Kétlépcsős földmutyik - Előbb bérbe, aztán tulajdonba

Publikálás dátuma
2018.01.15. 06:01
HAVEROK- Jól jártak, akik már az állami földbérleti szerződések idején is közel voltak a tűzhöz FOTÓ: MOLNÁR ÁDÁM

Beteljesedett Ángyán József néhány évvel ezelőtti jóslata: az igazságtalan, és jó néhány esetben szubjektív pontozással bérbe adott állami földek esetében a haszonbérleti szerződés pusztán adminisztratív ugródeszkaként szolgált ahhoz, hogy a kormányhoz közeli "csókosok" végül olcsón meg is szerezzék a területet. A magántulajdon "szentsége" érvénybe lép, s pár év múlva néhány megszállott kutatón kívül már senki nem fogja firtatni, milyen előzmények is vezettek a több száz hektáros magánbirodalmak kialakulásához. 

A volt parlamenti államtitkár visszás borsodi földliciteket feltáró jelentésének lényegi összegzését szombati lapszámunkban már közöltük. Most azt nézzük meg, miként kovácsolt előnyt néhány család azzal, hogy évekkel korábban – olykor vitatott körülmények közepette – földbérleti szerződést köthetett az állami területekre.

A Borsod-Abaúj-Zemplén megyében 2015-ben és 2016-ban elárverezett 11 ezer 291 hektár állami földterület 11 százaléka, vagyis mindössze 1207 hektár nem volt az árverezés időszakában bérbe adva – állapította meg Ángyán, aki szerint épp emiatt "hamis" az indoklás, miszerint a földvagyont azért kellett eladni, mert az állam rossz gazda lett volna. Az észak-magyarországi megyében elárverezett területek egyharmada – 3888 hektár – esetében a nyertes árverezők saját bérleményükre licitáltak. Ezek a földbérletek zömében 2012 és 2015 között köttettek, és sokszor indoklás nélkül hoztak helyzetbe egy-egy családot.

Miközben a bírálók lepontoztak más, hasonló pályázatot benyújtókat. Ángyán szerint előkészítették a bérlők tulajdonszerzését: Borsodban több, mint száz licitáló részben vagy egészben ilyen, saját bérleményű területeket vásárolt meg, a birtoktestek többsége pedig kikiáltási áron, licit és árverseny nélkül jutott hozzájuk.

A Karmopol-Agro Kft. államtól bérelt, meghirdetett területeit, 385 hektárt, például a Budai Gyula volt parlamenti államtitkár, kormánymegbízott rokoni köréhez tartozó cégtulajdonosok, Gerzsánszki Lajos, valamint felesége és veje vette meg, zömében kikiáltási áron. Ők a korábbi Borsod megyei föld-haszonbérleti nyertesek dobogójára is felkerültek. Hasonló történt a Puszta Agro 2010 Kft. meghirdetett, bérelt területeivel is: a felkínált 223 hektárt a céget alapító társtulajdonos, s felesége révén Tállai András rokonságához is köthető Hagyacki József szerezte meg, aki nem mellékesen a NAV elnök kedvenc csapatának, a Mezőkövesdi Zsóry Futball Clubnak is ügyvezetője.

Az összegzés szerint szembetűnő és általános jelenség, hogy a nagy birtoktesteket bérlő családi vállalkozások esetében jellemzően azokat a területeket bocsátották egyáltalán árverésre, amelyet végül jelentős részét maguk a cégvezetők vagy tulajdonosok fel is vásároltak.

Itt érdemes felidézni, hogy miként vélekedett Ángyán József a Népszabadságban 2016. januárjában – tehát még jócskán a földárverések idején – megjelent interjúban. Már akkor arról beszélt, hogy a tulajdonost nem kötik azok a feltételek és vállalások, amelyeket az állam a bérleti szerződésnél megszabott. Nem kell például állatokat tartani. "Milyen érdekes, ugye? Mindjárt jobban megértjük a bihari gazdákat, akik azt panaszolták, hogy az új földesurak nem is akarnak saját állatállományt, hanem másokét vennék a nevükre. Ezek a csókos bérlők vélhetően mindenkinél hamarabb tudták, hogy a bérelt föld nemsokára a sajátjuk lesz. A törvény pedig elővételi jogot biztosít számukra, így nem kell nagyon tartaniuk a versenytársaktól. Ráadásul nem kell saját pénzt betenni, a közösből is meg lehet venni a földet, rendkívül kedvező kamatozású hitelre. Vásárláskor csak tíz százalék önrészt kell letenniük, míg a „külső” nyertes húsz százalék befizetése után kaphat hitelt a banktól. Az eddigi bérleti díj mehet a törlesztőrészletbe, kockázat gyakorlatilag nincs, szépen gyarapszik a magánvagyon, amit a földárak emelkedésével, komoly haszonnal piacra lehet majd dobni."

Szerző

„Csak embernek szerették volna érezni magukat a munkahelyükön”

Publikálás dátuma
2018.01.15. 06:00
FOTÓ: NÉPSZAVA
A kormánynak nem sikerül megállítania az orvoselvándorlást: egy friss felmérés szerint az ötöd- és hatodéves hallgatók 40 százaléka tervez külföldi munkavállalást.

A következő években is az orvoshiány lesz az egyik legfeszítőbb pontja a hazai egészségügynek – derül ki egy friss kutatásból. Eszerint ugyanis az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók 40 százaléka tervez külföldi munkavállalást. Túlnyomó többségük azt követően haza is csak akkor jönne, ha alapvető változások lennének a gyógyítás itthoni körülményeiben.

Noha a kormány ösztöndíj-programokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, a jelek szerint ezek nem tudják megállítani az elvándorlást. Míg tíz évvel ezelőtt a hazai orvosok hét százaléka, addig néhány évvel később már 12 százalékuk dolgozott külföldön. Jelenleg is 2-3 ezer gyógyító hiányzik az ellátóhelyekről, ennyi nagyjából tíz megyei kórház orvosszükséglete.

Győrffy Zsuzsa és Szél Zsuzsanna, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai ezúttal azt vizsgálták, hogy a magyarországi orvostanhallgatók közül hányan készülnek külföldre. A 2016/2017-es tanévben négy hazai orvosegyetem hallgatóit szondázták online kérdőívekkel. A tervez-e külföldi munkavállalást kérdésre 57,8 százalékuk egyértelmű nemmel felelt, további 38,1 százalékuk pedig határozottan igennel. Minden 25. pedig már abban is biztos hogy nem orvosként képzeli el a jövőjét. Az országot elhagyni kívánók kétharmada az orvosi munka- és életkörülményeket, valamint a bérezést jelölte meg döntése fő okaként.

A külföldi munkát tervezők harmada az egyetem befejezése után azonnal repülőre ülne, negyedük csak szakvizsga után, valamivel több mint nyolcaduk már a tanulmányaik befejezése előtt is szívesen vállalna munkát a határokon túl. Ezért azonban a válaszadás pillanatában csak az érintettek alig ötöde tett konkrét lépéseket. A legtöbben minimum kettő–öt évre tervezik a távollétüket. Harmaduk állítja, hogy néhány hónap vagy pár év múlva biztosan visszajön. Felük abban sem biztos, hogy valaha hazajön. Tizedük viszont biztos abban, hogy nem.

Aki jönne, azoknál a hazatérési szándék legfontosabb oka a család, vagy a honvágy. „Ha az egészségügy helyzetét rendeznék, tényleg csak kalandvágyból mennék ki” – írja a kutatás egyik alanya.

A visszatérés feltételeként mások a fiatal orvosok kizsigerelésének megszüntetését, és például a nagyobb kórházi tisztaságot említették. A fizetség is meghatározó a távozási szándékban. Voltak akik úgy vélték: 135 ezer forint helyett 500 ezres kezdő bér lenne méltányos napi nyolc órai munkáért. Erre az alapbérre járó juttatásokkal már lehetne saját egzisztenciát építeni – állítják a hallgatók.

A kormány ösztöndíj-programokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, jelenleg is legalább öt-hat pályázat fut a hazai szakképzést vállalóknak. Lénárd Rita, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagja szerint viszont a munkáért fizetést kell adni, és nem ösztöndíjat, amely ráadásul még röghöz is köti a fiatal szakorvosokat. Ráadásul erre a juttatásra nem lehet hitelt felvenni, és a nyugdíj összegébe sem számítják bele. Például, aki a Markusovszky ösztöndíjban részesül, annak húsz éven belül a támogatás idejének kétszeresét kell ledolgoznia az állami egészségügyben, ellenkező esetben vissza kell fizetnie a támogatás összegét. E támogatás keretében a szakorvos-jelöltek havi 100 ezer forintot kapnak az államtól az öt éves szakképzésük alatt, ezért pedig 10 évet kell dolgozniuk hazai kórházban. Probléma az is – mondja az orvosnő, hogy a hallgatók azt látják: az idősebb orvosok is elégedetlenek, és nem találják meg a számításukat a rendszerben. Azt tapasztalják, hogy a szakorvos is megy. Ötöd-hatodévben szembesülnek először azzal is, hogy mennyire feudális a rendszer és mindez a fiatalok jó részének már elfogadhatatlan.

Egy, a lapunknak nyilatkozó rezidens szerint kár haragudni azokra, akik mindezt unják és elmennek külföldre dolgozni. Az ő ismerőseinek a többsége azért indult neki a világnak, mert „csak embernek szerették volna érezni magukat a munkahelyükön.”

Súlyos betegeket átmenetileg nem fogadnak
Felújítják a fővárosi Jahn Ferenc kórház sürgősségi osztályát. Az átalakítási munkálatok alatt a területi betegeket ellátják, a nagyon súlyos – több szakmás ellátásra szoruló – eseteket viszont nem tudják fogadni. Őket az Országos Mentőszolgálat a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjába, a Semmelweis Egyetemre, az Uzsoki utcai Kórházba, vagy a Szent Imre Kórházba szállítja. A sürgősségi osztály átépítése hétfőn kezdődik és a korlátozott betegellátás február közepéig tart.

Szerző

„Csak embernek szerették volna érezni magukat a munkahelyükön”

Publikálás dátuma
2018.01.15. 06:00
FOTÓ: NÉPSZAVA
A kormánynak nem sikerül megállítania az orvoselvándorlást: egy friss felmérés szerint az ötöd- és hatodéves hallgatók 40 százaléka tervez külföldi munkavállalást.

A következő években is az orvoshiány lesz az egyik legfeszítőbb pontja a hazai egészségügynek – derül ki egy friss kutatásból. Eszerint ugyanis az ötöd- és hatodéves orvostanhallgatók 40 százaléka tervez külföldi munkavállalást. Túlnyomó többségük azt követően haza is csak akkor jönne, ha alapvető változások lennének a gyógyítás itthoni körülményeiben.

Noha a kormány ösztöndíj-programokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, a jelek szerint ezek nem tudják megállítani az elvándorlást. Míg tíz évvel ezelőtt a hazai orvosok hét százaléka, addig néhány évvel később már 12 százalékuk dolgozott külföldön. Jelenleg is 2-3 ezer gyógyító hiányzik az ellátóhelyekről, ennyi nagyjából tíz megyei kórház orvosszükséglete.

Győrffy Zsuzsa és Szél Zsuzsanna, a Semmelweis Egyetem Magatartástudományi Intézetének munkatársai ezúttal azt vizsgálták, hogy a magyarországi orvostanhallgatók közül hányan készülnek külföldre. A 2016/2017-es tanévben négy hazai orvosegyetem hallgatóit szondázták online kérdőívekkel. A tervez-e külföldi munkavállalást kérdésre 57,8 százalékuk egyértelmű nemmel felelt, további 38,1 százalékuk pedig határozottan igennel. Minden 25. pedig már abban is biztos hogy nem orvosként képzeli el a jövőjét. Az országot elhagyni kívánók kétharmada az orvosi munka- és életkörülményeket, valamint a bérezést jelölte meg döntése fő okaként.

A külföldi munkát tervezők harmada az egyetem befejezése után azonnal repülőre ülne, negyedük csak szakvizsga után, valamivel több mint nyolcaduk már a tanulmányaik befejezése előtt is szívesen vállalna munkát a határokon túl. Ezért azonban a válaszadás pillanatában csak az érintettek alig ötöde tett konkrét lépéseket. A legtöbben minimum kettő–öt évre tervezik a távollétüket. Harmaduk állítja, hogy néhány hónap vagy pár év múlva biztosan visszajön. Felük abban sem biztos, hogy valaha hazajön. Tizedük viszont biztos abban, hogy nem.

Aki jönne, azoknál a hazatérési szándék legfontosabb oka a család, vagy a honvágy. „Ha az egészségügy helyzetét rendeznék, tényleg csak kalandvágyból mennék ki” – írja a kutatás egyik alanya.

A visszatérés feltételeként mások a fiatal orvosok kizsigerelésének megszüntetését, és például a nagyobb kórházi tisztaságot említették. A fizetség is meghatározó a távozási szándékban. Voltak akik úgy vélték: 135 ezer forint helyett 500 ezres kezdő bér lenne méltányos napi nyolc órai munkáért. Erre az alapbérre járó juttatásokkal már lehetne saját egzisztenciát építeni – állítják a hallgatók.

A kormány ösztöndíj-programokkal próbálja maradásra bírni a frissen végzett orvosokat, jelenleg is legalább öt-hat pályázat fut a hazai szakképzést vállalóknak. Lénárd Rita, az 1001 orvos hálapénz nélkül csoport tagja szerint viszont a munkáért fizetést kell adni, és nem ösztöndíjat, amely ráadásul még röghöz is köti a fiatal szakorvosokat. Ráadásul erre a juttatásra nem lehet hitelt felvenni, és a nyugdíj összegébe sem számítják bele. Például, aki a Markusovszky ösztöndíjban részesül, annak húsz éven belül a támogatás idejének kétszeresét kell ledolgoznia az állami egészségügyben, ellenkező esetben vissza kell fizetnie a támogatás összegét. E támogatás keretében a szakorvos-jelöltek havi 100 ezer forintot kapnak az államtól az öt éves szakképzésük alatt, ezért pedig 10 évet kell dolgozniuk hazai kórházban. Probléma az is – mondja az orvosnő, hogy a hallgatók azt látják: az idősebb orvosok is elégedetlenek, és nem találják meg a számításukat a rendszerben. Azt tapasztalják, hogy a szakorvos is megy. Ötöd-hatodévben szembesülnek először azzal is, hogy mennyire feudális a rendszer és mindez a fiatalok jó részének már elfogadhatatlan.

Egy, a lapunknak nyilatkozó rezidens szerint kár haragudni azokra, akik mindezt unják és elmennek külföldre dolgozni. Az ő ismerőseinek a többsége azért indult neki a világnak, mert „csak embernek szerették volna érezni magukat a munkahelyükön.”

Súlyos betegeket átmenetileg nem fogadnak
Felújítják a fővárosi Jahn Ferenc kórház sürgősségi osztályát. Az átalakítási munkálatok alatt a területi betegeket ellátják, a nagyon súlyos – több szakmás ellátásra szoruló – eseteket viszont nem tudják fogadni. Őket az Országos Mentőszolgálat a Bajcsy-Zsilinszky Kórházba, a Magyar Honvédség Egészségügyi Központjába, a Semmelweis Egyetemre, az Uzsoki utcai Kórházba, vagy a Szent Imre Kórházba szállítja. A sürgősségi osztály átépítése hétfőn kezdődik és a korlátozott betegellátás február közepéig tart.

Szerző