T. Takács Zsuzsa: Nyár és szabadság

– Mi a jelszó? – kérdezte Kiss Tibi határozott hangon, kihúzva magát, annak tudatában, hogy ő most fontos ember, sőt, hatalma van.

– Nem ismersz meg kisfiam? Én vagyok az Erzsi néni a konyháról!

– Mi a jelszó? – kérdezte újra Tibi, ismét határozottan, bár testtartása már némi bizonytalanságot sugallt.

– Teáskanna! – vágta rá Erzsi néni lelkesen, hiszen ezt mondták neki tegnap a konyhás kolléganői. Örült, hogy eszébe jutott.

– Az a tegnapi jelszó!

– Ne csináld már kisfiam, nagyon fáradtak vagyunk! Nyisd ki a kaput! – szállt be a beszélgetésbe Kati néni is, a másik szakácsnő az iskola konyhájáról.

– Te, nem kellene megkérdezni a táborparancsnokot, hogy bejöhetnek-e? – bökte oldalba a könyökével Tibit a másik kapuügyeletes, Józsi, s meg sem várva a választ elviharzott a parancsnokhoz, akinél éppen ott ült egy megbeszélésen a felnőtt kapuügyeletes. Amikor meghallotta, mi történt, felpattant és némi cifra káromkodást sziszegve a fogai között rohant a kapuhoz.

– Jaj, ne tessenek haragudni a fiúkra! Segítek behozni a szatyrokat! – mondta a két szakácsnőnek, miközben felnyalábolt két nagy, edényektől és konyhai eszközöktől roskadozó szatyrot. – Veletek lesz mit megbeszélni! – szólt oda a két megszeppent fiúnak.

– De hát miért? Ti mondtátok, hogy senkit sem engedhetünk be, aki nem tudja az aznapi jelszót! – mondta Tibi elszontyolodva.

Az úttörőtáborban ugyanis katonás rend volt! A legnagyobb gyerekeket beosztották kapuügyeletesnek és szigorúan meghagyták nekik, hogy senkit sem engedhetnek be, ha nem tudja a minden nap változó jelszót. Persze a konyhás nénik mondhatták volna, hogy szóljanak egy felnőttnek róluk, de kinek jut ilyesmi az eszébe, amikor olyan fiúk előtt állnak, akiknek évek óta ők mérik ki a levest a menzán.

Büszkének kellett lenni, hogy kisdobosok és úttörők vagyunk. Még úgy is, hogy kötelező volt. Az úttörőtáborba túljelentkezés volt. Az osztály többsége szeretett volna ott lenni. Szerencsésnek éreztem magam, hogy bekerültem. Jön a nyár. A tábor olyan lesz, mint a filmeken: móka, kacagás, élmények, kaland. Úgy emlékszem, ez volt az első éve az iskolai úttörőtábornak, így nem akadt, aki mesélni tudott volna róla. Az ismertető szerint a tábor a Duna partján van és medence is lesz.

A kiválasztott gyerekek megkapták a listát, hogy mit lehet, kell vinni. Anyám kissé kiakadt, amikor meglátta, hogy nem a fehér úttörőingben kell menni, hanem van egy ún. tábori ing, barnás árnyalatban. Gondolom az volt az előnye, hogy nem látszott rajta annyira a kosz. A környéken nem lehetett kapni. Elmentünk hát a belvárosba és megvettük az Úttörő Áruházban.

A táborban minden nap kora reggel keltettek minket, és a félálomban ásítozó, barna tábori ingben, vörös nyakkendőben vigyázzállásban imbolygó, tisztelgő gyerekek előtt felhúzták a tábor zászlaját, trombitaszóra. Este meg lehúzták. A barna ing ezekre az alkalmakra szolgált. Az úttörőmozgalomban be kellett tartani a szabályokat és elkötelezettséget vártak.

Egyszer majdnem fegyelmit kaptam, mert elkéstem egy rajgyűlésről. Délután az egész osztálynak, vagyis rajnak vissza kellett mennie az iskolába. Hogy ilyenkor miről volt szó, az már a múlt ködébe vész. Akkoriban nagyon népszerű volt a moncsicsi. Ez egy majom és egy baba keresztezéséből született játék. Hiánycikk volt. A ’80-as évek elejét írtuk, a hiánygazdaság korszakát. Az osztálytárs barátnőmmel végigjártuk a kerület minden szóba jöhető üzletét, de sehol sem lehetett kapni, mígnem az egyik trafikos azt mondta, hogy hétfőn jön, délután. Nem tud belőle eltenni nekünk, mert nagy a kereslet rá, aznap kell megvenni. Kihagyhatatlan volt! Elmentünk, várni kellett, rohantunk, de elkéstünk a rajgyűlésről. Lihegve léptünk be az osztályterembe, minden szempár ránk szegeződött és mi gondolkodás nélkül mondtuk: „Elnézést! Moncsicsit vettünk és sokat kellett várni!”.

Ki gondolta volna, hogy nem lesznek megértők. A rajparancsnok osztálytársunk lány volt, neki már volt moncsicsije. De nem! Felháborodott és senki sem állt ki mellettünk. Azt mondta, hogy fegyelmit adat nekünk. Végül megúsztuk egy szóbeli dorgálással.

Ilyen sötét folttal az úttörő-múltamon mégis bejutottam a táborba. Ahol tényleg volt medence és tényleg a Duna partján volt. Csakhogy a medencébe tilos volt bemenni és a Dunát nem lehetett látni a fáktól, bokroktól.

Próbálkoztak programokkal. Egyszer egy akkoriban híres gitáros-énekessel lehetett dalokat tanulni. Forradalmiakat. Aztán volt rókavadászat. Eldugtak papírra rajzolt rókákat a bokrok alá és meg kellett keresni őket. Csináltunk tortát is. Érdekesen nézett ki, miután órákig állt a melegben, zsűrizésre várva.

Sokan élvezték a tábort. Én alig vártam, hogy vége legyen.

Nekem szebb volt a nyár szabadon. Tollaslabdázni a házunk előtt a barátnőmmel, biciklizni a környéken. Olvasva bebarangolni távoli vidékeket, vitorláson eljutni egzotikus szigetekre, a múlt titkaiban kutakodni, űrhajón száguldani idegen civilizációk felé. Álmodozva történeteket szőni. A bennem rejtőző író ébredezni kezdett.

Részvényt vegyenek!

Publikálás dátuma
2018.01.20. 06:21
KÁRTYÁZÁS Felhasználóként vagy tulajdonosként nem ugyanaz a kockázat - FOTÓ: ESB PROFESSIONAL
 Ismét csábító felhívást küldött szét célzottan egy magánszemély, holott emiatt a jegybank már tavaly feljelentette, büntette. 

A magasabb hozamígéret bűvöletében sokan gyakran megfeledkeznek a számukra beláthatatlan kockázatról. A napokban szerkesztőségünkbe is érkezett ilyen, részvényvásárlásra buzdító, csábosnak feltüntetett ajánlat. A levél írója több évtizedes kommunikációs tapasztalattal rendelkezik, a médiában műsorvezetőként is találkozhattunk vele, tehát sokak előtt hiteles. Ezúttal hírül adja, hogy résztulajdonosa lett egy olyan, idén ősszel nemzetközi piacra lépő, magyar alapítású startup cégnek, amely – üzleti terve szerint – már 2019-re több tíz- vagy akár százmillió felhasználót fog kiszolgálni a merchandising területen. (Polcszerviznek lehetne fordítani, amely azt jelenti, hogy egy tág értelemben vett terméket – beleértve rendezvényeket, a művészvilág szereplőit is – miképpen lehet a „legbeágyazottabban” elhelyezni a forgalmazásban, arculatátvitellel fokozni az ismertségét.) A kommunikációs szakember érvei alátámasztásául megemlítette, hogy a cég tulajdonosai között már 90 közismert személy is fellelhető. Hogy még vonzóbb legyen a lehetőség, olyan a semmiből világhírűvé lett cégeket sorol, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat vagy a Twitter.

S a csavar csak ezután következik: a jövő hónap végi cégbemutatóra invitálják levelük címzettjét, ahol találkozni lehet a cég alapítójával, J. Lászlóval, a fejlesztő partnerünkkel, az amerikai ügyvédjükkel. Aki ezen a bemutatón legalább 78 ezer forintnyi részvény elővásárlásáról dönt, az részt vehet az egyelőre még titokban tartott helyszínű tulajdonosi találkozón. A különböző besorolású (és árú) részvények árfolyamánál legalább ötszörös, nyolcszoros, sőt tízszeres növekedést helyeznek kilátásba.

A kezdeményezés jogszerűségéről megkérdeztük Binder Istvánt. Az MNB felügyeleti szóvivője válaszából kiderül, nem ismeretlen ellőttük a történet. Egy tavalyi döntésükre hívta fel a figyelmet, amelyben akkor a jegybank ötmillió forint bírsággal sújtotta J. Lászlót „visszafizetendő pénzeszközök engedély nélküli gyűjtése”, vagyis az amerikai Benefit Barcode Inc. „részvény-értékesítése” miatt. Az MNB hivatalból indított piacfelügyeleti eljárása során – a többi között – azt vizsgálta, hogy J. László a  honlapján keresztül végez-e jegybanki engedélyhez kötött tevékenységet.

Egyébként az MNB a feltárt bizonyítékok alapján már az eljárás közben megtiltotta, hogy J. László bármilyen, az MNB engedélyéhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet végezzen. A jegybank a Benefit Barcode Inc. cég részvényeiről figyelmeztetést is elhelyezett a honlapján, emellett büntetőeljárás megindítását is kezdeményezték. A piacfelügyeleti eljárás során az MNB megállapította, hogy a vizsgált időszakban a honlapot üzemeltető J. László átlagosan 8-10 ezer amerikai dollárért kínálta a delaware-i székhelyű Benefit Barcode Inc. társaság dematerializált (nem papíralapú) „részvényeit”, és kötelezettséget vállaltak azoknak a három éven belüli visszavásárlására. Ebből a célból szervezetten visszafizetendő pénzt gyűjtöttek a magyar ügyfeleiktől – engedély nélkül.

Az eltiltásoknak és büntetéseknek azonban, mint látjuk, nem volt foganatja, ezért az MNB idén januárban erről a tényről tájékoztatta a nyomozó hatóságokat. Szükség esetén újabb piacfelügyeleti vizsgálat lehet azoknál a szolgáltatóknál, magánszemélyeknél, amelyek a tiltó határozat ellenére tovább folytatják jogosulatlan tevékenységüket – tette hozzá Binder István. A „pénzgyűjtésben” érdemben közreműködő természetes személyek maguk is súlyos piacfelügyeleti bírságot kockáztatnak. J. László a bíróságon megtámadta a jegybank felügyeleti határozatát, mondván, saját részvényeinek értékesítésével nem követett el jogsértést. Mindemellett az úgynevezett kedvezménykártyák eléggé homályosan tálalt nemzetközi rendszerének indulását 2018 őszére tervezik.

A jegybank szerint rendkívül súlyos kockázatot vállalnak azok a befektetők, akik egy az MNB intézkedésével sújtott jogosulatlan szolgáltató vagy magánszemély szolgáltatásait veszik igénybe. Jól hangzó ígéret, hogy e társaságok visszafizetési kötelezettséget vállalnak, de a tapasztalatok szerint ezt jellemzően nem teljesítik.

Az MNB az elmúlt időszakban a CreditLure Kft., Different Choice FBC. Inc., illetve J. László esetében azonosította, hogy az érintett, korábban eltiltó intézkedéssel sújtott társaságok és az egyetlen magánszemély vélhetően tovább folytatják jogosulatlan tevékenységüket – emlékeztetett Binder István.

A tőkebevonáshoz idő kell!
A startupok szokásos finanszírozása alapvetően eltér a J. László által követettől. Első körben a család, barátok és közeli ismerősök szoktak segíteni. (Nagy ritkán balekok is.) Az ötletből még sok minden lehet, ezért a szükséges pár millió forintot intézményesen nem lehet gyűjteni. A pénzért meg kell küzdeni! Vannak az "angyali befektetők" is, akiknek működő vállalkozásuk van, s annak profitjából kockáztatnak, többnyire nem nagy hozamelvárással. (A sturtupok induláskor még esélytelenül pályáznak.)
A már működő startupok körülnézhetnek a kockázati tőketársaságoknál. Ezek megfelelő termék (szolgáltatás) ajánlata esetén nemcsak tőkét, de tudást is adnak. ("Okos tőke.") Kisebbségi tulajdonosként is beszállnak, viszont a profitelvárásaik az iparági nyereség átlagát meghaladják. A J. László-féle nyilvános részvényjegyzés csak ezt követően lehet realitás.




Szerző

Részvényt vegyenek!

Publikálás dátuma
2018.01.20. 06:21
KÁRTYÁZÁS Felhasználóként vagy tulajdonosként nem ugyanaz a kockázat - FOTÓ: ESB PROFESSIONAL
 Ismét csábító felhívást küldött szét célzottan egy magánszemély, holott emiatt a jegybank már tavaly feljelentette, büntette. 

A magasabb hozamígéret bűvöletében sokan gyakran megfeledkeznek a számukra beláthatatlan kockázatról. A napokban szerkesztőségünkbe is érkezett ilyen, részvényvásárlásra buzdító, csábosnak feltüntetett ajánlat. A levél írója több évtizedes kommunikációs tapasztalattal rendelkezik, a médiában műsorvezetőként is találkozhattunk vele, tehát sokak előtt hiteles. Ezúttal hírül adja, hogy résztulajdonosa lett egy olyan, idén ősszel nemzetközi piacra lépő, magyar alapítású startup cégnek, amely – üzleti terve szerint – már 2019-re több tíz- vagy akár százmillió felhasználót fog kiszolgálni a merchandising területen. (Polcszerviznek lehetne fordítani, amely azt jelenti, hogy egy tág értelemben vett terméket – beleértve rendezvényeket, a művészvilág szereplőit is – miképpen lehet a „legbeágyazottabban” elhelyezni a forgalmazásban, arculatátvitellel fokozni az ismertségét.) A kommunikációs szakember érvei alátámasztásául megemlítette, hogy a cég tulajdonosai között már 90 közismert személy is fellelhető. Hogy még vonzóbb legyen a lehetőség, olyan a semmiből világhírűvé lett cégeket sorol, mint a Facebook, az Instagram, a Snapchat vagy a Twitter.

S a csavar csak ezután következik: a jövő hónap végi cégbemutatóra invitálják levelük címzettjét, ahol találkozni lehet a cég alapítójával, J. Lászlóval, a fejlesztő partnerünkkel, az amerikai ügyvédjükkel. Aki ezen a bemutatón legalább 78 ezer forintnyi részvény elővásárlásáról dönt, az részt vehet az egyelőre még titokban tartott helyszínű tulajdonosi találkozón. A különböző besorolású (és árú) részvények árfolyamánál legalább ötszörös, nyolcszoros, sőt tízszeres növekedést helyeznek kilátásba.

A kezdeményezés jogszerűségéről megkérdeztük Binder Istvánt. Az MNB felügyeleti szóvivője válaszából kiderül, nem ismeretlen ellőttük a történet. Egy tavalyi döntésükre hívta fel a figyelmet, amelyben akkor a jegybank ötmillió forint bírsággal sújtotta J. Lászlót „visszafizetendő pénzeszközök engedély nélküli gyűjtése”, vagyis az amerikai Benefit Barcode Inc. „részvény-értékesítése” miatt. Az MNB hivatalból indított piacfelügyeleti eljárása során – a többi között – azt vizsgálta, hogy J. László a  honlapján keresztül végez-e jegybanki engedélyhez kötött tevékenységet.

Egyébként az MNB a feltárt bizonyítékok alapján már az eljárás közben megtiltotta, hogy J. László bármilyen, az MNB engedélyéhez vagy bejelentéshez kötött tevékenységet végezzen. A jegybank a Benefit Barcode Inc. cég részvényeiről figyelmeztetést is elhelyezett a honlapján, emellett büntetőeljárás megindítását is kezdeményezték. A piacfelügyeleti eljárás során az MNB megállapította, hogy a vizsgált időszakban a honlapot üzemeltető J. László átlagosan 8-10 ezer amerikai dollárért kínálta a delaware-i székhelyű Benefit Barcode Inc. társaság dematerializált (nem papíralapú) „részvényeit”, és kötelezettséget vállaltak azoknak a három éven belüli visszavásárlására. Ebből a célból szervezetten visszafizetendő pénzt gyűjtöttek a magyar ügyfeleiktől – engedély nélkül.

Az eltiltásoknak és büntetéseknek azonban, mint látjuk, nem volt foganatja, ezért az MNB idén januárban erről a tényről tájékoztatta a nyomozó hatóságokat. Szükség esetén újabb piacfelügyeleti vizsgálat lehet azoknál a szolgáltatóknál, magánszemélyeknél, amelyek a tiltó határozat ellenére tovább folytatják jogosulatlan tevékenységüket – tette hozzá Binder István. A „pénzgyűjtésben” érdemben közreműködő természetes személyek maguk is súlyos piacfelügyeleti bírságot kockáztatnak. J. László a bíróságon megtámadta a jegybank felügyeleti határozatát, mondván, saját részvényeinek értékesítésével nem követett el jogsértést. Mindemellett az úgynevezett kedvezménykártyák eléggé homályosan tálalt nemzetközi rendszerének indulását 2018 őszére tervezik.

A jegybank szerint rendkívül súlyos kockázatot vállalnak azok a befektetők, akik egy az MNB intézkedésével sújtott jogosulatlan szolgáltató vagy magánszemély szolgáltatásait veszik igénybe. Jól hangzó ígéret, hogy e társaságok visszafizetési kötelezettséget vállalnak, de a tapasztalatok szerint ezt jellemzően nem teljesítik.

Az MNB az elmúlt időszakban a CreditLure Kft., Different Choice FBC. Inc., illetve J. László esetében azonosította, hogy az érintett, korábban eltiltó intézkedéssel sújtott társaságok és az egyetlen magánszemély vélhetően tovább folytatják jogosulatlan tevékenységüket – emlékeztetett Binder István.

A tőkebevonáshoz idő kell!
A startupok szokásos finanszírozása alapvetően eltér a J. László által követettől. Első körben a család, barátok és közeli ismerősök szoktak segíteni. (Nagy ritkán balekok is.) Az ötletből még sok minden lehet, ezért a szükséges pár millió forintot intézményesen nem lehet gyűjteni. A pénzért meg kell küzdeni! Vannak az "angyali befektetők" is, akiknek működő vállalkozásuk van, s annak profitjából kockáztatnak, többnyire nem nagy hozamelvárással. (A sturtupok induláskor még esélytelenül pályáznak.)
A már működő startupok körülnézhetnek a kockázati tőketársaságoknál. Ezek megfelelő termék (szolgáltatás) ajánlata esetén nemcsak tőkét, de tudást is adnak. ("Okos tőke.") Kisebbségi tulajdonosként is beszállnak, viszont a profitelvárásaik az iparági nyereség átlagát meghaladják. A J. László-féle nyilvános részvényjegyzés csak ezt követően lehet realitás.




Szerző