BaTMaN az iskolában

A „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” olyan gyógypedagógiai gyűjtőfogalom, amely az iskolába járó gyermekek sokféle eredetű és természetű akadályozottságát foglalja magába. (A BaTMaN betűszó azért is találó, mert a helyi közösségekben általában értetlenséggel, borzongással, türelmetlenséggel és sajnos nem is ritkán ellenségesen tekintenek az ilyen gyerekekre a pedagógusok, illetve a többi gyermek szülei.) Ezekről a gyerekekről nem tudni ugyanis, hogy miért olyanok, amilyenek. Nem látható és nehezen is érzékelhető a „fogyatékosságuk”, nem tudni, hogy „mi nem stimmel” velük. Csak éppen jelentősen alulteljesítenek az életkorukhoz képest, a közösségbe illeszkedésük konfliktusos, társas kapcsolataik problémásak, a tanulásban vagy/és személyiségfejlődésükben zavarok mutatkoznak.

Természetesen ezek a gyerekek nem egyszerűen „rosszak” vagy „buták” és „nehézfejűek”, hanem a gyógypedagógia tudományos módszereivel beazonosítható diagnózissal küzdenek: diszlexia, diszgráfia, diszkalkulia, diszortográfia, hiperaktivitás, figyelemzavar, kóros személyiségfejlődés, stb. Közös jellemzőjük, hogy a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” (BTMN) enyhébb, átmenetibb és talán leküzdhetőbb gyógypedagógiai jelenség, mint a „súlyos pszichés fejlődési zavar”, ami már „sajátos nevelési igénynek” (SNI) minősül. Viszont ezek az enyhébb gyógypedagógiai jelenségek legalább kétszer gyakrabban fordulnak elő, mint a súlyos pszichés fejlődési zavarok.

A „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséget” (mint ahogyan a „sajátos nevelési igényt” is) az erre létrehozott szakértői bizottságok állapíthatják meg, s ők írhatják elő az iskolák számára az alkalmazandó oktatási támogatást: gyógypedagógiai fejlesztő foglalkozást, mentesítést az osztályzattal értékelés alól és helyette más módszerű értékelést, írásbeli helyett szóbeli beszámolást vagy fordítva, továbbá bizonyos tantárgyrészek tanulása alóli mentesítést. A BaTMaN tanulónak „különleges bánásmódhoz” van joga a köznevelési törvény szerint, az előbb felsorolt módszertani segítségek csak a szükséges egyéniesítés - szakértői bizottságok által intézményesített - felszíne kellene legyen. Ehhez képest a gyakorlatban még ezek a szakvéleménybe foglalt támogatások sem jutnak el az érintettekhez. Miért? Mert nincsen rá finanszírozás, mert központosították a szolgáltatásokat, mert nincsen elég státusz az utazó gyógypedagógus hálózatban, vagy mert ennyi munkabérért nem kap gyógypedagógust a rászorulóktól sok-sok kilométerre lévő állami intézmény-fenntartó.

A problémát a mai köznevelési-irányítás nem az iskolákban elérhető gyógypedagógiai szolgáltatások fejlesztésével kívánja megoldani, hanem – elképesztő módon – magának a problémának a kiiktatásával. Úgy hírlik, hogy a szakminisztérium és a kormány a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” kategória megszüntetésével fogja orvosolni a hiányt. Nyilván úgy gondolják, hogy ha nem lesz ilyen tanulói csoport, akkor nincsen szükség a törvénybe foglalt „különleges bánásmódhoz való jogra” sem, és nem kérhetők számon többé a köznevelési rendszer adósságaként a BaTMaN-es tanulóktól elvont köznevelési szolgáltatások sem.

Csakhogy a tanulók minimum 5 százaléka BaTMaN! Az általános- és középiskolás gyerekek nagyságrendileg 1,1 milliós tömegére vetítve ez több mint 55 ezer tanuló. Az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karán külön szakirány és több intézet is foglalkozik a tanulásban akadályozottsággal, a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségek” kutatásával, kezelésével és mindezek oktatásával a gyógypedagógus alap- és mesterképzésben. Tudjuk a gyakorlatból azt is, hogy a szakértői bizottságok – alkalmazkodva az egyre szűkösebb erőforrásokhoz – már eddig is csak a legnyilvánvalóbb és legsúlyosabb esetekben minősítették „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézséggel küzdőnek” a vizsgált tanulókat. A látencia tehát ebben a jelenségkörben igen magas, főleg, ha azt is hozzávesszük, hogy a megbélyegzéstől, kirekesztéstől való félelmükben a szülők egyre nehezebben viszik el szakértői vizsgálatra a gyerekeiket. A probléma tehát, amiről beszélünk, legalább kétszer akkora, mint amit a statisztikák mutatnak: nagyságrendileg 100 ezer gyereket és családjukat érintheti.

Ha megszüntetik a „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézség” törvényi kategóriáját – a nekik mindezidáig törvény szerint járó segítő szolgáltatásokkal és jogosultságokkal együtt –, akkor a gyerekek által hordozott gyógypedagógiai sajátosságok mindenféle kötelező különbségtétel, egyéniesítés, differenciáltság nélkül jelennek meg a köznevelési rendszer felülről diktált, szürke, uniformalizált és homogenizált gyakorlatában. A BaTMaN-gyerekek már előre jól láthatóan a közösség ellenségeivé válnak (vagy jobb esetben a békésen lemaradó, lemorzsolódó és elszigetelődő kisebbség megtűrt részévé), a gyógypedagógiai feladat pedig megoldandó iskolai konfliktussá silányul és oldódik meg nyilvánvalóan a „többi gyerek érdeke a fontos, nem azé az egyé!” elv alapján. Így taszítják ki a problémájával együtt mindig azt az egy tanulót a közösségekből.

A „beilleszkedési, tanulási, magatartási nehézségeket” nem fogja sem kezelni, sem orvosolni, sem enyhíteni e fogalom száműzése a köznevelési törvényből. A jelenlegi, sok tízezer érintett tanuló támogatását és megsegítését szolgáló szakmai eszközrendszert fejleszteni, bővíteni kellene és hatékonyságát javítani az ehhez szükséges szervezeti, anyagi és személyi feltételek biztosításával.

Ez lenne ugyanis az állam feladata a köznevelésben. És nem a pedagógia, gyógypedagógia szakmai kérdéseiben történő önkényes hatalmi döntéshozatal.

2018.01.17 07:03

Veszélyben dolgoznak a magyar munkavállalók

Publikálás dátuma
2018.08.15 19:47
Az összes csok-támogatás feltétele, hogy tíz évig az adott ingatlanban kell élni FOTÓ: NÉPSZAVA
Fotó: /
Négyből három cégnél találtak a dolgozók egészségét veszélyeztető hibát, ás folyamatosan nő a munkahelyi balesetek száma is.
Továbbra is rengeteg magyar dolgozik veszélyes körülmények között - derült ki a a Pénzügyminisztérium Munkavédelmi Főosztályának jelentéséből, amelyet a napi.hu szemlézett először. A 7098 vizsgált cégből 5305-nél találtak valamilyen szabálytalanságot, azaz négyből három cégnél találtak a dolgozók egészségét veszélyeztető hibát.
– Hat-hét éve folyamatosan növekszik a munkabalesetek száma – reagált a friss jelentésre lapunknak Mandrik István, az Országos Munkavédelmi Bizottság munkáltatói oldalának ügyvivője. A szakértő szerint ennek két oka van: egyrészt a munkaerő hiány miatt olyan személyeket alkalmaznak, akik szakképzetlenek, vagy nem rendelkeznek gyakorlattal, így pedig balesetbe sodorják magukat, vagy másokat. Másrészt pedig a munkáltatók nem fordítanak kellő figyelmet arra, hogy a munkavédelmi oktatásokat tartalommal tartassák meg.
Mandrik István szerint tíz évvel ezelőtt nem 7098 céget vizsgáltak, hanem ennek a többszörösét. A már megszűnt Országos Munkavédelmi és Munkaügyi Főfelügyelőség ugyanis 1300-as állománnyal működött és minden megyében stabilan jelen voltak. Mandrik szerint érdemes figyelni az intézkedések minőségét is. A döntő többség ugyanis figyelmeztetéssel, vagy figyelemfelhívással zárul, így „gazdaságbarát” ellenőrzéseket tartottak.  Öt éve egyébként 17222 munkabaleset történt összesen, ez a szám viszont 2017-ben már 23378 nőtt. 2012-ben 62 halálos kimenetelű munkabaleset történt, míg 2017-ben már 79. Mandrik szerint nagyobb ellenőrzéssel és a munkaadók ösztönzésével lehetne megfékezni a folyamatos növekedést. – Ezeken kívül szükség lenne egy független biztosítóra, amely által a munkáltatók bónuszt kapnának, ha minden szabályt betartanak, míg maluszt (a casco biztosítás analógiájára), ha ezeket elmulasztják. Magyarország egyébként látszólag kimondottan jól áll a foglalkoztatási megbetegedések számában. Mandrik azonban úgy vélte, ez csak papíron igaz. Évek óta ugyanis alig, vagy egyáltalán nincs ilyen jelentés.
2018.08.15 19:47

Orbánnak várnia kell a díszvacsorával

Publikálás dátuma
2018.08.15 19:04
AFP fotó
Fotó: /
A tudományos akadémia elnökének épp külföldön akad dolga, amikor a kormányfő és az akadémikusok vacsorája lenne. Ez lehet véletlen, de finom ellenállás is.
Elmarad Orbán Viktor miniszterelnök és a tudósok díszvacsorája, amelyet az elmúlt két évben tartottak szeptember 21-én, a Széchenyi István-emléknapon. Harmadszorra azért nem jön össze a kormányfő és a hazai tudományos élet fontosabb szereplői között a találkozó, mert Lovász Lászlónak, a Magyar Tudományos Akadémia (MTA) elnökének más programja van. Az MTA sajtótitkársága ugyanis azt közölte a 24.hu-val, hogy Lovász egy korábban leszervezett utazás miatt külföldön tartózkodik majd szeptember 21-én. A portál úgy tudja, hogy a Miniszterelnöki Kabinetiroda csak a napokban értesült erről, emiatt pedig úgy döntöttek, hogy a társszervező nélkül nem tartják meg az eseményt. Havasi Bertalan, a miniszterelnök sajtófőnökének tájékoztatása szerint azonban új időpontot egyeztetnek.
A feszült viszony arra vezethető vissza, hogy a parlament július 17-én olyan költségvetést megalapozó törvényjavaslatot fogadott el, amelynek értelmében az MTA összköltségvetésének csaknem fele, 28 milliárd forint a Palkovics László vezette Innovációs és Technológiai Minisztériumhoz kerül át. Ugyanakkor – mint arról lapunk tegnapi számában beszámoltunk - ha az MTA teljesíti a kormány feltételeit, akkor továbbra is ők dönthetnek a 28 milliárd forintról. Az Atv.hu szerint azonban igen súlyos feltételeket támasztana a kabinet: átalakítanák például az Akadémia vezetését és kormánydelegáltak is beülnének az akadémikusok mellé. A jövőben ez a testület döntene az Akadémia elnökéről és a kutatásfinanszírozási milliárdokról. Lukács András, az Oktatói Hálózat tagja erről lapunknak azt mondta, ez olyan „mintha egy ajtón betennék a lábukat, és ha nem nyomják teljes erővel vissza, akkor még beljebb hatolnak.”
Szerző
2018.08.15 19:04