Ellenállás ma is szükséges

Nem véletlenül tartották Az ellenállás pillanatai című könyv bemutatóját éppen január 20-án. Ezen a napon született ugyanis a Magyar Ellenállók és Antifasiszták Szövetségének elnöke, Hanti Vilmos. Hatvan éve. Így az sem véletlen, hogy a kötetbe hatvan interjút terveztek, de aztán ezt a számot egy kicsit túllépték. A szerző, Gyuricza Péter újságíró - korábban rádiós szerkesztő és műsorvezető, akinek már több könyve megjelent - elmesélte, hogy valamennyien megkapták már a Radnóti Miklós antirasszista díjat, s úgy gondolta, velük mindenképpen beszélgetnie kellene. Nem volt könnyű kiválasztani az interjú-alanyokat, de akik szerepelnek a könyvben, mind fontos és érdekes dolgokat mondanak. Saját életükről, meg arról a közegről, amelyben létezniük - léteznünk - kell évek, évtizedek óta. És ahol változatlanul szükség van az ellenállásra. A kötet így messze túlmutat egy születésnapon.

Párhuzamok

Horváth János volt fideszes képviselő - aki 2003 és 2014 között az Orsszággyűlés korelnöke volt - ugyancsak megszólal a könyvben. Elmeséli, hogy amikor 1997-ben végleg hazatért, hívták, hogy vállaljon szerepet a közéletben, de ahhoz állampolgárnak illett lennie. Ám nem tudta, megmaradt-e annak. Elment tehát az állampolgársági hivatalba, ahol megkapta az erről szóló okmányokat is. Minthogy Magyarországon született, ez nem is lehetett kétséges. Tehát kettős állampolgár (hiszen amerikai is). Tegyük hozzá: ez nem csupán Horváth Jánosra érvényes.

A szombati eseményen elsősorban erről beszéltek a résztvevők. Ott volt az interjúalanyok közül - a teljesség igénye nélkül - Ferge Zsuzsa szociológus, Keleti Éva fotóművész, aztán Vágó István, Farkasházy Tivadar, Gálvölgyi János és Hegedűs D. Géza. Mind olyanok, akik úgy érzik, napjainkban nem járnak kedvező szelek itt, a Kárpát medencében, de azt remélik, az ő kiállásuk, példájuk is segíthet a változásban.

Gyuricza Péter lapunknak elmondta, nagyon rövid idő, alig négy hónap alatt készítette el az interjúkat. S valamennyi kiválasztottal nagyon élvezte a beszélgetést, mert érezte, ők is fontosnak tartják, hogy elmondják, mit jelent napjainkban az ellenállás. A neves történész és holokausztkutató, Randolph L. Braham például végül írásban válaszolt a kérdésekre, mert amikor személyesen találkoztak - úton a repülőtérre - egy félreértés miatt nem maradt idejük a beszélgetésre. Hanti Vilmos pedig nagyon becsülendőnek nevezte, hogy a megszólaltatott politikusok, közéleti emberek, írók és színészek a jelenlegi körülmények között ki mernek állni és elmondják őszinte véleményüket.

A szimpátiáról (részlet a könyvből)

Herényi Károly (volt MDF-es képviselő): Én nem szimpatizáltam annak idején a MEASZ-szal. Egy kommunista szervezetnek képzeltem, csak éppen Partizánszövetségnek hívták. Azt gondoltam, olyan ez is, mint a Hazafias Népfront meg a többi hasonló leányintézmény, és hogy erre a szabadság idején nincs szükség. Sajnos naiv voltam, mert az idő azt bizonyítja, hogy bizony nagyon nagy szükség van rá, mert a negatív hagyományokra épülve a szélsőséges nézetek teret nyertek.