Miközben a legnagyobb riválisok őrületesen izgalmas csatákban elbuktak, vagy éppen be sem küzdötték magukat a rájátszásba, a bostoni Hazafiak a sztáredző Bill Belichick és a sztárirányító Tom Brady vezetésével idén is simán bekerültek főcsoportjuk döntőjébe. A New England megint ott van a Super Bowl előszobájában.
Az, hogy a Bill Belichick–Tom Brady-páros 2001-es összeállása óta eltelt tizenöt idényből ötöt bajnoki címmel, további kettőt főcsoport-győztesként zárt a csapat, amely ezen kívül még négyszer jutott el a konferencia döntőjéig, és csupán kétszer nem nyerte meg a csoportját – egyszer akkor, amikor Brady az első meccsen kidőlt az egész szezonra –, olyan rendhagyó tett, amilyenre a tengerentúli profi ligák történetében akkor sem volt példa, amikor még a fizetési sapka nem korlátozta a lehetőségeket – állapítja meg a Belichick és Brady című nemrég megjelent könyv előszavában a fordító, Bodnár Zalán.
Fotó: Brady-Balichick/AFP
És a felsorolásban még nincs is benne a New York Giants ellen – stílszerűen: „óriási” meglepetésre – elveszített két nagydöntő. A Belichick és Brady nevével fémjelzett New England Patriots tehát hétszer szerepelt a Super Bowlban. Eddig.
A legutóbbi – meglehetősen vaskos, 500 oldalas – könyv rövid időn belül a második, amit magyar nyelven kiadnak a Pats becenévre hallgató csapatról. Ezúttal a szerző, a New York Times bestsellerírójaként bemutatott Michael Holley, nyomába eredt a titoknak: hogyan vált Belichick és Brady az „NFL élő legendájává”?
Jó értelemben vett fanatizmus, maximális szakmai felkészültség, a legapróbb részletekig kidolgozott csapatkoncepció, a tehetségek felismerése, a taktikai fegyelem szigorú megkövetelése a játékosoktól, az ellenfelek tökéletes feltérképezése – röviden így lehet összefoglalni, mitől ennyire sikeres a New England. Talán szükség volt a csillagok együttállására is, ami a zsenik egymásra találását segítette, de annyi biztos: a Hazafiak páratlan teljesítménye nem a szerencse, hanem a szisztematikus, szakszerű és kőkemény munka terméke.
Pedig a botrányok és belső válságok a Hazafiakat sem kerülték el. A szerző nem elégszik meg a lelkendezéssel és a nagy győzelmek leírásával, kulisszák mögötti információk felhasználásával foglalkozik a kényes témákkal is. Azzal, amikor a New England operatőre tiltott módon videózta az ellenfél edzői stábjának jeladásait, vagy azzal, amikor pár éve, az Indianapolis Colts elleni főcsoportdöntőn a Pats emberei a gyanú szerint a megengedettnél puhább labdákkal kedveztek irányítójuknak (előbbi esetben a könyv egyértelműen elítéli a New Englandet, utóbbiban viszont arra a következtetésre jut, hogy bizonyítékok nélküli hecckampány folyt a csapat ellen). Megrázó részleteket olvashatunk a gyilkosság miatt életfogytiglanra ítélt, a börtönben öngyilkosságot elkövető remek játékos, Aaron Hernandez tragikus történetéről is.
A szerző nem nélkülözi az önkritikát. A könyv végén Michael Holley felidézi egyik hajdani írását, amelyben lesújtó véleménnyel volt az akkor még szerény eredményeket produkáló Belichick edzői képességeiről. Utólag nem marad más hátra, mint elismerni: „Tévedtem. Nem kicsit, nagyot.”