A 60 éves Milagro Bonilla vegyes érzelmekkel várja fia, Carlos hazatértét Salvadorba: 17 éve már, hogy a férfi – illegálisan – az Egyesült Államokba ment, s bár nehéz volt távol lenni tőle, a takarítónőként dolgozó asszony a fia által hazaküldött pénzből tudott megélni. Ennek azonban hamarosan vége, hiszen a 34 éves férfi több ezer salvadori sorstársához hasonlóan 2019 szeptembere után valószínűleg kénytelen lesz elhagyni az Egyesült Államokat.
Donald Trump amerikai elnök január 8-án jelentette be, hogy közel 200 ezer salvadori veszíti el az átmeneti védett státuszát (TPS), amelyet a 2001-es földrengés után kaptak meg, s amelynek értelmében tartózkodási és munkavállalási engedélyt is biztosítottak számukra. Csak abban az esetben maradhatnak, ha sikerül olyan engedélyt szerezni, amellyel jogosan tartózkodhatnak az Egyesült Államokban.
Salvadorban – és a hasonló helyzetben lévő Nicaraguában, valamint Hondurasban – a bejelentés óta aggódva számolnak vissza.
A 11 ezres San Isidróban, ahol Milagro Bonilla is él, a többségnek azoknak a pénzeknek köszönhetően sikerült kiemelkedni a nyomorból, amelyeket az Amerikában dolgozó rokonok küldtek haza. A város populációjának több mint 60 százaléka menekült a szegénységből az Egyesült Államokba, s mostanra az otthon maradtak 90 százaléka kap rendszeresen pénzt külföldről – olvasható az AFP beszámolójában. San Isidro nem az egyedüli régió, amely ezektől az utalásoktól függ. Az egész ország számára kulcsfontosságúak. A GDP 16 százalékát ezek az utalások teszik ki, a tavalyi évben több mint 5 milliárd dollár értékre rúgtak. A washingtoni döntés így igazi csapás a hatmilliós országnak, arról nem is beszélve, hogy a helyiek arra figyelmeztetnek: a gyenge lábakon álló helyi gazdaság nem tudja felszívni a több ezer hazatérőt.
A salvadori kormány épp ezért máris keresi az új lehetőségeket, s úgy néz ki, Katarban szívesen foglalkoztatnák egyebek között építkezéseken az Amerikából kitoloncolt munkaerőt – számolt be róla a Reuters. A 2022-es labdarúgó világbajnokságra készülő közel-keleti emírségben főleg délkelet-ázsiai munkásokat foglalkoztatnak, akik rabszolgaságot idéző, rettenetes élet-és munkakörülményekről számoltak be. A salvadoriak jelentős részének azonban aligha lesz más lehetősége, ha meg akarnak élni.