Hihetünk-e a szemünknek?

Publikálás dátuma
2018.01.16 06:46
Fotók: Szalmás Péter
Fotó: /
Maróan ironikus és nagyon is mai előadást hozott létre első rendezéseként Dankó István a Katona József Színház fiatal színésze, Gogol Holt lelkek című művét vitte színpadra a Katona Sufni játszóhelyén.

Intim és sajátos a Holt lelkek Kálmán Eszter által tervezett díszlete a Katona József Színház legkisebb játszóhelyén, a Sufniban. A nézők két oldalról veszik körül a játékteret, mint egy lelátó, akár sportpályán is érezhetnénk magunkat, a szereplők is egy zöld felületen lépdelnek. Dankó István már az egyetemen is foglalkozott Gogol művével és most a Katonában is lehetőséget kapott, hogy színre vigye, első rendezésként. Szakonyi Károly színpadi adaptációját használja, csakhogy az összes szerepet négy színésszel játszatja. Lestyán Attila, Elek Ferenc és Mészáros Blanka több figurát kelt életre. A magát kollégiumi tanácsosnak és földbirtokosnak kiadó Csiscsikovot Vizi Dávid egyetemi hallgató játssza.

Ez a megoldás és az, hogy egy jócskán összehúzott, tömörített változatot látunk, kifejezetten izgalmas eredményt hoz. Az egyes jelenetek, olyanok, mint valami sűrítmények, rögtön a lényeget kapjuk. Már az elején elhangzik, hogy ebben a kormányzóságban „becsületből itt nem él meg az ember.”. Nem kell különösebb fejlettebb asszociációs rendszer ahhoz, hogy ne a mai mindennapjaink jussanak eszünkbe. És az is jó, amikor a pincértől azt kérdezi Csicsikov, hogy miért beszél terebélyes fákról a parkban, amikor azok vézna göcsörtös husángok. A válasz pedig így hangzik: Megírta az újság, hogy terebélyesek! Kormányzónk atyai gondoskodásából… Így hát tudjuk, hogy szépek és terebélyesek. Aki nem olvas újságot, hanem csak a szemének hisz, azt könnyen megtévesztik a látottak…

A Holt lelkek története egyébként is sokkolóan mainak hat, hiszen arról a kisstílű velejéig korrupt rendszerről szól, ami számunkra is ismerős lehet. Mondhatnánk Gogol ugyan nem most írta ezt a művet, de azóta szinte semmi sem változott. Olyan az egész előadás, mintha apró részleteket kinagyítanánk - az együttes kép pedig önmagáért beszél. Nagyon pontos látlelet. A hatalomban lévőket és a hatalomban tartókat egyaránt éles kontúrral ábrázolja és nem tesz különbséget abban, kinek van nagyobb felelőssége, hogy ez az egész fennmarad. Az előadást záró gondolat előtt pedig egy apró mozzanattal, miután a kényelmetlenné váló holt lelkeket vásároló Csicsikovot a hatalom birtokosai kiiktatták, a kormányzó a zöld felületre becsúsztat egy apró játékfutballkaput, majd azt mondja: "De mi, uraim, emelt fővel nézhetünk az emberek szemébe, lesz minden ami kell, de főleg ami nem, hiszen napnál világosabb ártatlanságunk…"

2018.01.16 06:46

Meghalt William Goldman Oscar-díjas forgatókönyvíró

Publikálás dátuma
2018.11.16 18:11

Fotó: /
Elhunyt 87 évesen William Goldman, a Butch Cassidy és a Sundance kölyök Oscar-díjas forgatókönyvírója - számolt be róla a The Hollywood Reporter.
Az író manhattani lakásában halt meg pénteken. Lánya, Jenny Goldman elmondta, hogy apja, aki vastagbélrákban szenvedett, tüdőgyulladás okozta komplikációk miatt hunyt el. Goldman a Paul Newmannel és Robert Redforddal forgatott, klasszikussá vált western mellett Az elnök emberei című film forgatókönyvéért is elnyerte az amerikai filmakadémia díját. Saját regényeiből ő írta a Maraton életre-halálra (1976), A mágus (1978) és A herceg menyasszonya (1987) című filmek forgatókönyvét is. Legismertebb munkái közé tartozik még A stepfordi feleségek (1975), A híd túl messze van (1977), a Chaplin (1992), a Maverick (1994) vagy az Államérdek (1997) is.
"Csak arról tudsz írni, ami számít neked. Ha mondjuk nem szereted a különleges effektusokat, ne próbálkozz ilyesmivel, mert bukás lesz" - vallotta. Goldman több nem fikciós könyvet is írt. 1982-ben megjelent Adventures in the Screen Trade című memoárjában szereplő híres mondása, amely szerint "senki sem tud semmit" a filmbizniszről, szállóigévé vált a filmiparban. 1990-ben kiadott, Hype and Glory című kritikus hangú könyvében a cannes-i filmfesztivál zsűrijében és a Miss America szépségverseny zsűrijében szerzett tapasztalatait osztotta meg. 2000-ben publikált, Mit is hazudtam? című kötetében pedig a showbiznisz őszinte kritikáját fogalmazta meg. Goldman elismert szkriptdoktor is volt, akit számos alakalommal kértek fel forgatókönyvek megmentésére. Pályafutását a Nobody Knows Anything (Except William Goldman), a Senki sem tud semmit (kivéve William Goldman) című dokumentumfilm örökítette meg.
Szerző
Témák
elhunyt
2018.11.16 18:11
Frissítve: 2018.11.16 18:13

Három nő dönt tabukat pikáns helyszínen

Publikálás dátuma
2018.11.16 10:42

Fotó: /
Olyat tett a Budapesti Operettszínház Kálmán Imre termében három színésznő, amit a szexuális zaklatási botrány kitörése óta nálunk senki. Arra vállalkoztak, hogy egy színházi estet állítanak össze ebben a témában elsősorban kortárs szerzők már létező szövegeiből.
Az előadás helyszínválasztása is pikáns, hiszen a szexuális zaklatás nevesített hazai színházi főszereplői közül az egyik épp a Nagymező utcai teátrumhoz kötődött. A Kortalan / Kortárs sorozat keretében színre vitt Alá/Fölé című ”szépirodalmi performansz fő erénye, hogy elhallgatás helyett felszínen tartja a témát, a zaklatás, a #metoo, a hatalmi visszaélés problematikáját. A Kortalan / Kortárs szintén egy színházi sorozat, amelyet a Mozsár Műhely fogadott be, jelenségeket dolgoznak fel a színház eszközeivel és ez költözött át egy alkalomra a szomszédba, a Kálmán Imre Teátrumba. A volt mulató tere abszolút alkalmasnak bizonyult, lehetett vetíteni, a tabukat döntő szövegektől pedig nem pironkodtak a valószínűleg sokat látott falak. Az estet - mint a sorozatot is - három színésznő állította össze, ők rendezték saját magukat, sőt a dramaturgok is ők voltak: Fodor Annamária, Herczeg Adrienn és Bodor Gyöngyi. Az előadásban kilenc szöveg hangzott el mások mellett Kormos Anett-től, Kiss Judit Ágnestől, Szabó T. Annától és Karafiáth Orsolyától. Csupa női szerző. Csupa a maga nemében bátor mondandó, markánsan női nézőponttal. De megjelent a másik oldal is, és stílusosan a hölgyeken a bajusz. A szövegekből átjött a kiszolgáltatottság, a határ átlépések, a kettős mérce keserűsége. Különösen Karafiáth Orsolya és Kiss Judit Ágnes szarkasztikus hangneme maradt meg a nézőben. Utóbbi szerzőnek a Ballada a kettős erkölcsről című remekét Fodor Annamária mondta el, az alkotás lényege, hogy az általános közvélekedés szerint „a férfi vágyik testi szerelemre, a nőnek meg csak baszhatnékja van.” Az előadás végén egy videobejátszásban olasz kisfiúk találkoznak egy lánnyal, kedveskednek, grimaszolnak neki, majd arra az instrukcióra, hogy adjanak neki egy pofont, mindannyian nemet mondanak. És elhangzik: „A gyerekek világában a nőket nem ütik.” Bár csak ilyen egyszerű lenne ez az egész a felnőttek világában is! Persze azt hiszem, már a gyerekeknél sem az.

Van még mit tenni

Az est második részében a #metoo témájáról beszélgetett az előadás alkotóival és Kovács Bálint újságíróval, aki könyvet is publikált a zaklatásról Szily Nóra. A hiányról beszéltek elsősorban, arról, hogy a botrány kirobbantása óta nem sok minden történt, de áttörés semmiképp. Kovács Bálint szerint elsősorban a fejekben kellene rendet tenni. Több internetes fórumon, például a Független Előadóművészeti-Szövetség által fenntartott minekmentoda.hu felületén is segítséget lehet kérni, illetve ki lehet beszélni a traumát. 

Témák
Metoo
2018.11.16 10:42
Frissítve: 2018.11.16 10:42