Kormányzati stip-stop

Nem értem, miért ez a felhördülés a Stop Soros miatt. Mintha nem szoktuk volna meg, hogy a kormány mindent lestoppol. Stip-stop, ez mostantól az enyém! Miénk a vár, tiéd a lekvár! Bár újabban a lekvár is az övék. A KDNP frakciója az elszámolásuk szerint tavaly egymillió-kétszázezer forintért vásárolt lekvárt. Gondolom, frakcióülésen elnyalogatják, jobb híján, amikor semmi más nem esik kézre. Illetve nyelvre. De nekik sem mindig volt fenékig lekvár, vásároltak még pl. 224700 forintért gerincerősítő széket is, aminek szükséges voltához esetükben kétség sem férhet.

A kormány lestoppolt már ennél komolyabb tételeket is: stip-stop uniós pénzek, stip-stop közbeszerzések, stip-stop Alkotmánybíróság, ügyészség, Médiatanács, Számvevőszék. Stip-stop köztévé, közrádió, stip-stop Népszabadság, megyei lapok, TV 2. Stip-stop önkormányzati intézmények, iskolák, velük együtt - ha nem vigyázunk - stip-stop a gyerekeink lelke. Bekapják azt is egy-két falásra, az még nem olyan kemény és kiszáradt, mint a miénk lett a sok gyűlöletkampánytól.

Most lestoppolják a civil világot is, és akkor mi van? Eztán az övék, tetszés szerint megbélyegezhetik és sarcolhatják, akire rámutatnak: itt az ellenség! Stip-stop civil szféra, stip-stop helyetek a nap alatt. A Stop Soros a civil kurázsinak akar stoplábát állítani, nem Sorosnak, az ő neve csak megindítja a nyálelválasztást.

Orbán megmondta 2012-ben: „Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni.” Hát nem segített meg a Jóisten. És a gazdasági túlélés érdeke kétségtelenül előállt. Az Unió nem átallotta megpiszkálni az Orbán-család egyik tagjának gazdagodását, ráadásul az ellenzék is pimaszkodik a bevándorláspolitika zavaros elvei és a kötvénybiznisz miatt. Még a végén veszélybe kerül a kiváltságos családok milliárdjainak „gazdasági túlélése”. Muszáj a támadásokat visszafordítani, stip-stop lefoglalni az új törvénnyel a lapok címoldalát. Több Soros, kevesebb Tiborcz, megy ez. Itt a „más típusú rendszer”, sikerült kigondolniuk.

Különben az egész törvény a mi kedvünkért van. A belügyminiszter megmondta a sajtótájékoztatón: a jogszabályt azért alkották, hogy később ne érje meglepetés az érintetteket. Bár egy kis meglepit ő maga produkált: szerinte a törvény nem Sorosra vonatkozik, hiszen ő nem támogatja az illegális bevándorlást. (Na, ezért nem szabad engedni egyetlen katonát sem leszerelni a csapatból. Pintér nyugdíjba készül, és máris kinyílt a csipája. Pedig a TV-reklámokból már az óvodások is idézik: „Ő Soros György…Támogatja az illegális bevándorlást”. Ennek a Pintérnek nincs tévéje?)

Meglepetés az is, hogy a törvényről most nem nemzeti konzultáció lesz, hanem „társadalmi vita”. Már el is felejtettük, mi az. Nem tudom, miért, de valahogy az az érzésem, hogy a fideszes polgármesterek meg a CÖF támogatni fogják. Talán még a 888 és az Echo TV is, de ez nem biztos, mert nagyon igényesek. Én is átrágtam magam a tervezeten, mert homályos menekültsimogató múltam miatt aggódtam, hogy rám is lesújt. Márpedig költözni nem szeretnék. Pedig arról van szó, hogy a schengeni belépési pontok és határok 8 kilométeres környékéről kitilthatók azok a magyar állampolgárok is, akik ilyen gyanúba keverednek. Na most Ásotthalomra magamtól sem szeretnék menni, Toroczkai nem fogadna szívesen, Röszkén pedig már úgyis jártam (hiszen épp ez a baj: még ennivalót és vizet is vittünk, plusz a gyerekeknek szappanbuborékfújót, ami már a terrorizmus előszobája). Ám „belépési pont” a repülőtér meg a nemzetközi hajóállomás is. Ferihegy 15 kilométer tőlünk, de jaj! a kikötő csak párszáz méter. Utánanéztem a szakirodalomban, hogy folyt 1950-ben a határsávból a gyanús elemek kitelepítése. 50 kilónyi poggyászt vihetett az ember magával, jó vicc, hol volt még akkor tévé meg mosógép! A hűtő akkor se férne be a súlyhatárba, ha a porszívót itthon hagyom, fene se fog a Hortobágyon porszívózni.

Apró nehézség, hogy nem tudni, kikre vonatkozik a törvény. A paragrafusokban „az illegális migrációt” segítő szervezetekről és azok finanszírozóiról van szó (tessék vigyázni, kinek ajánlják majd fel az egy százalékot!), de a magyarázatokban már általában a migráció támogatásáról. (Itt lesz baj a szappanbuborékfújóval!) Márpedig sokszor hallottam, hogy aki a kormányt bírálja, az a migrációt támogatja. Ez afféle tűzpróba: Kovács szóvivő szerint ők tudják, kikről van szó (legalább valaki tudja), „most majd kiderül, hogy be fogják-e jelenteni”. Az érintetteknek t.i. magukat kell feljelenteniük. Ez nagyon tetszik, emlékszem az Angi Verából a kötelező önkritikára. Ha egy sunyi szervezet nem jelentkezik önként, akkor Polt Péter ügyészsége rácsap. Nemcsak fizet, mint a megtört önfeljelentők is (minek nekik annyi pénz a jótékonykodásra), de be is tilthatják.

Az nem mentség, hogy nem érted a zagyva törvényt. Tessék rendesen felelni: segíted-e a migránsokat vagy nem? Szerencsére tudom a helyes választ: boldog karácsonyt! Ez a miniszterelnöknek is bejött.

2018.01.20 07:08

A félelem bére

Ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami.
 Yves Montand-nal „A félelem bére” igazi kultuszfilm volt, a címe is önálló életre kelt. A szorult helyzetben lévő főszereplők a jó pénz, jobb élet reményében elvállalják, hogy pár napig félni fognak: folyékony robbanóanyaggal teli teherautókat vezetnek el egy 500 kilométerre lévő fúrótoronyhoz. Csak egyikük éli túl, és veheti fel a félelem bérét, ám amikor már megkönnyebbülten autózik hazafelé, egy szakadékba zuhan. Nem ússza meg ő sem. 
Nálunk mintha a film magyar változatát forgatnák újra. Ha vállalod, hogy félelemben élsz, hogy azt csinálod, arra mész, amerre parancsolják, megjutalmaznak. Vagy legalábbis ígérik. Először persze meg kell teremteni a félelem és kiszolgáltatottság légkörét, fenyegetéssel, zsarolással, ijesztgetéssel. Aztán fel lehet kínálni az alkut: ha erről vagy arról lemondasz, ezt megteszed, amazt viszont soha többé, megkapod engedelmességed bérét. Lehet, hogy ez csak annyi: mégsem veszik el mindenedet, csak a felét. Ahogy a régi polgári lakásokba beszállásolták a társbérlőket: még mindig jobb volt, mint a kitelepítés, legalább ott maradhattál az egyik szobádban. Bevált ez az önkormányzatoknál is: tulajdonuk jó része fölött már az állam rendelkezik, de azért még ott vannak. 
Ha a fent lévők mindenhatónak tűnnek, az istenfélőknél is nagyobb számban jelennek meg a hatalomfélők. Egyik sem feltétlenül rossz érzés: biztonságot, kapaszkodót is adhat. Minimum ez a félelem bére, de lehet ennél több, konkrétabb juttatás is. Félős ország lettünk, nem ok és előzmény nélkül. Nem úszhatja meg senki, még olyan rangos testület, mint az Akadémia sem. Először jól megijesztették őket azzal, hogy elveszik pénzük és függetlenségük jó részét. Nem tűnt játéknak: ezzel egy időben csaptak le az egyetemi autonómiára, kormányrendelettel tiltva be egy képzési irányt. Az unokáim szerint ha már, akkor igazán megtehetnék ezt a nyelvtannal is, de egyelőre ott nem tartunk. A nyelvtant olykor tiszteletben tartják a diktátorok is. 
Ludassy Mária írásában olvastam, hogy amikor Napóleon ment neki hasonló módon a francia Akadémiának, így érvelt: „Kizárólag néptanítókat képezzenek nekünk, s ne irodalmárokat, filozófusokat, társadalomtudósokat. Egy francia katonának elég a francia nyelvtan ismerete.” (Ez már túlhaladott álláspont, a magyar kormány a szakmunkásképzésben a nyelvtan és az egyéb közismereti tárgyak javát is feleslegesnek ítélte.) Pedig Napóleon maga is tagja volt az Akadémiának. Na és! Az MTA elleni roham levezénylésével megbízott Palkovics is az.
A lényeg, hogy a félelmet sikerült felkelteni. Ami nagyon helyes, a tudósok sem kaphatnak más elbánást, mint a többi állampolgár. Mi mást jelentene a demokrácia, amiről Tusnádfürdőn megtanultuk, hogy csak nálunk létezik, persze az egyedül lehetséges illiberális formájában. A demokrácia alapfeltétele a liberalizmus (és talán az Akadémia) kiirtása. A híres Delacroix-festményt („A Szabadság vezeti a népet”) kissé ki kell javítani a tankönyvekben. Nem az a fő baj, hogy a nő félpucér rajta, ami nemkívánatos irányba terelheti a gendertanoktól még meg nem zavart serdületlen ifjúság figyelmét, hanem a címe is csonka. Helyesen így hangzik: „A Szabadság a szabadelvűség ellen vezeti a népet”. Kicsit hülyén hangzik, de legalább rendet tesz a fogalmak között. Még jobb, ha az a ledér nőszemély nem a barikádra, hanem a Békemenetre irányítja a népet, de „A Szabadság a szabadelvűség ellen a Békemenetre vezeti a népet” kicsit hosszú lenne. Igaz, a kép se kicsi.
Szóval ha a tudósok már félnek, akkor ebben a felpuhított állapotban jöhet a félelem bére. Nem nagy, de mégis valami. Az Akadémia megtarthatja a pénzét, csak éppen egy kormánnyal közös testület osztaná el. Vagyis marad a lakás, csak belejön pár társbérlő. Illetve nemcsak pár, hanem hét tudós mellé hét kormánydelegált. Egyelőre. Így kezdődött a kulturális alapnál és az akkreditációs bizottságnál is, aztán ma már meg is van a kormánytöbbség. Palkovicsék óhaja, hogy ez a testület döntsön a kutatási irányokról és az intézetvezetőkről. Mégsem járja, hogy a tudósok szabadon randalírozzanak, és holmi szakmai szempontra hivatkozzanak. Csurka is megmondta, hogy a szakértelem pusztán bolsevik trükk. Világos: a kormányszóvivő ezért nevezte Heller Ágnest öreg kommunistának. Gyanúsan ért a szakmájához. Mármint Heller, nem a szóvivő. Utóbbit ezen az alapon nem is komcsizza le senki.
Ja, és a hírek szerint volna még egy aprócska feltétele a kormánynak. Szinte semmiség. Az MTA hagyja abba az állítólagos „aktuálpolitizálást” (mármint pl. azt, hogy véleményt mond a magyar oktatásról vagy a CEU ügyéről), és maradjon a „bölcs semlegességnél”. Amely semlegességet semmi sem szolgálja jobban, mint a kormány nyilván teljesen semleges és pártatlan képviselői.
Az Akadémia a közös testületbe kínjában már belemenne, de a többi feltételtől ódzkodik. Talán néhány idősebb tudós látta A félelem bérét. És emlékszik rá, hogy ha adnak is fájdalomdíjat a félelemért, aki elfogadja, az sem ússza meg. Nem robbantják fel rögtön, de ott a szakadék.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:52

Ígéret, közöny

Amióta a horvát bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok reménykednek.
A számmisztika szerint - bár ennek hitelessége őszintén szólva erősen megkérdőjelezhető - a 38-as szám az ökölbe szorított kezet jelképezi. De feltehetően pontosan áll ez azokra az ellenzéki képviselőkre, akik éppen ennyien jelentek meg a parlament rendkívüli ülésnapján, hogy a volt devizahiteladósok egyre tarthatatlanabb helyzetét megvitassák. Ökölbe szorult a kezük, mert azt ugyan már megszokhatták, hogy az - ellenzéki indítványra - rendre augusztusban összehívott ülésen a kormánypártok padsorai üresen maradnak, és így hiába várnak a napirend megtárgyalására, arra azonban még nemigen volt példa, hogy cinikus módon a miniszteri bársonyszékek mindegyike is üres marad. 
Orbánék vállukat vonogatva átsiklanak afelett, hogy a devizahitelek forintosítása és a bankokkal való elszámoltatása egymillió szerződést érintett, és napjainkban - a közüzemi és egyéb tartozásokat is beleértve - már kétszer ekkora a fizetési nehézségeket tükröző szerződések száma. 118 ezer végrehajtási stádiumba jutott, s csak az elmúlt negyedévben 2500 kilakoltatás történt.
Amióta a horvát legfelsőbb bíróság a devizahitelesek szerződéskötéskori árfolyama mellett tette le a voksot, a hazai adósok ismét reménykednek. A kilakoltatási tilalom felélesztésében, kálváriájuk lezárásában, a kormány józanságában.  
"A kormány számításai szerint az a helyzet, hogy (ha) a hiteleiket visszafizetni nem tudó embereket kiteszik a hitelező pénzintézetek az utcára, majd utána azok munkanélkülivé válnak, egzisztenciájukban süllyedésnek indulnak, családjaik szétesnek, gyermekeikről az államnak kell gondoskodnia, (ez) összességében nagyobb terhet jelent a köznek és az államnak, mint ha kellő időben avatkoznánk közbe. A kormány azt az álláspontot fogja képviselni: a kilakoltatást el nem fogadó jelzálog-hitelezési rendszert teremtsük meg Magyarországon."
A 2010-es választásokat a devizahitelesek terhei megoldásával megnyerő Fidesz elnöke, Orbán Viktor programbeszédéből idéztünk. Elhangzott a Parlamentben, telt padsorok előtt.
2018.08.18 09:00
Frissítve: 2018.08.18 09:54