És ha marad?

Kezd elharapózni ellenzéki oldalon az a játék, ami ilyen kérdésekkel kezdődik: Mit tenne (ön), ha nem Orbán Viktor lenne a miniszterelnök? Ezt a vágyálmot erősítik aztán a Mészáros Lőrinc vagyonának duzzadásáról szóló hírek, amihez csinos lopáslisták, mutyiösszefoglalók társulnak. A nagy állami lenyúlások sulykolása azt a célt szolgálná, hogy a nép a választások előtt szembesüljön az ország szétlopásával, háborodjon fel, és békés eszközökkel zavarja el a rablóbandát. A józanabbak abban reménykednek, hogy talán nem lesz szükség erőszakra ahhoz, hogy az Orbán-kurzus éltolvajait rács mögé juttassák. Csak a vészmadarak kárognak: túl nagy már a tét ahhoz, hogy ezek maguktól eloldalogjanak.

A választói oldalon is él az az illúzió, hogy Orbán akkor is leváltható, ha nincs egységes fellépés és nincs olyan karizmatikus személy vagy ügy, aki vagy ami mögé oda lehetne állni. Volt egy-két ilyen ügy (a boltbezárás vagy az internetadó elleni tiltakozás), de aztán az ellenzék felélte az adódó lehetőségeket, rossz alkukat kötött. Ezért kénytelen most illúziókba kapaszkodni. Amiben az a legdrámaibb, hogy a közpénzt magánvagyonná harácsoló, a demokratikus kereteket kihajító kormányhatalom egyre kevesebb ellenállásba ütközik. Az értelmiségi elit megsemmisült, és kínjában mondja, ha nagyritkán szóhoz jut, hogy Orbán leváltható. Ha valaki arra rendezkedik be, hogy újabb négy évet kihúzzon, hátha megfordul a szerencse, leárulózzák.

Pedig lehet, hogy azok a realisták, akik Orbán maradásával számolnak. És mennek tovább a megpróbáltatások rögös útján. Azaz eltűrik a Mészárosra, az Orbán-klánra és Kósa mamára szabott rendszer alkumechanizmusát. A Kádár-rendszer arra épült, hogy ha nem pofázol, békén hagynak. Ez a rendszer azt ajánlja, hogy tűrd a csalást, tudj az állami szintű lopásról, de lásd be, hogy úgysem tudod megakadályozni. Ez benne a legmegalázóbb.

2018.01.10 07:08

Krétával és szerelemmel

Publikálás dátuma
2018.09.25 13:00

Fotó: Népszava/ Szalmás Péter
Fekete-fehér krétarajzok színesítik Budapest számos szórakozóhelyét, de többnyire nem tudni ki készítette azokat. Pedig lehet épp KrétaRéka rajzai alatt ücsörögve isszuk a reggeli kávénkat.
Kávézóban vagy szórakozóhelyen ülve valószínűleg egyikünk se azon gondolkodik, hogy ki írta fel a falra kacskaringós betűkkel a választékot, azon pedig végképp nem, hogy ez művészeti kifejezőeszközként is értelmezhető lenne. A fekete táblákra krétával felírt szövegek, mókás rajzok azonban korántsem mindig unatkozó pincérek munkái, gyakran olyan grafikusok, vagy ügyes kezű rajzolók készítik őket, mint KrétaRéka. A fazekas-festőművész családból származó Szekeres Réka kalandos utat tett meg a krétarajzokig: bár nem vették fel az Iparművészeti Egyetemre, tizenöt évet a vendéglátásban töltve rátalált erre a munkára – ahol dolgozott, ő írta a táblákat. Egyszer a szintén hasonló projekteken dolgozó Szalai Szilvi grafikust helyettesítette, s akkor gondolkodott el a váltáson. 
„Amikor elkezdtem, Szilvi – aki már három-négy éve csinálta ezt – azt mondta, nagyon jó ez a dolog, de ne nagyon éljük bele magunkat, mert pár éven belül lecseng, és minden digitalizálnak majd. Ehhez képest rengeteg munkánk van” – meséli KrétaRéka. Azóta számos nagy alkotáson van túl, Szalai Szilvivel közösen dolgoztak a UPC székházon, volt egy három napos bécsi munkájuk, s a kecskeméti Malom Központ teljes belső oszloprendszerét is ők díszítették fel. A tizennyolc darab öt méteres oszlop arculatának kivitelezése egy hetet vett igénybe, s komoly előzetes tervezést igényelt – hangsúlyozta KrétaRéka.
„Kezdőként egy utcai portát készítettem, s évekig úgy mentem el arra, hogy érzékeltem, teljesen megváltozott tőle az utca. Tehát van ennek jelentősége” – válaszolta KrétaRéka a kérdésre, művészetként lehet-e tekinteni a munkájára. Úgy véli, mivel egy adott ember gondolatainak, kreativitásának eredményei az elkészült rajzok, nem lehet másnak nevezni. Azt azonban, hogy múzeumba kerüljenek a feliratok, nehezen tudja elképzelni: úgy látja, a magyarok némileg fantáziátlanok – egy-két szuper kezdeményezéstől eltekintve –, s gyakran nem mernek elrugaszkodni, azt gondolják, nem szabad elvonni a lényeges dolgokról a figyelmet. „Ne rakjunk egy Modigliani mellé kalligráfiát, mert akkor nem arra fog koncentrálni a látogató” – teszi hozzá gúnyosan. Ugyanakkor hozzátette, azt el tudná képzelni, hogy több művész krétarajzaiból kiállítás nyíljon. A street art rohamos terjedését tekintve, talán nem is állunk ettől olyan távol. Addig is, érdemes nyitott szemmel járni, a művészet bármikor szembe jöhet velünk: akár egy gőzölgő csésze képében is.
2018.09.25 13:00
Frissítve: 2018.09.25 13:34

Elhunyt Gary Kurtz

Publikálás dátuma
2018.09.25 12:15

Fotó: Youtube/The Latest TV/
Az első két Star Wars-film producere 78 éves korában halt meg.
78 éves korában, Londonban elhunyt Gary Kurtz, az első két Star Wars-film Oscar-díjra jelölt producere – írja a BBC.  Családja közleménye szerint Gary Kurtz rákban szenvedett. Hozzátették, hogy Kurtz csodálatos ember volt, akinek az volt az élete, hogy a filmművészeten keresztül megossza az „audiovizuális mesemondás csodáját”. Tehetsége a filmkészítéstől a fotózáson és a zenén át a filmtörténetig számos területen megmutatkozott, emellett szenvedélyes világutazó volt – tették hozzá. Gary Kurtz 1940. július 27-én, Los Angelesben született, és elsőként az Amerikai Graffiti című filmmel szerzett hírnevet, melyet George Lucas rendezett. A Star Wars IV. – Egy új remény és a Star Wars V. – A birodalom visszavág című filmekért Oscar-jelölést kapott.  
2018.09.25 12:15
Frissítve: 2018.09.25 12:15