Az Y generáció lázadása

Sokan sokféle következtetést igyekeztek levonni abból a jelenségből, amit a január 19-i sok ezres diákdemonstráció alatt mi, szervezők is tapasztaltunk, amikor élőzni próbáltuk az eseményt a Facebookon. Nevezetesen, hogy az adótorony nem bírta a túl nagy terhelést, és ezért erősen szakadozott a mobilinternet. Pont, mint a legnagyobb fesztiválokon.

Mi következik ebből? Az Y generáció (és részben már a Z is) kijött tüntetni. Azt most hagyjuk is, hogy „nem voltak ott diákok”, és „kudarcba fulladt” a tüntetés, nyilván az ilyen mondatok szerzői egy másik tüntetésen jártak. De időzzünk el a fenti jelenségnél egy kicsit.

Az az Y generáció, amelyet szeret az idősebb generáció egy szűk méretű és látókörű része lesajnálni, anyáskodni felettünk, hogy jaj, nekünk nem lesz esélyünk a munkavállalásban, hópelyhek vagyunk, akik meghalnak a safespace-ük nélkül, és amúgy sem lett belőlünk rendes ember, mert a szüleink nem vertek nadrágszíjjal minket gyerekkorunkban, egyszóval a fiatal nemzedék most ismét kiállt, és megmutatta magát.

Hogy hogyan szerveződött ez a tüntetés? A technika által. Minden pontját a technika segítette. Az a technika, amelyet az idősebb generáció egy kisebbségben lévő, de hangos része szeret puszta öncélú játékként láttatni, és amelyet az iskolarendszer – amiért kiálltunk – is figyelmen kívül hagy. De erről később.

Szóval a technika: a közösségi médiába kitett posztok után a közösségi médiában beszéltük meg a szervezést, mielőtt személyesen is összeültünk volna. A közösségi médiában indítottunk eseményt, a videómegosztón terjedt a figyelemfelhívó videónk, egy közös hashtaget használt mindenki, és chaten egyeztettünk, ki mikor és hova érkezik.

Aztán két dolog tette föl az iPhone i-jére a pontot. Az egyik a mérges fejes táblák, amelyeket nem mi, a szervezők központilag, hanem teljesen önszerveződően a résztvevők hoztak, de amelyek szerintem minden szempontból telitalálat voltak. A dühös Y generációt a Facebook „angry react”-jénél jobban semmivel sem lehetne szimbolizálni. Zseniális ötlet volt, ha a gazdája olvassa ezt a cikket, gratulálok neki.

A másik az a pont volt, amikor Balla tanár úr beszéde közben a zenei bejátszás alatt mindenki telefonján előkerültek a fények. Bevallom, mikor műsorvezetőként fölléptem a színpadra, már önmagában a hatalmas tömeget leírhatatlanul csodálatos látványnak éltem meg. De amikor beindultak a fények, akkor túlzás nélkül elállt a szavam. Még most is majdnem elsírom magam gyönyörűségemben, mikor meglátom az erről készült képeket.

Na most a telefont az iskola maga is figyelembe vehetné. Ha láthatóan felnőtt egy generáció (mi), amelyik már mindent könnyebben megold a technikának köszönhetően, akkor esetleg túl kéne lépni azon, hogy minden adatot magoltassunk be fejből a diáksággal. Ez akkor, amikor még a könyvekhez sem fért hozzá mindenki, biztosan hasznos skill volt, de ma már inkább a keresés helyes használatát, forráskritikát és az adatok szűrését kéne tanítani ennek tetemes része helyett. Mert ezen a téren a mi generációnkból is bizony sokunknak van még mit fejlődnünk.

És még egy gondolat. Emlékeznek, mikor is vonult ki utoljára ez a generáció az utcára? Amikor a telefonokkal világítós tüntetés ki lett találva. (Dehogy kitalálva! Ugyanolyan spontán természetességgel indult el az is a mindenkinél ott levő telefonnal, mint múlt pénteken.) Ez az alkalom az internetadó elleni demonstráció volt.

Akkor győztünk, most is győzni fogunk. Folytatjuk!

Szerző

A rend hiánya szüli a pereket

Az otthonszülés választása számos országban kivívott jog, ugyanakkor természetes ellensége az egyes anyák és számos orvos által forszírozott császármetszésnek, amely részben divatos, részben kényelmes megoldás. Sőt ellensége lehetne a szülészeti ellátások során elkért hálapénznek is.

Amikor egy ország egészségpolitikája és törvénykezése elhatározza, hogy az otthonszülés jogát törvényben biztosítja, azt mondja ki, hogy senkit sem lehet akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy csak és kizárólag a kórházi ellátást vegye igénybe. Így mindenkinek esélye lehet megfelelő tájékoztatás után a szülési alternatívák közül választani, mégpedig az arra felhatalmazott szakemberek segítségével, és rendezett körülmények között. Az otthonszülésben résztvevő bába és/vagy szülésznő tevékenységét Magyarországon a 35/2011.(III.21.). számú kormányrendelet szabályozza. Sajnos a mai napig nagy hiányosságokkal.

Az a szokás, hogy az anyák jó szabályozás hiányában úgy szüljék meg szándékosan otthon a gyermeküket, hogy közben azt állítják, véletlenül történt így, semmiképpen sem biztonságos. Mégis tudható, hogy a 2006-2007-ben a nyilvánosságra került, „véletlen” otthonszülések zöme tervezett volt. Viszont több esetben is riasztani kellett a mentőket. A ma már közismert előzmények után végül Geréb Ágnest mint független bábát, korábban szülészorvost 2018-ban két év letöltendő fogházra ítélték. A bíróság szerint az otthonszüléseket vezető nőgyógyász és bába megszegte a szakmai szabályokat.

A kérdések az ítélet után csak szaporodnak. Ha idejében elindul az otthonszülés a gyakorlatban is alkalmazható etikai, jogi szakmai szabályozása, sor kerül-e illegális gyakorlatra? Hol maradt a rendszer felépítése, a hatáskörök, a kompetenciák rendbetétele, az intézeten kívüli szülésvezetésre illesztett protokollok megfogalmazása? A regisztráció előírása az otthonszülési gyakorlatban résztvevők számára? A bejelentési kötelezettség, a szupervízió megszervezése? Az Országos Mentőszolgálattal való kapcsolattartás törvényerejű szabályozása? A mindenkori kontaktszemély meghatározása a kórházban? Kinek a hibájából maradt el mindez? Az orvos szakmáéból? A szaktárcáéból? A jogalkotáséból? Vagy szépen csak hagyták az egészet?

Ha nem akarunk több „úttörőt”, illegális gyakorlatot látni, akkor rá kell szorítani az orvosi birodalom tagjait, hogy rakják rendbe a szakmai protokolljaikat. Döntsék el, hogy mit engednek át a magasan képzett nem orvos szakembereknek, milyen területeken, milyen előképzettség és gyakorlat mellett. Mert bár érik a következő tragikus eset, a kiterjesztett hatáskörű ápolókra vonatkozó orvosi kompetenciák átadását a doktorok mindmáig negligálják.

Ficzere Andrea kórházvezető boldogan írja: „Az első végzősök 2019-ben vehetik majd át diplomájukat, akik – a feladatok és a felelősségi körök megfelelő lehatárolásával – jogosultak lesznek egyszerűbb, jelenleg még kizárólag orvosi képzettséghez kötött feladatokat ellátni.” Csakhogy az orvosi kompetenciák - döntési kompetencia (jogi és etikai kérdések), technikai kompetencia (új technológiák alkalmazása, arra való készségek), végül a választott szakterület standardjai, kompetenciái - átadása nem történt meg. Mert előbb a felhatalmazást az orvos szakmának és a szakdolgozók képviselőinek, valamint a jogászoknak rendbe kellett volna rakni.

Így nem csoda, hogy 2017-ben a „az aneszteziológus szakma tiltakozott: a műtéti altatás komplex és veszélyes művelet, amit szerintük "nem lehet szakápolókra bízni. Ez ellenkezik a mostani egészségügyi jogszabályokkal is.”

De a tanulópénzt az otthonszülésen kezdtük el megfizetni. Boldogabb országokban a szülésznők a komplikációk észlelése után a jól felszerelt mentőautóban, kitűnő utakon, állandó telefonkapcsolattal sietnek a kórházba a vajúdó anyával. A műtőben a bemosakodott team magasba tartott kézzel várja őket. Egyetlen szó, vagy hang sincs. A szülésznő megvizsgálja az asszonyt, még egyszer utoljára, és kimondja a végső szót: „Átadom.”

Most már látjuk, hogy Geréb Ágnes ügye keserves tanulópénz volt, de tanulságát sajnos nem mindenki vonta le. Mikor jön el a magyar szülészorvosok életében az a perc, amikor megértik, betartják, támogatják, amit a szó jelent: „átadom”, és „átveszem”? Az orvostársadalomtól, a törvényalkotótól, a képzésért felelősöktől talán még időben tudakolom: a következő bírósági tárgyalás szereplői a kiterjesztett hatáskörű ápolók lesznek-e?

A rend hiánya szüli a pereket

Az otthonszülés választása számos országban kivívott jog, ugyanakkor természetes ellensége az egyes anyák és számos orvos által forszírozott császármetszésnek, amely részben divatos, részben kényelmes megoldás. Sőt ellensége lehetne a szülészeti ellátások során elkért hálapénznek is.

Amikor egy ország egészségpolitikája és törvénykezése elhatározza, hogy az otthonszülés jogát törvényben biztosítja, azt mondja ki, hogy senkit sem lehet akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy csak és kizárólag a kórházi ellátást vegye igénybe. Így mindenkinek esélye lehet megfelelő tájékoztatás után a szülési alternatívák közül választani, mégpedig az arra felhatalmazott szakemberek segítségével, és rendezett körülmények között. Az otthonszülésben résztvevő bába és/vagy szülésznő tevékenységét Magyarországon a 35/2011.(III.21.). számú kormányrendelet szabályozza. Sajnos a mai napig nagy hiányosságokkal.

Az a szokás, hogy az anyák jó szabályozás hiányában úgy szüljék meg szándékosan otthon a gyermeküket, hogy közben azt állítják, véletlenül történt így, semmiképpen sem biztonságos. Mégis tudható, hogy a 2006-2007-ben a nyilvánosságra került, „véletlen” otthonszülések zöme tervezett volt. Viszont több esetben is riasztani kellett a mentőket. A ma már közismert előzmények után végül Geréb Ágnest mint független bábát, korábban szülészorvost 2018-ban két év letöltendő fogházra ítélték. A bíróság szerint az otthonszüléseket vezető nőgyógyász és bába megszegte a szakmai szabályokat.

A kérdések az ítélet után csak szaporodnak. Ha idejében elindul az otthonszülés a gyakorlatban is alkalmazható etikai, jogi szakmai szabályozása, sor kerül-e illegális gyakorlatra? Hol maradt a rendszer felépítése, a hatáskörök, a kompetenciák rendbetétele, az intézeten kívüli szülésvezetésre illesztett protokollok megfogalmazása? A regisztráció előírása az otthonszülési gyakorlatban résztvevők számára? A bejelentési kötelezettség, a szupervízió megszervezése? Az Országos Mentőszolgálattal való kapcsolattartás törvényerejű szabályozása? A mindenkori kontaktszemély meghatározása a kórházban? Kinek a hibájából maradt el mindez? Az orvos szakmáéból? A szaktárcáéból? A jogalkotáséból? Vagy szépen csak hagyták az egészet?

Ha nem akarunk több „úttörőt”, illegális gyakorlatot látni, akkor rá kell szorítani az orvosi birodalom tagjait, hogy rakják rendbe a szakmai protokolljaikat. Döntsék el, hogy mit engednek át a magasan képzett nem orvos szakembereknek, milyen területeken, milyen előképzettség és gyakorlat mellett. Mert bár érik a következő tragikus eset, a kiterjesztett hatáskörű ápolókra vonatkozó orvosi kompetenciák átadását a doktorok mindmáig negligálják.

Ficzere Andrea kórházvezető boldogan írja: „Az első végzősök 2019-ben vehetik majd át diplomájukat, akik – a feladatok és a felelősségi körök megfelelő lehatárolásával – jogosultak lesznek egyszerűbb, jelenleg még kizárólag orvosi képzettséghez kötött feladatokat ellátni.” Csakhogy az orvosi kompetenciák - döntési kompetencia (jogi és etikai kérdések), technikai kompetencia (új technológiák alkalmazása, arra való készségek), végül a választott szakterület standardjai, kompetenciái - átadása nem történt meg. Mert előbb a felhatalmazást az orvos szakmának és a szakdolgozók képviselőinek, valamint a jogászoknak rendbe kellett volna rakni.

Így nem csoda, hogy 2017-ben a „az aneszteziológus szakma tiltakozott: a műtéti altatás komplex és veszélyes művelet, amit szerintük "nem lehet szakápolókra bízni. Ez ellenkezik a mostani egészségügyi jogszabályokkal is.”

De a tanulópénzt az otthonszülésen kezdtük el megfizetni. Boldogabb országokban a szülésznők a komplikációk észlelése után a jól felszerelt mentőautóban, kitűnő utakon, állandó telefonkapcsolattal sietnek a kórházba a vajúdó anyával. A műtőben a bemosakodott team magasba tartott kézzel várja őket. Egyetlen szó, vagy hang sincs. A szülésznő megvizsgálja az asszonyt, még egyszer utoljára, és kimondja a végső szót: „Átadom.”

Most már látjuk, hogy Geréb Ágnes ügye keserves tanulópénz volt, de tanulságát sajnos nem mindenki vonta le. Mikor jön el a magyar szülészorvosok életében az a perc, amikor megértik, betartják, támogatják, amit a szó jelent: „átadom”, és „átveszem”? Az orvostársadalomtól, a törvényalkotótól, a képzésért felelősöktől talán még időben tudakolom: a következő bírósági tárgyalás szereplői a kiterjesztett hatáskörű ápolók lesznek-e?