Kormányzati stip-stop

Nem értem, miért ez a felhördülés a Stop Soros miatt. Mintha nem szoktuk volna meg, hogy a kormány mindent lestoppol. Stip-stop, ez mostantól az enyém! Miénk a vár, tiéd a lekvár! Bár újabban a lekvár is az övék. A KDNP frakciója az elszámolásuk szerint tavaly egymillió-kétszázezer forintért vásárolt lekvárt. Gondolom, frakcióülésen elnyalogatják, jobb híján, amikor semmi más nem esik kézre. Illetve nyelvre. De nekik sem mindig volt fenékig lekvár, vásároltak még pl. 224700 forintért gerincerősítő széket is, aminek szükséges voltához esetükben kétség sem férhet.

A kormány lestoppolt már ennél komolyabb tételeket is: stip-stop uniós pénzek, stip-stop közbeszerzések, stip-stop Alkotmánybíróság, ügyészség, Médiatanács, Számvevőszék. Stip-stop köztévé, közrádió, stip-stop Népszabadság, megyei lapok, TV 2. Stip-stop önkormányzati intézmények, iskolák, velük együtt - ha nem vigyázunk - stip-stop a gyerekeink lelke. Bekapják azt is egy-két falásra, az még nem olyan kemény és kiszáradt, mint a miénk lett a sok gyűlöletkampánytól.

Most lestoppolják a civil világot is, és akkor mi van? Eztán az övék, tetszés szerint megbélyegezhetik és sarcolhatják, akire rámutatnak: itt az ellenség! Stip-stop civil szféra, stip-stop helyetek a nap alatt. A Stop Soros a civil kurázsinak akar stoplábát állítani, nem Sorosnak, az ő neve csak megindítja a nyálelválasztást.

Orbán megmondta 2012-ben: „Reméljük, a Jóisten megsegít bennünket, hogy a demokrácia helyett nem kell kigondolnunk más típusú rendszereket, amelyeket a gazdasági túlélés érdekében aztán be kelljen vezetni.” Hát nem segített meg a Jóisten. És a gazdasági túlélés érdeke kétségtelenül előállt. Az Unió nem átallotta megpiszkálni az Orbán-család egyik tagjának gazdagodását, ráadásul az ellenzék is pimaszkodik a bevándorláspolitika zavaros elvei és a kötvénybiznisz miatt. Még a végén veszélybe kerül a kiváltságos családok milliárdjainak „gazdasági túlélése”. Muszáj a támadásokat visszafordítani, stip-stop lefoglalni az új törvénnyel a lapok címoldalát. Több Soros, kevesebb Tiborcz, megy ez. Itt a „más típusú rendszer”, sikerült kigondolniuk.

Különben az egész törvény a mi kedvünkért van. A belügyminiszter megmondta a sajtótájékoztatón: a jogszabályt azért alkották, hogy később ne érje meglepetés az érintetteket. Bár egy kis meglepit ő maga produkált: szerinte a törvény nem Sorosra vonatkozik, hiszen ő nem támogatja az illegális bevándorlást. (Na, ezért nem szabad engedni egyetlen katonát sem leszerelni a csapatból. Pintér nyugdíjba készül, és máris kinyílt a csipája. Pedig a TV-reklámokból már az óvodások is idézik: „Ő Soros György…Támogatja az illegális bevándorlást”. Ennek a Pintérnek nincs tévéje?)

Meglepetés az is, hogy a törvényről most nem nemzeti konzultáció lesz, hanem „társadalmi vita”. Már el is felejtettük, mi az. Nem tudom, miért, de valahogy az az érzésem, hogy a fideszes polgármesterek meg a CÖF támogatni fogják. Talán még a 888 és az Echo TV is, de ez nem biztos, mert nagyon igényesek. Én is átrágtam magam a tervezeten, mert homályos menekültsimogató múltam miatt aggódtam, hogy rám is lesújt. Márpedig költözni nem szeretnék. Pedig arról van szó, hogy a schengeni belépési pontok és határok 8 kilométeres környékéről kitilthatók azok a magyar állampolgárok is, akik ilyen gyanúba keverednek. Na most Ásotthalomra magamtól sem szeretnék menni, Toroczkai nem fogadna szívesen, Röszkén pedig már úgyis jártam (hiszen épp ez a baj: még ennivalót és vizet is vittünk, plusz a gyerekeknek szappanbuborékfújót, ami már a terrorizmus előszobája). Ám „belépési pont” a repülőtér meg a nemzetközi hajóállomás is. Ferihegy 15 kilométer tőlünk, de jaj! a kikötő csak párszáz méter. Utánanéztem a szakirodalomban, hogy folyt 1950-ben a határsávból a gyanús elemek kitelepítése. 50 kilónyi poggyászt vihetett az ember magával, jó vicc, hol volt még akkor tévé meg mosógép! A hűtő akkor se férne be a súlyhatárba, ha a porszívót itthon hagyom, fene se fog a Hortobágyon porszívózni.

Apró nehézség, hogy nem tudni, kikre vonatkozik a törvény. A paragrafusokban „az illegális migrációt” segítő szervezetekről és azok finanszírozóiról van szó (tessék vigyázni, kinek ajánlják majd fel az egy százalékot!), de a magyarázatokban már általában a migráció támogatásáról. (Itt lesz baj a szappanbuborékfújóval!) Márpedig sokszor hallottam, hogy aki a kormányt bírálja, az a migrációt támogatja. Ez afféle tűzpróba: Kovács szóvivő szerint ők tudják, kikről van szó (legalább valaki tudja), „most majd kiderül, hogy be fogják-e jelenteni”. Az érintetteknek t.i. magukat kell feljelenteniük. Ez nagyon tetszik, emlékszem az Angi Verából a kötelező önkritikára. Ha egy sunyi szervezet nem jelentkezik önként, akkor Polt Péter ügyészsége rácsap. Nemcsak fizet, mint a megtört önfeljelentők is (minek nekik annyi pénz a jótékonykodásra), de be is tilthatják.

Az nem mentség, hogy nem érted a zagyva törvényt. Tessék rendesen felelni: segíted-e a migránsokat vagy nem? Szerencsére tudom a helyes választ: boldog karácsonyt! Ez a miniszterelnöknek is bejött.

2018.01.20 07:08

Tiszteletkör

Alighanem tét nélküli kört futnak ellenzéki képviselők azzal, hogy a Jobbiktól a DK-ig egységesen a rabszolgatörvény megsemmisítését várják az Alkotmánybíróságtól (Ab). A felvetés jogos és ésszerű, a módszer kevésbé.
Pedig érvek bőven vannak amellett, hogy miért kellett az Ab-hez fordulni, miután a parlament emlékezetes, december közepi ülésnapján önmaga paródiájába fordult át a törvénygyár. Latorcai János nem a pulpitusról, hanem a képviselői padsorokból vezette az ülést, a folyamatot Orbán Viktor és más fideszesek testükkel „biztosították”, és szavazókártyák nélkül is lehetett voksolni, így csak az nem nyomott más helyett gombot, aki nem akart. A törvényszöveg kapcsán is lehetne sorolni az alapjogok, például a pihenéshez való jog sérelmét, azt, hogy a munkavállalókat  kizsákmányolhatják – persze tudjuk, szigorúan „önkéntes” alapon.
Több mint 50-en (ennyi képviselő kell az utólagos normakontrollhoz) attól a testülettől várnak mielőbb választ, amelyik mindent tesz, csak gyorsan nem reagál. Majdnem két éve, hogy a tüntetéseket és felháborodást kiváltó lex CEU az Ab elé került. Döntés nincs, az egyetem nagy része költözik, az Ab meg felfüggesztette az eljárást az Európai Bíróságon indult kötelezettségszegési eljárások lezárásáig. Pontosan ugyanez a helyzet a civiltörvénnyel. A plakáttörvénynél „csak” másfél évet kellett várni, amíg elhajtották az ellenzékieket a beadványukkal együtt.
A politikailag kényes kérdésekben rendre előkerül a nagy trükk: az Ab-t utólagos normakontrollnál nem köti semmilyen határidő, szemben azzal, ha az államfő kér előzetes kontrollt (akkor 30 napon belül dönteni kell). Áder János hozta a formáját, aláírta a túlóratörvényt. Most az Ab-n a sor. A túlóratörvény pedig – az ellenzékiek beadványával együtt – feliratkozhat a várakozók hosszú listájára.
2019.01.16 09:16

Drága hazánk

Nekünk olyan ügyes kormányunk van, amely hajszálpontosan megsaccolta, hogy a tavalyi infláció 2,7 százalékos lesz - és lám, jóslata be is vált. Éppen ennyit romlott a forint 2018-ban, és a nyugdíjasok közül azok a szerencsések, akik a Magyar Államkincstár rakoncátlankodó informatikai rendszere dacára már hozzájutottak januári járadékukhoz, tapasztalhatták, hogy pontosan ennyivel több pénz jelent meg a számlájukon az előző hónaphoz képest. 
Az persze merőben talányos, hogy milyen képességek szükségeltetnek ehhez a fantasztikus telitalálathoz, de ha a mindennapi tapasztalatainkat összehasonlítjuk a KSH keddi inflációs adataival, akkor sajnos nemigen találunk közös pontokat. Mint tudjuk, a fogyasztói árindex alakulásának kiszámíthatónak és kiegyensúlyozottnak kell lennie. Látszólag a hazai pénzromlás ütemének alakulása mindenben megfelel ennek a kritériumnak. De csak látszólag!
A hazai infláció rejtelmeiben kutakodók felfigyeltek például egy érdekes jelenségre. Hosszú évek óta látjuk, hogy a magyarok öltözködésének alapelemévé váltak a Távol-Keletről származó ruházati termékek, kevésbé szépségük, mint inkább alacsony áruk miatt. De mivel az úgynevezett kínai piacok, áruházak, boltok valódi forgalmáról csak közelítő becsléseink voltak, így tényleges árszínvonalukat alig-alig lehetett nyomon követni. Az online pénztárgépek megjelenése némi rendet teremtett ebben a kusza világban, viszont mintha az árakat meghatározó néhány nagykereskedő a vevőkön kívánt volna bosszút állni az adófegyelem megjelenéséért: drasztikus áremelést hajtottak végre. Ez azonban nem, vagy csak részben jelent meg az inflációs statisztikában. Mondanunk sem kell, hogy erre is lehet szakmainak tűnő magyarázatot adni, miként a létminimumszámítás elhagyására is.
Ennél azonban keményebb dió, hogy miért vezetnek be újabb és újabb fogalmakat a jegybank háza táján - annak érdekében, hogy a lassan három esztendeje szunnyadó, 0,9 százalékos, ma már nevetségesnek mondható alapkamaton a világért ne kelljen emelni. Először a kőbe vésettnek tekintett 3 százalékos inflációs küszöböt - azt az értéket, ahol már emelni kellett volna - tolták ki négy százalékosra. Ezt követte a maginfláció figyelembe vételének havi bevezetése. (Ennél a mutatónál az üzemanyagok, az energia és a gyógyszerárak változását figyelmen kívül hagyják.) Most pedig feltűnt egy - jegyezzük meg: szintúgy követhetetlen - újabb mutató: a volatilis (változékony) áralakulásoktól megtisztított.
A statisztikai adatokkal is az történik, mint Arany János balladájának Ágnes asszonyával, aki a patakban "régi rongyát" igyekszik fehérre mosni, de sikertelenül. A fogyasztó azt tapasztalja, hogy az emelkedő bérekre tekintettel a termelők és szolgáltatók már nem elégedettek az elmúlt öt esztendőben alig-alig növekvő áraikkal. Ezért egyre többet hárítanak át megnövekedett költségeikből a fogyasztókra. Jól érzékelhető például, hogy az alapvető élelmiszerekért egyre többet és többet kell fizetni. És ezt a maszatot még Ágnes asszony sem tudja rólunk lesikálni.
2019.01.16 09:00
Frissítve: 2019.01.16 09:05