ki: maga a Trump-család sem remélte az elnökválasztási győzelmet, inkább csak további üzleti térnyerési lehetőségeket reméltek a nagy publicitástól, egyszerűen azt akarták, hogy „forogjon a név”.

Donald Trump most 71 éves, és eddig ő a legidősebben megválasztott amerikai elnök, nyolc hónappal Ronald Reagan is fiatalabb volt nála, amikor nyert. Trumpot e hét pénteken átfogó egészségi vizsgálatnak vetik alá – elnökként most első ízben – a Walter Reed katonai kórházban. A demokraták mindeddig eredménytelenül azt követelik, hogy a vizsgálat – a szokástól eltérően – ezúttal terjedjen ki az elnök szellemi állapotának a felmérésére is.

A könyv megjelenésére reagálva Trump önmagát a legstabilabb zseninek mondta, elbüszkélkedett azzal, hogy a legjobb egyetemeket végezte kitűnő eredménnyel – ebből annyi igaz, hogy alapképzésről szóló diplomát szerzett a Pennsylvaniai Egyetemen -, felemlegette, hogy üzletemberként milliárdokat szerzett, mindeközben pedig bolondnak minősítette Bannont, és letagadta, hogy valaha is közel álltak volna egymáshoz.

Arra is panaszkodott, hogy az amerikai jog nem teszi lehetővé a hatékony védekezést a rágalmazás és becsületsértés ellen.

Eközben a Brookings Intézet egyik kutatója olyan elemzést tett közzé, amely kimutatja, hogy a Trump által irányított Fehér Házban az első év elteltével a felső beosztású tisztségviselők körében megdöbbentően magas, 34 százalékos volt a fluktuáció, ami az elmúlt négy évtizedre visszatekintve rekordnak számít. A 64 főből, aki ebbe a kategóriába esett, 22 vagy lemondott, vagy elbocsátották vagy pedig más beosztásba helyezték át.

Reagan első éve után 17, Bill Clinton alatt 11, Barack Obama idejében pedig 9 százalékos volt a fluktuáció ebben a hivatali körben. A nem vezető beosztású fehér házi alkalmazottak körében állítólag hasonlóan magas a személyi mozgás, és időnként nehézséget okoz a státusok betöltése.

Ezt a hétvégét az elnök a Camp David-i üdülőben töltötte, és jórészt a republikánus törvényhozási vezetőkkel tekintette át az elkövetkező időszak feladatait. Ezek közül politikai szempontból különösen kényes azoknak a bevándorlóknak a helyzete, akik gyerekként, illegális módon kerültek az Egyesült Államokba, ott éveken át tanultak, és bíztak abban, hogy van jövőjük Amerikában. Ahhoz, hogy most elkerülhessék a kitoloncolást, Trump engedményeket akar kicsikarni a demokratákból például olyan ügyekben, mint egyes jóléti juttatások megnyirbálása, illetve a mexikói határra korábban ígért védőfal építési költségeinek a kongresszusi jóváhagyása. A Fehér Ház 18 milliárd dollárt kér arra, hogy az elkövetkező tíz év alatt felhúzzák a falat.

Rejtélyes találkozó a határon

Rónay Tamás
Publikálás dátuma
2018.01.08. 06:31
A kis vezér két év után újra engedélyezi a Panmindzsonban zajló direkt kommunikációt Fotó: Seung-il Ryu/NurPhoto
Holnaptól rendezik meg a két Korea közötti megbeszéléseket. Egyelőre kérdés, Phenjan valójában mit is akar.

Phenjan közeledik Pjongcsanghoz. Abban az értelemben legalábbis, hogy mind nagyobb az esélye annak: Észak-Korea részt vesz a dél-koreai városban, februárban esedékes téli olimpián. Ugyan a két ország képviselői erről csak kedden tárgyalnak a határ menti Panmindzsonban, a Nemzetközi Olimpiai Bizottság (NOB) „nagy valószínűséggel” azzal számol, hogy Észak-Korea ott lesz az eseményen – értesült a japán Kiodo hírügynökség. Erre utalt ugyanis Phenjan NOB-megbízottja rövid pekingi vizitje során.

Rex Tillerson amerikai külügyminiszter ismételten készségét fejezte ki az Észak-Koreával való megbeszélésekre. „Tudják, miként vehetik fel velünk a kapcsolatot, ha készek erre” – jelentette ki az amerikai diplomácia vezetője a CNN-nek. Hozzátette azonban, Észak-Koreának meg kell értenie, a végső célnak az ország nukleáris leszerelésének kell lennie. S a gondok mindig itt kezdődnek: miközben Washington azt követeli, mondjon le Phenjan nukleáris elrettentő erejéről, a sztálinista állam ragaszkodik ehhez. Tillerson, aki már nem egy ízben – Donald Trump ellenállása mellett is – az Észak-Koreával való tárgyalások mellett foglalt állás, leszögezte: Washington békés eszközökkel kívánja megoldani a konfliktust.

Kim Dzsong Un észak-koreai vezető hétfőn, újévi beszédében nem kis meglepetésre tett javaslatot a közvetlen tárgyalásokra a déli szomszéddal. Másnap Szöul már konkrét időpontot – a holnapi napot – is meghatározta erre, amit Észak-Korea később el is fogadott. Eddig minden meglepően simán zajlott, ami azt jelzi: titkos tárgyalások már zajlottak a két ország között. A sport már nem először jelent lehetőséget a közeledésre: 2014 októberében, az Ázsiai Játékok zárónapján, három magas rangú észak-koreai vezető bukkant fel váratlanul Dél-Koreában. Bár Phenjan küldött atlétákat a versenyre, semmi jel sem utalt arra, hogy az esemény ilyen magas szintű megbeszélésekre ad alkalmat. Már csak azért sem, mert ekkor már másfél év óta az Észak-Koreával szemben keményebb politikát folytató Pak Gun Hje volt Dél-Korea elnöke. A phenjani trió akkor a dél-koreai országegyesítési minisztériumnál is járt.

„Abszolút” kész tárgyalni
Donald Trump amerikai elnök azt közölte, kész arra, hogy felvegye a közvetlen kapcsolatot Kim Dzsong Unnal. „Abszolút” nyitottnak mondta magát arra, hogy telefonbeszélgetést folytasson az észak-koreai vezetővel, jelentette ki újságírói kérdésre válaszolva Camp Davidben. Ez jelentős fordulat retorikájában, hiszen eddig nem egy ízben csapással fenyegette meg Észak-Koreát. Ennek fényében különösen sajátos, hogy a saját érdemeinek állította be a két Korea közötti keddi tárgyalások megkezdését. „Ha én nem lennék, szóba sem állnának egymással” – jelentette ki a tőle megszokott magabiztossággal.

A következő váratlan találkozóra 2015 augusztusában került sor, miután két dél-koreai katona lépett, feltehetően az északiak által telepített aknára a két Korea közötti demilitarizált övezetben. Ezt követően hangosbeszélőkön kezdett műsorokat, propagandaanyagokat sugározni Észak-Korea felé. A pszichikai hadviselés révén jelentősen nőtt a feszültség a két ország között. 2014-hez hasonlóan Észak-Korea ez esetben is gyors tárgyalásokat akart.

A holnapi és az említett két tárgyalások közötti hasonlóság, hogy ezúttal is Phenjan tette meg az első lépést. Ezúttal sem világos azonban, milyen szándékok vezetik a rezsimet, mit akarnak elérni. Kérdés az is, sikerül bármiféle, akár a legcsekélyebb eredményt is elérni. Miközben a 2015-ös tárgyalások révén némiképp enyhült a feszültség, a 2014-es tárgyalások nem hoztak eredményt. (Az észak-koreai viszonyokra jellemző, hogy az akkori küldöttség egyik tagja később meghalt, vélhetően likvidálták.)

Mi motiválhatja Dél-Koreát? A májusban beiktatott dél-koreai elnök, Mun Dzse In, választási ígéretei között szerepelt, hogy gondoskodik Észak-Korea részvételéről a téli olimpián. Mint mondta, így minimálisra csökkenne az esemény lebonyolításának biztonsági kockázata. Szöul sok turistára, ezáltal jelentős bevételre számít. A Mun adminisztráció azonban nem csak most várja a külföldieket, ezért hosszabb távon is azt akarja elérni, hogy a Koreai-félsziget biztonságos régió benyomását keltse. Cél természetesen az is, hogy Dél-Koreát a befektetők számára is vonzóbbá tegyék. Mun Dzse In támogatja azt is, hogy az 1950-1953 közötti háború során szétszakított családok számára további találkozókat szervezzenek.

Elpártolnak a barátok
Észak-Korea barátai kezdenek elpártolni Phenjantól. Ez etiópiai munka- és szociálisügyi minisztérium több tucatnyi észak-koreai vendégmunkás engedélyét fagyasztotta be, az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióinak megfelelően. Az intézkedést már korábban meghozták, de csak most hozták nyilvánosságra. A két ország közötti diplomáciai kapcsolatok még a hetvenes évekre tekintenek vissza. A bilaterális viszony elsődlegesen a katonai együttműködésre fókuszált, jóllehet Addisz Abeba ezt sokáig tagadta.
Phenjan az etióp hadsereg tagjainak kiképzésében segédkezett, illetve lőszerrel, tankokkal is ellátta az addisz abebai hadsereget. Észak-Korea mindemellett két fegyvergyárat is fenntart az északkelet-afrikai országban. Az etióp légitársaság mindemellett észak-koreai fegyverek szállításában is segédkezett, ezeket aztán 2009-ben a dél-afrikai hadsereg foglalta le. Feltételezések szerint Etiópia közvetítésével vittek luxuscikkeket Észak-Koreába, ezt azonban eddig nem bizonyosodott be minden kétséget kizáróan.

Három éve kezdődött Párizs rémálma

Publikálás dátuma
2018.01.07. 21:22
Fotó: AFP/Christian Hartmann

A három éve történt Charlie Hebdo szatirikus hetilap elleni terrortámadásra emlékeztek Párizsban. 2015. január 7-én a Kouachi fivérek támadtak a hetilap szerkesztőségére, másnap Amédy Coulibaly a Párizshoz közeli Montrouge-ban megölt egy rendőrt az utcán, majd a harmadik napon túszokat ejtett és végzett ki egy zsidó üzletben. A támadásokban 17 ember vesztette életét. A merénylet brutalitása az egész világot megrázta, Párizsban a terrorizmus ellen álltak ki a világ legjelentősebb politikai vezetői a terrorizmus ellen.