Catherine jótéteménye

Férfiasan be kell vallanom, hogy egy pillanatra zavarba estem. Idestova háromnegyed évszázada követem a világ egyik - szubjektív véleményem szerint - legremekebb napilapját, a Le Monde-ot, de az esetében eddig ilyennel még nem találkoztam. Néhány hete döbbenten láttam, hogy a friss szenzáció, a szexuális zaklatás megkísértette ezt a redakciót is. Naponta oldalszámra foglalkoznak vele, szinte vezető téma lett.

Különösen nagy port vert fel az a minapi nyílt levél, amelyben száz francia filmes szakember, csupa nő, nem mellesleg éppen a metoo kampány jegyében lebonyolított Golden Globe gála után, az ellenvéleményének adott hangot. Úgy fogalmaztak: "A nemi erőszak bűn, de a kitartó vagy ügyetlen flörtölés nem az, ahogy az agresszív hímsovinizmus sem. A Weinstein-botrány után ráeszméltünk a nők elleni erőszakra, leginkább a munkahelyi környezetben, ahol a férfiak kihasználhatják a hatalmukat. Erre szükség volt, de a szólás szabadsága most átejtett bennünket a ló túloldalára." A nyilatkozathoz a világhírű színésznő, egyben szabad szájú dáma, Catherine Deneuve is csatlakozott, és személyisége súlyával nemzetközi szenzációvá emelte a levelet még akkor is, ha hamarosan bocsánatot kért azoktól, akiket a megfogalmazás sarkossága esetleg megbántott.

Másrészről nem is olyan meglepő, hogy a politikai napilap ilyesfajta véleményeknek is teret ad: a Le Monde állandó témái mellett már régóta ugyanolyan komolyan kezeli a nemi élet ügyeit. Régóta közli például egy nagy tudású orvosnő rovatát, amelyben bölcsen és mértéktartón ad tanácsokat hölgyeknek és uraknak, hogyan is kezeljék legintimebb titkaikat, ha harmóniára, boldogságra törekednek. Az ilyen témákat is áthatja azonban a megszokott Le Monde elegancia, az értelmiség finom lelkülete. Azé az értelmiségé, amely az élet teljességét keresi, és egyformán érdeklődik a közel-keleti válság, a német politikai és társadalmi bonyodalmak, a zeneművészet újdonságai, az irodalom fortélyai és minden egyéb iránt. Aki rangos újságot keres, napi húsz egynéhány oldalon itt tájékozódhat mindenről.

Hiszen ez a lényeg: a Le Monde akkor sem árulja el önmagát és alapítóját, a De Gaulle tábornokkal közösen rangos újságot szervező Hubert Beuve Méryt - ezt a mélyen katolikus tudós embert, aki sajtótörténelmet teremtett -, amikor a világ legkurrensebb témájáról, a szexuális zaklatásról ír. Ilyenkor is szolgálatot teljesít: tájékoztat, milyen is ez a XXI. század, amelyben élni adatott nekünk. Nem siklott ki büszke múltjából, csupán előkészít arra a közeli jövőre, amikorra már ezt az egész undorító történetet elfelejtjük, és csak a tanulságaival leszünk gazdagabbak.