Némán, hátra tett kézzel

Gond van az iskolák fenntartásával, üzemeltetésével, finanszírozásával, a diákok és tanárok terhei elviselhetetlen méreteket öltöttek, mindezek miatt nem érezzük jól magunkat - ez áll abban a nyílt levélben, amelyet a miskolci Herman Ottó Gimnázium pedagógusai fogalmaztak meg. Igaz, nem ma, hanem 2015 novemberében. A szöveg éppen két éve, 2016 januárjának első napjaiban került nyilvánosságra, azt követően, hogy az iskolafenntartó Klik semmiféle választ nem adott rá.

A többi pedig már történelem. Azon a tavaszon a kockás ing és az esernyő vált a felháborodás és a jövőért érzett aggodalom magától értetődő szimbólumává, egymást követték az akciók. Januárban Miskolcon vonultak fel az oktatás végletes leromlásától tartó polgárok, február 13-án a tiltakozó tömeg megtöltötte a Kossuth teret, 29-én tízezreket mozgatott meg a "Nem megyek suliba" felhívás. Március 15-én a kockás ingesek végigvonultak Budapesten, 30-ra - sztrájkjog híján - engedetlenségi mozgalmat és tanítás nélküli foglalkozást hirdettek a pedagógusok. Végül, az újabb és újabb megmozdulások és tárgyalások után, június 11-én a Tanítanék mozgalom a Várkertbazár előtt megígérte a társadalomnak, hogy habár a kormány egyértelműen a kifárasztásra törekszik, nem adják fel.

Ősszel aztán már arról érkeztek a hírek, hogy Pukli István kiszállt - mára a pártalapítás kudarcán is túl van -, a lázadók elfáradtak, a felháborodás elcsitult. A Tanítanék honlapján kedden délután egy szeptember 20-i információ volt a legfrissebb hír.

Annak ellenére, hogy a napokban immár a tulajdonképpeni főszereplők, a diákok fordultak felhívással az országhoz, álljon ki mindenki "egy jobb oktatásért". A középiskolások videójában ott van minden érv: attól, hogy korszerűtlen az iskola, azon át, hogy nem motivál és nem a való életre készít fel, egészen odáig, hogy nem érvényesül az esélyegyenlőség a továbbtanulásban. Igen. Ugyanezt mondták az elégedetlenek két évvel ezelőtt is. A változás csupán annyi, hogy elhangzik egy 2016-ban még legyőzhetőnek látszó megfontolás is; jelesül, hogy a tanárok helyett is a diákoknak kell lépniük, mert az egzisztenciális kiszolgáltatottság a nevelők számára veszélyessé teszi a lázadást.

Lám, második újabbkori ciklusa végére a Fidesznek sikerült nagyot lépnie előre az oktatásügyben. Nemcsak azt érte el, hogy akadálytalanul érvényesítheti saját avítt, dohos elveit, és korlátozás nélkül erősítheti az új középosztályt az eleve esélytelenebbek rovására, hanem ma már a tanárok is a rájuk kényszerített némaság foglyai. A Klebelsberg központ keze tudvalevőleg mindenhová elér, az intézményvezető nem védheti meg azt, aki hangot ad az elégedetlenségének. Aki dolgozni akar, az nyel és csendben marad.

Január 19-én délután, a Parlament előtt kiderül, meddig tartható még ez a drill a magyar iskolákban. Látni fogjuk, hogy a szülők és a tanárok végleg ráhagyják-e nem büntethető (?), kiskorú segítőikre a harc terhét, vagy előveszik a szekrényből a kockás inget és az esernyőt. És bármennyire kényelmes lenne is, talán csak azért sem cserélik le az arcukat elfedő maszkra.