Süket fülek

Fehér Alexandra tíz éves volt, amikor életbe lépett a NER. Miközben az illiberalizmus rémálomból mindennapi valósággá vált, ő végigtaposta a közoktatás grádicsait. Bár még úgy kezdte az elsőt, hogy a saját tempójában tanulhatott, jegyek helyett kerek mondatokban értékelték a teljesítményét, és a bukás réme sem fenyegette, most, hogy karnyújtásnyira került tőle az érettségi, már egy másfajta rend szabja meg a napjait. Tanárai szépen leadják a központi tankönyvben előírt anyagot, megtanítják neki, amit ők meg a szüleik is megtanultak a maguk poroszos iskolájában, de legalább van minden nap testnevelés óra, és még választhat is: abból, hogy hit-vagy erkölcstant tanul-e inkább.

Fehér Alexandra szerint ez azért nagyon nincs rendben így, ezért döntött úgy, hogy társaival munkabeszüntetést és tüntetést hirdet a tegnapi napra. Persze nem így kezdték: maholnap négy éve, hogy a Független Diákparlament megszervezésével világossá tették, elegük van a kormány látszatdemokráciájából, valós kérdéseket akarnak feltenni és azokra tényszerű válaszokat várnak. Működésükkel azonban csak azt érték el, mint a nyolcvan (!) pontos javaslatcsomagjukkal: elbeszéltek a fejük felett, sablonválaszokkal kábították őket, amikor pedig megszervezték a Ne menj suliba január 19-én! demonstrációt, a kormánysajtó egy pillanat alatt bebizonyította, hogy Soros ügynökei.

Pedig volna miért odafigyelni rájuk. Mondjuk azért, mert a világra nyitott, nyelveket beszélő, tájékozott fiatalokként ők pontosan tudják, hogy a megtapasztalt hazai oktatás mennyire korszerű, mennyire hasznos, és ha valaki, hát ők zsebből meg tudnák mondani, hogyan lehetett volna hasznosabban eltölteni az elmúlt nyolc évet. Vagy legalább azért, mert példát mutattak hazafiságból mindazoknak, akik rájuk kényszerítik a semmire sem jó etikaoktatást. Ahogy a 24-hu-n közreadott interjúban fogalmaztak: "Az a tét, hogy Magyarországon lehet-e normális körülmények között tanulni és dolgozni. Itthon szeretnénk mind a kettőt, de ha ezt nem teszik lehetővé, akkor el kell mennünk az országból."

Szerző

Kis amerikai pornográfia

Kereken egy évvel ezelőtt ezen a napon iktatták be Donald J. Trumpot, az Egyesült Államok 45. elnökét. A 2016. novemberi választás előtt egy hónappal ügyvédje, Michael Cohen 130 ezer dollárt fizetett Stephanie Clifford pornószínésznőnek, akit a kedves olvasó esetleg jobban ismer a művésznevén: Stormie Daniels. A hölgy azért kapta a pénzt, hogy ne fecsegjen a milliárdossal 2006-ban létrejött rövid, ám bizonyára a nevéhez méltón viharos kapcsolatáról. Akkoriban Trump harmadik felesége, a szlovéniai fotómodell Melania éppen gyermeket várt. Nyilván ez is közrejátszott abban, hogy Trump, miközben a háttérben Stormie kisasszony kuncogott, tízezer dollárt ajánlott egy kis hármas etyetepetyéért egy másik pornószínésznőnek, bizonyos Jessica Drake-nek.

Mindezt a Wall Street Journal írta meg, amiért a Trump jó barátjának számító Rupert Murdoch sajtómágnás tulajdonában álló konzervatív üzleti lap hirtelen a hazug hírek kútfőjének nyilváníttatott. Michael Wolffnak a kormányzat első időszakáról szóló botránykönyvében a már kiebrudalt volt kampányfőnök, majd elnöki főtanácsadó Steve Bannon odavet egy fél mondatot Trump egy másik ügyvédjéről, Marc Kasowitzról: "Kasowitz a kampányban - hány nő volt? Vagy száz? Kasowitz mindent elintézett."

Ezek a finoman szólva is meghökkentő magánéleti részletek korábban simán megbuktattak volna egy elnököt. Bill Clinton például éppen hogy megúszta kalandját egy fehér házi gyakornokkal, márpedig hozzá képest Trump igazi csődör. Mégse figyel oda a kutya se a szexuális kicsapongások hosszú gyakorlatára. A mélyen vallásos, családpárti választói bázis véleménye egy csöppet sem romlott az elnökről, régi bírálói meg csak széttárják a karjukat: mit is lehetett várni tőle? És tényleg, hát nem pont ilyennek ismerték Trumpot New Yorkban? A rá voksolókat ezek a dolgok nem izgatták. Legrosszabb esetben megkeresték az interneten Stormie Daniels videóit, és nyilván elégedetten bólintottak, elismerve a milliárdos közismerten kiváló ízlését.

Mondhatnánk persze, hogy nem ez a legnagyobb baj Trumppal, hanem a politikája. Csakhogy a politikája sem kevésbé pornográf. Pillanatnyi élvezetért - politikai előnyért - képes sutba dobni erkölcsöt, bármilyen kipróbált kapcsolatot vagy hosszútávú érdeket. Első elnöki éve a hazugságok, aljas kis húzások és vagdalkozó twitter-üzenetek végeláthatatlan sora. Egy darabig lehetett arra hivatkozni, hogy nem volt felkészülve a feladatra, rossz tanácsadókkal vette körül magát, előbb-utóbb majd csak belejön az elnöki viselkedésbe. De nem jött bele, inkább a Fehér Házat tette kuplerájjá, ahol mindenki a másik haját húzza, miközben senkinek nincsenek morális skrupulusai, és bevállal minden pozitúrát, csak maradhasson.

Az amerikai alapító atyák csaknem két és fél évszázaddal ezelőtt az erkölcsre építették országukat. Meg lennének lepve, ha látnák kései utódjukat. Azt viszont alighanem széles mosollyal nyugtáznák, hogy az ország nem követi Trumpot a züllésbe, hanem ellenáll, működnek az elnöki hatalom fékei és ellensúlyai. Lám, mit tesz egy jól megírt és komolyan vett alkotmány!

Patyomkin földjén

A látszat a legfontosabb. Ezt jól megtanulták - és alkalmazzák is - a jelenlegi hatalom emberei. Az a lényeg, hogy a kép olyan legyen, amilyent láttatni akarnak. És azt hiszik, akkor már mindegy is, igazából milyenek.

A szokásos péntek reggeli miniszterelnöki rádiószózat újra ezt az alaptézist példázta. Orbán Viktor bizonyosan elhiszi, amiről beszél, és úgy mondja, hogy sokakkal el is tudja hitetni, az a valóság. Hiszen nem egészen három hónap múlva választás, semmit sem lehet a véletlenre bízni, turbófokozatba kellett kapcsolni az eddig sem mérsékelt kampányt.

A látszat szerint félni kell. Bevándorlóktól, kvótáktól, leginkább Sorostól, meg a nem létező tervétől. A fenyegetésektől csak a jók - vagyis a most uralkodók - képesek megvédeni a hazát. Ezt az a látszat is erősíti, hogy a másik oldal - az ellenzék - elárulná és kiárusítaná az országot, a milliárdos megbízásából és pénzéből. De a jók még ebben a helyzetben sem tágítanak a demokráciától. Pontosabban: annak látszatától. Előbb megkérdezték a népet, s miután a választópolgárok alig több mint negyede igazat adott nekik, ezt többségi véleménynek állítják be. Ettől feljogosítva érzik magukat, hogy a saját parlamentjükben - ahol persze többségben vannak - új törvényt alkossanak: Stop Soros. Ezt aztán mindenki érti. És majd a képviselők - a látszat-demokrácia jegyében - jogszabályba foglalják a látszólag össznemzeti akaratot.

Így jutunk el az áprilisi látszat-választásig, amikor - továbbra is nagyon demokratikusan - érvényesülhet az, amit most már évek óta sulykolnak a hívekbe. És ha így sikerül megvédeni az országot, ami egyet jelent uralmuk meghosszabbításával, akkor talán majd számíthatunk néhány őszinte szóra is. Azt persze sosem ismerik el, hogy a látszatok győzelmét ünneplik.

Miközben ez már csak egy Patyomkin-ország.

Szerző