Ezzel a két mondattal zárta szombaton megjelent jegyzetét a Népszavában Hargitai Miklós, a Magyar Újságírók Országos Szövetségének elnöke: „Ma viszont….szavazna bárki akármelyik ellenzéki pártra annak alapján, amit az új állampárt médiájából megtud róla? A kérdés – az összes ellenzéki párthoz – innentől csak az lehet: érdemes a részvétellel legitimálni egy tudottan nem szabad, előre elcsalt választást, vagy pedig racionálisabb választás a távolmaradás, azaz a bojkott?”
Lelkes olvasójaként nem állom meg, hogy írásához ne fűzzek megjegyzéseket.
Munkámból eredően kötelező szemléznem a kormányzati sajtót, és biztosan mondom, hogy az onnan megismert híranyag-áradat befolyásolni fogja áprilisi döntésemet. Hogy milyen irányba, az az én titkom. Természetesen nem állítom, hogy kizárólag „az állampárt médiájától” megokosodva adom majd le a szavazatomat, csak annyit rögzítek, hogy a tisztánlátás és a jobb eligazodás érdekében nem felesleges néha lapozgatni/nézni a hatalomhoz közeli hírfelületeket.
Januárban már nem időszerű hezitálni a választási bojkott vagy a részvétel lehetőségén. A választásoktól való elzárkózás szándékát/tényét az ellenzékieknek kb. egy évvel ezelőtt kellett volna meghirdetni (ha egyáltalán volt ilyen irányú komoly szándék), bivalyerős politikai kampánnyal megtámogatva.
Kérdéseim. Hivatalos formában jelezték-e ellenzéki pártjaink a hazai és nemzetközi emberjogi szervezeteknek, az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezetnek, az EU-s fórumoknak (Parlament, Bizottság, Tanács), hogy 2018-ban választási bojkottra készülnek? Kérték a véleményüket, segítségüket? Szerveztek-e a bojkott-hangulat erősítését szolgáló gyűléseket, tüntetéseket? A parlamenti ellenzék kivonult a törvényhozás épületéből?
Nem. Sőt még napjainkban is módosító indítványok benyújtásával fedik sokéves pótcselekvésüket. A bojkott olyan, mint a sztrájk: veszélyes fegyver. Használata szakértelmet, hitelességet, hosszú előkészítést és fegyelmezett munkát igényel. Jól működő kommunikációs infrastruktúra hiányában pedig biztos a kudarc.
Pillanatnyilag az ellenzéki pártok szegények, mint a templom egere (erről az ÁSZ is gondoskodik). Egy hatékony politikai embargóhoz sok-sok pénz kell. Mutasson nekem valaki ma egy ellenzéki tömörülést, amely kifosztott helyzetében százmilliókat esetleg milliárdokat képes fordítani egy ütős kampányra! Milyen értékelhető eredménnyel végződhet egy politikai bojkott anyagi háttér és kemény sajtóhadjárat nélkül? Semmilyennel.
Ne feledkezzünk meg a társadalmi támogatottság fontosságáról, milliók együttérző-lelkesítő szimpátiájáról. Van ilyen? A bojkotthoz erő és elszántság is kell, de a magyar ellenzék mindkettőnek híján van. Intenzív kampány és pénz nélkül legfeljebb azt érhetik el a kezdeményezők, hogy a választási részvétel a várható 60 százalék körüli érték helyett kb. 40-45 százalék lesz. A győzteseket ez nem fogja zavarni, a vesztesek (és a távolmaradók) pedig nyalogathatják a sebeiket. Európát – tágabb értelemben vett hazánkat – ez nem fogja érdekelni, hiszen a tavaszi német kormányalakítás sikere/sikertelensége és a közeli olasz parlamenti választás kimenetele sokkal fontosabb kontinensünk jövője szempontjából, mint a stílustalan magyar választási vircsaft.
És ne feledkezzünk meg a legfontosabbról. Az eredményes bojkott alapfeltétele, hogy valamennyi „láthatatlan” és statisztikailag mérhető ellenzéki párt sziklaszilárdan összezárjon. Vajon alkalmasak-e arra, hogy a bojkott-hangulatot a választás napjának 24. órájáig fenntartsák? Szerintem nem. A magyar ellenzéki tömörülések nem képesek „politikai vérszerződés” megkötésére, de ha megkötnék is az idevonatkozó paktumot, nem tudnák, vagy nem akarnák azt betartani, betartatni. Mindenki látja, hogy – kompromisszum és együttműködés helyett - számos választási körzetben már a jelöltállítás jogáért is ölre mennek. Nem hiszem, hogy 2018 tavaszának Magyarországán tíz-tizenkét ellenzéki tömörülés oly’ mértékben összetartson, hogy közös felhívásukra az érdek- és értékkörükbe tartozó választók milliói távol maradjanak a szavazó helyiségektől.
Tudom, hogy a pálya lejt, a szabályok kizárólag az egyik fél számára kedvezőek, és lehet, hogy a játékvezető is részrehajló. Mégis azt javaslom honfitársaimnak, hogy 2018. április 8. napján – a józan észt nem otthon felejtve - menjenek el választani. A meccset mindenképpen megrendezik, és azt csak a pályán lehet megnyerni. A nagyközönség támogatásával.
