Alekszisz Ciprasz, a túlélés mestere

Publikálás dátuma
2018.01.25. 06:33
Ciprasz azzal lett népszerű, hogy elutasította a hitelmegállapodást Fotó: AFP/Alexandros Michailidis

Csont nélkül kapta meg Görögország hétfőn az újabb hitelrészletet. Rég volt ennyire biztató az ország pénzügyi helyzete, ám így is sötét fellegek maradtak Athén felett.

Az euróövezeti pénzügyminiszterek még sosem voltak annyira elégedettek az athéni pénzügyi reformfolyamattal, mint most. Alekszisz Ciprasz azt reméli, ha minden jól alakul, ősztől országa ismét a nemzetközi piacokról finanszírozhatja magát, s akár adósságából is leírhatnak.

Athén azonban ezúttal sem tud sokat félretenni a neki megszavazott 6,7 milliárd euróból. Ebből ugyanis 3,3 milliárdot adósságrendezésre, 1,5 milliárdot fizetési elmaradás pótlására fordítanak, 1,9 milliárdot pedig biztonsági tartalékként tesznek félre a hitelprogram utáni időkre.

A görög kormánynak nagyon is komoly elvárásoknak kellett megfelelnie. Több mint száz reformintézkedést kellett meghoznia a baloldali Sziriza és a jobboldali populista Független Görögök (ANEL) alkotta kormánykoalíciónak az újabb hitelrészlet megszavazásához. A jogszabályok nagy részét múlt héten fogadta el a görög parlament.

Meg kell hagyni, nem sokan számítottak arra, hogy a 2015 szeptemberében létrejött kabinet, amely szűk többséggel kormányozhat, s számos tiltakozó megmozdulással kellett szembenéznie, nagyobb gondok nélkül éli túl a 2017-es esztendőt. Valóságos mestermunka ez Ciprasz részéről, hiszen egykor éppen azzal tett szert nagy népszerűségre hazájában, hogy elutasította a hitelmegállapodást, mostanra viszont Athén némi túlzással éltanulóvá vált a hitelezők szemében. Múlt héten például olyan törvényeket is elfogadott a görög parlament, amelyekről a Sziriza egykor hallani sem akart volna. Korlátozták például a sztrájkjogot, s csökkentették a fogyatékkal élők állami támogatását. Mindeközben adókönnyítéseket vezettek be a vállalatok számára. Mindezek nehezen egyeztethetőek össze egy kifejezetten baloldali párt programjával. Ehhez képest valóságos csoda, hogy a közvélemény-kutatások szerint ha most rendeznének parlamenti választást, a legnagyobb ellenzéki párt, a jobbközép Új Demokrácia (ND) mindössze 7-10 százalékkal előzné meg a Szirizát, s valószínűleg nem is tudna kormányt alakítani. A szocialisták azonban képtelenek voltak előnyt kovácsolni a Sziriza átalakulásából, a balközép Mozgalom a változásokért nevű párt (ebbe olvadt be a Pánhellén Szocialista Mozalom, a PASZOK), tíz százalék körüli népszerűséget mondhat magáénak, a neonáci Arany Hajnal pedig 7-8 százalékon áll.

Ciprasz azt reméli, hogy a hitelcsomag hatálya augusztusban jár le, s országa ezután adósságkönnyítést is kap. Az euróövezeti országok még 2016 májusában olyan intézkedéseket helyzetek kilátásba, amelyek enyhíthetik Görögország terheit, de korai arról beszélni, mi valósulhat meg ezek közül. A német kormány megalakulásáig Berlin aligha hajlandó belemenni olyan megoldásba, ami nagyon népszerűtlen lenne a német választók körében. Az már biztos, hogy Görögországnak az előzetesen meghatározottnál később kell visszafizetnie a tetemes hitelt, ennyivel azonban aligha éri be a kabinet.

A könnyítések kapcsán a nagy kérdés az, hogy a Nemzetközi Valutaalap (IMF) továbbra is szerepet vállal-e a görög mentőcsomagban. Berlin ragaszkodna ehhez, Christine Lagarde, az IMF vezérigazgatója azonban csekély lelkesedést mutat, mert a szervezet szerint Athén sosem lesz képes visszafizetni adósságát a jelenlegi viszonyok között.

A legsúlyosabb gondot továbbra is a görög bankok helyzete jelenti. A 2008-ban kitört gazdasági válság óriási pusztítást vitt véghez a pénzintézetek között. Négy nagy bank maradt fenn, tőkeállományuk azonban annyira megcsappant, hogy 2015-ben – a Sziriza akkori felelőtlen politizálása miatt – kis híján a teljes bankrendszer összeomlott. Ahhoz képest azért sokat javult a helyzet, tíz év után először a pénzintézetek némi nyereséget is fel tudtak mutatni.

A helyzet azonban nem ideális, hiszen a bankok által adott hitelek felét nem biztos, hogy valaha is vissza tudják fizetni a betétesek. Az Európai Központi Bank azt szeretné elérni, hogy a bankok 96 milliárd eurós kintlevőségüket 40 százalékkal csökkentsék. Ez egyelőre vágyálomnak tűnik.

A félelem árnyékában

Publikálás dátuma
2018.01.25. 06:32
Töretlen személyi kultusz - Senkit sem enged közel a hatalomhoz Szíszi elnök Fotó: AFP/Amir Makar
Hét éve kezdődtek a Tahrír téri tüntetések, de az egyiptomi demokratikus jogállam továbbra is álom maradt a Nílus partján.

Az egyiptomi mindennapok részévé vált a félelem, ez derült ki az alig megkezdődött elnökválasztási kampány nyitányában. Az iszlamista terrorizmustól való félelemre ráerősít az a fenyegetettség, ami az Abdel Fattah esz-Szíszi tábornok rezsimjével szembeszálló világi ellenzéket és az iszlamista szélsőséget egyaránt érinti. Az általános félelmi légkör a Hoszni Mubarak elnök diktatúrájának megdöntéséhez vezető Tahrír téri megmozdulások kezdetének hetedik évfordulójára is rátelepedett. Az arab tavasz második állomásán, Egyiptomban 2011. január 25-én kezdődtek el a tüntetések az 1981 óta hatalmon lévő Mubarak világi diktatúrája ellen. A több mint 800 halálos áldozatot követelő tüntetéssorozat átmenetileg eredményesnek bizonyult, hiszen február 11-én Mubarak lemondott, de a demokratikus jogállam helyett – amelyért a Tahrír tériek az életüket is feláldozták –, egymást váltó különböző színezetű és irányultságú autoriter rendszerek követték egymást azóta is, s mindezt a terrorfenyegetettség fokozódása közepette.

Az első, 2012-es szabad választásokon hatalomra jutott mérsékelt iszlamista pártok és az ugyancsak a Muszlim Testvériségből jövő Mohamed Morszi államfő nagyon gyorsan egyértelművé tette (e szerint módosította az alkotmányt is), hogy nem úgynevezett nyugati típusú, szekuláris demokráciát szándékozik meghonosítani Egyiptomban. Morszi és a Muszlim testvériség diktatúrába hajló uralmát a sorozatos, halálos áldozatokat követelő zavargások után, 2013 nyarán, a jelenlegi elnök, a volt tábornok Abdel Fattah esz-Szíszi vezette hadsereg segítségével állították félre. Bár a 2014-márciusi elnökválasztáson 96,91 százalékkal választották meg elnökké Szíszit, hatalomrajutása mindenképpen katonai puccs-szagú.

A tábornok rezsimje ugyan világi, de egyaránt szisztematikusan üldözi a világi és vallási/iszlamista ellenzéket. Szíszi a belpolitikai bizonytalanságnak véget vetett kesztyűs kezűnek egyáltalán nem nevezhető kormányzatával, de a biztonsági helyzetben különösebb javulást nem tud felmutatni. Az üldözött iszlamista csoportok a terrort használják eszközükként, a Sínai-félszigeten a kairói kormányzat hosszú ideje szükségállapotot tart fenn és szabályos háborút folytat a helyi terrorcsoportok ellen, amelyek rendszeresen támadják a biztonsági erőket. A gyakorlatilag ostromgyűrűbe vont félszigeten több terrorcsoport is jelen van, de a legerősebb a Vilájat Színáa (Sínai Tartomány), amely hűséget fogadott az Iszlám Államnak. Legutóbb tavaly novemberben történt egy nagyméretű, 235 halálos áldozatot követelő terrorcselekmény a Sínai-félszigeten, amikor egy mecsetnél robbantották a dzsihádisták.

Sziszi kormányzatát mára a nyugat is többé-kevésbé elfogadta, mindenekelőtt azért, mert az instabil Közel-Keleten Egyiptom valósággal a stabilitás szigete, Kairó pedig következetesen és erőteljesen fellép a terrorcsoportokkal szemben, közvetítő szerepet játszik a palesztin belső feszültségek rendezésében és az izraeli-palesztin konfliktusban is igyekszik közvetíteni. Szíszi, így annak ellenére, hogy a központi kormányzat bírálóival szemben ugyanolyan drasztikusan fellép, mint a terroristákkal szemben, nem egy elszigetelt, megbélyegzett közel-keleti diktátor, hanem a térség legnagyobb országának Washingtontól-Brüsszelig mindenhol fogadott vezetője.

És vélhetően az is marad. Ő a március 26-28-i elnökválasztás favoritja, sőt, talán egyetlen indulója is. Szíszi múlt pénteken jelentette be hivatalosan indulási szándékát. A másnap bejelentkező Számi Anan volt vezérkari főnököt kedden már le is tartóztatták, a világi ellenzék legismertebb figurája, Ahmed Safik volt kormányfő vasárnap lépett vissza, az izraeli-egyiptomi békeszerződés egyiptomi főszereplőjének, az 1981-ben meggyilkolt Anvar Szadatnak az unokaöccse, Mohamed Anvar Szadat január közepén jelentette be hivatalosan, hogy az elnökválasztást övező „félelem légköre” miatt mégsem indul el a megmérettetésen.

Szerző

Nem álom a szivárványmese

Publikálás dátuma
2018.01.25. 06:31
Annie és Ricky segít a gyerekeknek megismerni a szivárványcsaládokat Forrás: Dugine Obitelji
Szivárvány családokról szóló mesekönyv jelent meg Horvátországban. A lapunknak nyilatkozó ötletgazdák magyar fordítást is terveznek.
Annie és Ricky segít a gyerekeknek megismerni a szivárványcsaládokat Forrás: Dugine Obitelji

Annie és Ricky segít a gyerekeknek megismerni a szivárványcsaládokat Forrás: Dugine Obitelji

„Annie családja négytagú: Annie, Matt Apu, Tom Apu, és Charlie, a macska... Első pillantásra akadnak, akik furcsának találják Annie családját, de ez sosem zavarta őt, mert két erős nyakba is felülhet, ha séta közben elfárad” – olvasható az Én szivárványcsaládom című, óvodásoknak szóló mesekönyvben.

A múlt hét végén publikált könyvből két változat is készült: az egyik Annie-ről, a másik egy kisfiúról, Rickyről szól, akinek két anyukája van. Csupán ennyi a különbség köztük, hiszen ahogy Annie, úgy Ricky is vidám, cserfes gyerek, aki imád a szüleivel kirándulni és strandolni. „Eddig egy olyan kicsiknek szóló könyv sem volt Horvátországban, amelyben szivárványcsaládok szerepeltek volna. Utalások ugyan előfordulnak, de nem volt kizárólag szivárványcsaládokról szóló mű. Úgy gondoltuk, hogy jó lenne, ha kiadnánk egy könyvet rólunk, magunknak” – kommentálta lapunknak Daniel Martinovic, a zágrábi székhelyű Dugine Obitelji (Szivárványcsaládok) társalapítója.

Mint kiderült, téves volt a feltételezése: nem csupán a közösségen belül érdeklődtek a mesekönyv iránt. „A megjelenés után az üzenetek többségét olyanok írták, akik azt állították, hogy nem tagjai az 'LMBT' közösségnek, de szeretnék, ha a gyerekük többet tudna erről a témáról, a szivárványcsaládokról, s úgy találták, hogy egy képes könyv sokat segítene ebben” – tette hozzá Martinovic, aki saját bevallása szerint sem sejtette, hogy mennyien is szeretnének otthon szivárványcsaládokról olvasni és mesélni.

"Mindössze” 500 példányt rendeltek a nyomdától, s azt gondolták, elsősorban a barátaik és ismerős körében fognak gazdára lelni a kötetek. Ám amint híre ment a helyi sajtóban, hogy készül egy ilyen könyv, még a megjelenés előtt megrendelték az összeset. A könyvet ingyen adták, s az internetre is feltöltötték a digitális verziót, hogy mindenki számára elérhető legyen. Eddig nagyon pozitívak a visszajelzések, „20 támogató e-mailre jut egy sértés”.

Pedig a kilátások korábban nem voltak ennyire biztatóak, hiszen az érdeklődés ellenére érték támadások a csoportot. A katolikus egyház támogatását élvező Vigilare egyesület a megjelenés előtt nyílt levélben fordult az oktatási miniszterhez: valóban engedélyezni fogja, hogy egy ilyen „vitatott tartalmú” iromány megjelenjen? S ha igen, védelmébe veszi-e azokat a tanárokat, akik nem hajlandóak majd használni a könyvet az iskolákban? A kérdéseket annak ellenére szegezték Blazenka Divjaknak, hogy a csoport által sugalltak ellenére nem szerepelt az oktatási tárca tervei között az óvodásoknak szóló mesekönyv felvétele az iskolai tantervbe. Divjak csupán annyit fűzött hozzá, hogy kizárólag a szülők döntése, mit olvas a gyerek. Daniel Martinovic egyébként elárulta lapunknak, hogy nem csupán szülők keresték meg őket, hanem óvónők és könyvtárak is. „Szeretnénk gyűjtést rendezni, hogy minden érdeklődő számára jusson könyv. Az angol mellett pedig szeretnénk egy magyar nyelvű online változatot is. Nagy az érdeklődés az olyan oktatási célra is felhasználható könyvek iránt, amelyek a diverzitást, toleranciát és az elfogadást népszerűsítik, legyen szó bármilyen családról.”

Egyre több szülő „bújik elő"
Daniel Martinovic szerint nem lehet megbecsülni, hogy hány szivárványcsalád él Horvátországban, ahol meleg párok hivatalosan nem fogadhatnak örökbe gyereket. Tapasztalatai szerint egyre több szülő „bújik elő”, bár továbbra is sokan vannak, akik nem merik nyilvánosan felvállalni, hogy családban élnek. A helyzet 2014 előtt sokkal rosszabb volt. Martinovic szerint az élettársi viszony legalizálása előtt úgy tekintettek ezekre a családokra, mintha nem is léteznének. A katolikus Horvátországban az elmúlt évtizedben fokozatosan elfogadóbbá váltak az emberek – első sorban a nagyvárosokban, –, ám a társadalom jelentős része továbbra is rendkívül konzervatívan gondolkodik. Csupán négy év telt el azóta, hogy egy népszavazáson az emberek 65 százaléka támogatta a házasság férfi és nő közötti életközösségként való meghatározását.