Tavaszi kampányarcok

A hagyományos kampányok általában két elemre épülnek. Ismert, karizmatikus arcokra és/vagy az utcán is megélt, elfogadott ideológiai sarokelemekre. Nagy kérdés, mihez lehet kezdeni, ha valójában mindkét elem hiányzik.

Létezik egy - nagyobbrészt az ellenzéki médiaértelmiség által felépített s karbantartott - militáns Orbán-ellenesség, amely változatlan legalább öt-hat éve, s amelynek támogatottsága ezalatt sosem generált minősített politikai többséget. Sőt, jelentős kilengéseket sem produkált. S van egy frissen beszervezett, rokonszenves arc, akit országos posztra váró, felkészült vezetőként most nehéz felépíteni. Nem egyszerűen az idő kevés hozzá, hanem nincs egyetlen olyan nagy, gyakorlati téma sem, ami tartalmilag felfelé lökné. Anélkül pedig az Orbán vagy Karácsony közötti választás most sok biztatót nem kínál.

Tartaléknak van még néhány kevéssé ismert, kedves fiatalember, akik 7-8 éve a politikai színtéren vannak 1-3 százalékos mozgalmi támogatottsággal. Hogyan lehet ugrásszerűen megnövelni ezek politikai szexepiljét? Fogalmunk sincs róla, de amúgy nincsenek politikai kampányszobrászaink sem.

Az azonban nyilvánvaló, hogy az elkövetkező hármas választáson (nemzeti, europarlamenti, helyhatósági) az elsőből lehet tanulni és a másodikon-harmadikon még javítani. Másrészt a magyar politikai elitben elindult egy nyilvánvaló generációváltás, és abban már ma helyeket kell foglalni. Aki 2017-19-ben lemarad, valószínű, hogy a progresszív oldal következő osztozkodásaiból kiszorul. Ma már a 2020-as évek politikai szereposztásáról van szó. Ebben az értelemben minden elért pozíció duplán számít.

Vetélkedés folyik közben a a következő évek politikai fantáziái között még akkor is, ha tudni véljük, ki a tavaszi befutó. De hát a politikai víziók versenye rendszervetélkedő. Ebben Orbánék nem is vesznek igazán részt: most biztosak a dolgukban, és különben sincs vizionárius értelmiségük.

S akkor jönnek a kampánytechnikák. A másik oldal nem teheti meg, hogy ne az Orbán-arcra építsen. Orbánnak mint arcnak, hangnak most nincs vetélytársa. De megszólalásai eleve, a tartalomtól függetlenül most az ellenzéknek is mozgósítanak. Vannak, akik úgy hiszik, az ellenzék sem tudna magának több új embert szerezni, mint ahányan az Orbán mondatok elől átállnak. De az biztos, hogy az ellenzéknek magának sincs a Fideszen kívüli világot integráló arca. A szocialisták nem is állítják, hogy nekik volna; Gyurcsány ismert arcként adott, de átfogó integrátorként használhatatlan. De az arcoktól és az ideológiai innovációktól függetlenül, sőt talán részben azok ellenére is, a választók 15-20 százaléka, több mint egymillió ember mindenképpen balra szavaz, mert ide kötik a hagyományai, kulturális mintái. E tömeg fogyhat egy kicsit, meg lehet valamennyire zavarni, de lényegében a helyén marad, ha az ügyetlen arcválasztások és a médiahisztéria nem riasztja el.

Közben tömérdek ideológiai anyag, program készült, ezek nagyjából rendben lennének, de unalmasak. De talán ki lehetne választani ezekből néhány megjegyezhető, érdes mondatot, amelyekre 10-15 közepes arc üzenetei felépíthetőek. Itt két lehetőség kínálkozik: egyetlen ideológiai pontra tüzelni - ilyenek lettek volna a gazdagok-szegények, az igazságosság -, vagy ha ilyesmi most megbízhatóan nem kivitelezhető, akkor a sztorikat még mindig ki lehet kaparni a közösségi médiából. Az érvkészlet attól is függ majd, hogy a menekültek-Soros árukapcsolást mennyire központi témaként használja a kormányoldal. És még ezekben a hetekben elő lehetne készíteni nem liberális ellenkampány-verziókat is e pontokra: a liberális érvek világosak, de a közönségnek azokra csak a kisebbik része vevő.

Hogy milyen kampányinnovációkkal lehetne még próbálkozni? Képet kellene alkotni arról, milyen közös negatív élmények (lásd: korrupció), illetve pozitív várakozások határozzák meg a kampányt. Fölvetődik az is, mennyire szükséges ilyenkor a "használt" arcokhoz vezetői készségeket is társítani. Többségükéhez biztosan nem, de kérdés, hogy mégis, e kevésről sikerül-e elhitetni ezek meglétét.

Ráadásul a progresszív oldalon senki sem akar stílusában, személyiségében, szóhasználatában afféle Orbán-másolat lenni. Utánzása már csak azért sem elképzelhető, mert túl közel van, mindenki túl sokat lát belőle, tud róla ehhez.

Mindeközben amúgy sem léteznek hangsúlyosan erős személyiségeket feltételező, erős ellenzéki szerepek. Putyin a többi orosz elnökjelöltet nemrég “Szaakasvili fiókáinak” nevezte. A grúz politikusnak nincs köze az orosz választásokhoz, elvileg most az ukrán politikai rendszert próbálja felborítani, de úgy látszik, hangos erőszakosságával megtestesíti azt az ellenzéki politikust, akitől a félforradalmi akciók sem idegenek. De itthon nem ismerek magyar ellenzékit, akire hatottak volna bármilyen európai politikusszerepek, akár a saját pártcsaládjában bukkantak elő, akár máshol.

Egyébként a kormány, bár ezt nem szoktuk belátni, mindezidáig ha valódi ellenállást tapasztalt, rendre visszavonult. Nem feszült bele elhúzódó szembenállásokba, gyorsan engedett. Így azonban olyan mozgalmak sem álltak fel, amelyek köré azután az ellenzék tartósan rendeződhetett volna. Ennek következtében efféle széles körben ismert, megoldandó ügyekre kevéssé is lehet hivatkozni.

Miután összefüggő ideológiai frontok valójában nincsenek, egy-egy pontra kell célozni, a szúrás azután vagy sikerül, vagy mellémegy.

Hiszen nálunk a kormány sem szereti a neoliberalizmust, de azért a gazdaságban alapvetően, minden ellenkező szöveg ellenére használja azt. A szocdemeknek ettől alapvetően el kellett volna fordulniuk, erről azonban szó sincs.

A lehetséges lépések folyosója most tavasszal egyébként nem túl széles. Forradalmat kell ígérni az elitekkel szemben, másrészt tisztában kell lenni azzal, hogy a közönség stabilitást akar. Érthető, hiszen olyan hosszú ideig volt nem volt már stabilitás, de hát a két igény és ígéret, ha komolyan vesszük, összeegyeztethetetlen. S az idő kevés is lenne bármilyen valódi fordulathoz.

2018.01.11 07:05

Szigorodnak a kazánszabályok, rá is fér a szennyezett levegőre

Publikálás dátuma
2018.09.25 19:48
A kép illusztráció
Fotó: THINKSTOCK/
Szerdától csak környezetkímélőbb fűtőkészülék hozható forgalomba és helyezhető üzembe.
Szeptember 26-tól csak olyan gázüzemű kazán, valamint kombinált fűtő- és vízmelegítő fűtőkészülék kerülhet forgalomba és helyezhető üzembe, amely nitrogén-oxidokból (NOx) kilowattóránként 56 milligrammnál kevesebbet bocsát ki - hívja fel a figyelmet a Magyar Energiahatékonysági Intézet (MEHI) Nonprofit Kft.  Az erről szóló, az összes EU-tagállamra vonatkozó 2015-ös rendelet a kazánokra, bojlerekre is kiterjesztette az energiacímkéket. A fűtési időszakra jellemző, „szezonális hatásfoknak” nevezett működési érték alapján ma már jellemzően csak B vagy annál jobb besorolású készülékek hozhatóak forgalomba. Fűtőkészülékeink átlagéletkora meghaladja a 20 évet – figyelmeztet a MEHI. Az elavult berendezések sokat fogyasztanak, üzemeltetésük drágább és a levegőt is jobban szennyezik. Ennek meg is van a látszatja: az uniós számvevőszék nemrég az aggasztó magyarországi légszennyezettséget még a kínainál és indiainál is súlyosabbnak ítélte. Az Európai Bizottság országjelentése szerint Magyarországon a szálló por 70 százaléka a lakossági fűtésből származik és az NOx-szennyezés is részben a háztartások számlájára írható. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2013-ban mintegy 13 ezer olyan korai magyarországi halálesetről számolt be,  amiért a PM2,5 jelű szálló por, illetve a nitrogén-dioxid a felelős. A légszennyezettségből származó hazai költségek meghaladják az évi 5 milliárd eurót.  A helyzeten a lakosság, ha lehetőségeihez mérten is, de szívesen javítana. Ingatlana állapotával a tulajdonosoknak csak mintegy harmada elégedett. Az elmúlt tíz év során az energiahatékonyság a felújítások központi kérdésévé vált. Ennek révén a tarifáktól függetlenül is csökkenthető a rezsi – hívja fel a figyelmet Szalai Gabriella, a MEHI munkatársa.
Szerző
2018.09.25 19:48

Mercikkel bővül a Mol Limo

Publikálás dátuma
2018.09.25 16:58
Ratatics Péter, a Mol fogyasztási szolgáltatási vezetője
Fotó: / Népszava
Jelentősen bővíti bérautó-szolgáltatását a Mol, új Mercedesek kerültek a társaság fővárosi flottájába.
Félszáz A-osztályú, részben Magyarországon gyártott Mercedesszel bővíti a fővárosban elérhető, Mol Limo nevű bérautó-szolgáltatását a Mol – közölte tegnap az olajcég. Ennek díja percenként előfizetőknek 99, alkalmi felhasználóknak 111 forint. A lépést kérdésünkre Ratatics Péter, a csoport fogyasztási szolgáltatásokért felelős ügyvezetője a magasabb minőségű gépjárművek iránti fogyasztói igényekkel indokolta. Egyszersmind szolgáltatási területüket Angyalföld északi és Újpest déli részének bevonásával 60-ról 70 négyzetkilométerre növelték.  Az év elején indult autómegosztó rendszer ezen kívül háromszáz benzin- és száz elektromos meghajtású Volkswagen up!-ból áll. Ezek percenként 66, illetve 77 forintért vehetőek igénybe. Az ügyvezető továbbra is tarthatónak látja a célként kitűzött kétéves megtérülési időt. 35 ezer regisztrált ügyfelük eddig összesen másfél millió kilométert tett meg. Felük már legalább kétszer közlekedett Mol Limóval, ötödük havonta legalább egyszer él a lehetőséggel, átlagosan 5 kilométeres úton. (A Mol Bubi nevű budapesti kerékpárkölcsönzési rendszerben az olajcég csak támogató, így ott nincsenek megtérülési terveik.)  Kérdésünkre az ügyvezető közölte: egy éven belül cseh és horvát leányvállalatukon keresztül Prágában és Zágrábban is megjelennek hasonló szolgáltatással. A fogyasztói igények alapján hosszabb távon más magyar városokat-térségeket is megcélozhatnak. Így például „csak beállítás kérdése”, hogy a lehetőséggel a nyári szezonban például néhány forgalmasabb Balaton-parti helyszínen is előrukkoljanak.  Kérdésünkre Ratatics Péter kifejtette: bár azt a vállalásukat is tartják, hogy 2020-ra – évente megújított - gépjárműveik többségét elektromosra cserélik, a technológiai fejlődés kevéssé tart ütemet az igényekkel. Míg egy benzines up! egy töltéssel 400-450, addig az elektromos nyáron, ideális időben 100-130, télen 80 kilométer megtételére képes. Ráadásul, míg nyáron egy gyorstöltés fél, addig télen 3-4 óra. Ez értelemszerűen főként a töltöttségről gondoskodó Molnak okoz fejtörést: e szempontok a megtérülést is rontják. Ratatics Péter bízik benne, hogy az idő előrehaladtával a technológia továbbfejlődik. A Mol ugyanakkor a maga részéről teljesítette „házi feladatát”: meglévő öt, szintén bővítés alatt álló e-töltőpontjuk mellé a fővárosban még idén további tízet telepítenek. Ez az ügyvezető szerint már elegendő a Mol Limo-flotta ellátására. (Ezen kívül egy nemzetközi cégszövetség tagjaként az autópályák mentén idén 15, 2020-ig pedig térségszerte 250 e-töltőt létesítenek.) Az elektromos autózással kapcsolatos, készülő törvénytervezet kapcsán Ratatics Péter a Mol és az iparág legfőbb igényének az egyértelmű szabályozást nevezte. Annak kapcsán, hogy a Mol elsőként kér pénzt az e-töltésért, közölte: a kereslet az előzetes várakozásaik szerinti mértékben esett vissza. Tavaly a Mol-töltőállomások leírások előtti nyeresége 350 millió dollárra rúgott, az első fél évben pedig közel harmadával az előző év hasonló időszaka fölé nőtt. Ebben – az iparági folyamatokba illeszkedően - a három évvel ezelőtti 20 százalékhoz képest 2030-ig 30 százalékra növelnék az üzemanyagon kívüli termékek arányát.

Robogó E.ON-robogók

Október 1-től a jelenlegi 50 mellé további 30 e-robogóval bővül az E.ON által támogatott blinkee.city nevű alkalmazás - közölte a német hátterű energiavállalat. Az állomások nélküli budapesti e-robogó-megosztóba a nyári indulás óta 12 400 felhasználó regisztrált. A járműveket nyáron naponta átlagosan 340-szer bérelték ki. Az energiavállalat és magyar partnere rövidesen több hazai nagyvárosra is kiterjesztené a rendszert.

2018.09.25 16:58
Frissítve: 2018.09.25 20:23