- Decemberben ünnepelte nyolcvanadik születésnapját. Nehezebbek a mindennapok annak, aki már néhány éve azt írta a honlapján, hogy hetven felett „már minden nap ajándék”?
- Ez már az irrealitások világa, én már nem is élek, ezt Dániel András, az Egy kupac kufli szerzője mondta nekem. És a valósághoz nem sok köze van az életkoromnak, ezért tetszik ez a kedves mondat. Belülről nem érzi az ember olyan roskatagnak magát.
- Eric Berne kanadai pszichiáter szerint hat éves korig a gyermekek megírják a maguk sorskönyvét, vagyis tudattalan élettervüket. Mi volt az öné?
- Azt hiszem, ha nem meseszerző, akkor matematikus lettem volna. Nekem az nagyon tetszik, hogy hatszor hat az harminchat, ennél szebb nincs! Bonyolultan alakult az első néhány évtizedem, kisgyermek voltam a világháború alatt, aztán jött minden más, kikacsintgattam más szakmák felé: először a színház, majd a bábszínház irányába. Rengeteg bábdarabot írtam, aztán jött egy jelentős szünet, öregkoromra viszont az a csoda ért, hogy végre profi bábszínházak játsszák a bábműveimet. Egész életemben ennek a szerelemnek a viszonzására vártam!
- Könnyű műfaj a mese?
- Nem az. Éppen attól szenvedek, hogy nagyon sokan, például fiatalok, azt hiszik, pikpakk lehet mesét írni. Az igazság az, hogy a mese egy egzakt irodalmi műfaj, és az is volt kétszáz éve, Andersen idejében, meg kétezer éve, az ókorban is, amikor az Ámor és Psyché történet született. Komoly belső törvényszerűség szerint épül fel, nem lehet leülni az asztalhoz azzal, hogy na, most márpedig mesét írok. Arról nem beszélve, hogy a gyerekeknek nem jó minden, nem elég nekik a szupererő, a bunyó.
- Boribon-meséi nem túlságosan terjedelmesek, néha a mondanivaló is nagyon egyszerűsített. Miért?
- Azután, hogy megjelent a Laci és az oroszlán, a ’60-as évek közepén elkészítettem A csúnya kislány-t. Az előbbiben egy kisoroszlán, utóbbiban pedig egy sündisznó oldja meg a problémát. Egy írószövetségi értekezleten egy pedagógusnő elemezte az akkori mesetermést, és azt mondta a két művemre, hogy ezek tizenkettő egy tucat mesék. Olyannyira nem esett ez jól, hogy évekre abba is hagytam a munkát. Egyébként is, rájöttem, hogy a végtelenségig nem folytatható az, hogy felbukkan egy kis fantasztikus lény, aki segít megoldani a gondokat. Így átnyergeltem az ismeretterjesztő könyvekre, igazándiból a Kippkopp is az volt – réti növényekről, állatokról. Ebből pedig egy olyan mesevilág keletkezett, ami máig működik. Hogy válaszoljak, a legnépszerűbb rész a Kippkopp és a hónapok, amely tizenkét rövid mesét tartalmaz. És szerintem, ez terjedelmileg is jól megfelel gyereknek, szülőnek egyaránt. Gyakran egyéves kisgyermeknek odaadják és lapozzák a könyveimet. Boribon-meséim kapcsán szoktam visszahallani azt, hogy a gyerek már kívülről tudja, így, amikor megismeri a betűket, ebből kezd olvasni.
- Boribon és Kippkopp történeteit bábszínházi előadásokban lehet már látni. Lát arra esélyt, hogy A kockásfülű nyúl után ezekből is készüljön tévéfilmsorozat?
- Mindent ki kell várni, még idősen is. Nemrég összetalálkoztam Fabók Szilviával, aki azért keresett meg, mert a Kippkopp a fűben című meséből szeretett volna animációs filmet készíteni. És olyan gyönyörű munkát hozott létre, hogy csak hápogtam a megtekintése után. Rögvest aláírtam, hogy elkészítheti a Kippkopp a hóban-t is. A főhős hasonlít az én eredeti megjelenítésemhez, a környezet viszont százszor szebb, olyan természet közeli, amelyről csak álmodni lehet. Ez olyan emlékezetes születésnapi ajándék akárcsak az, hogy a Pagony Könyvkiadó díszdobozban kiadta öt Boribon-mesémet.
