Az otthonszülés választása számos országban kivívott jog, ugyanakkor természetes ellensége az egyes anyák és számos orvos által forszírozott császármetszésnek, amely részben divatos, részben kényelmes megoldás. Sőt ellensége lehetne a szülészeti ellátások során elkért hálapénznek is.
Amikor egy ország egészségpolitikája és törvénykezése elhatározza, hogy az otthonszülés jogát törvényben biztosítja, azt mondja ki, hogy senkit sem lehet akarata ellenére arra kényszeríteni, hogy csak és kizárólag a kórházi ellátást vegye igénybe. Így mindenkinek esélye lehet megfelelő tájékoztatás után a szülési alternatívák közül választani, mégpedig az arra felhatalmazott szakemberek segítségével, és rendezett körülmények között. Az otthonszülésben résztvevő bába és/vagy szülésznő tevékenységét Magyarországon a 35/2011.(III.21.). számú kormányrendelet szabályozza. Sajnos a mai napig nagy hiányosságokkal.
Az a szokás, hogy az anyák jó szabályozás hiányában úgy szüljék meg szándékosan otthon a gyermeküket, hogy közben azt állítják, véletlenül történt így, semmiképpen sem biztonságos. Mégis tudható, hogy a 2006-2007-ben a nyilvánosságra került, „véletlen” otthonszülések zöme tervezett volt. Viszont több esetben is riasztani kellett a mentőket. A ma már közismert előzmények után végül Geréb Ágnest mint független bábát, korábban szülészorvost 2018-ban két év letöltendő fogházra ítélték. A bíróság szerint az otthonszüléseket vezető nőgyógyász és bába megszegte a szakmai szabályokat.
A kérdések az ítélet után csak szaporodnak. Ha idejében elindul az otthonszülés a gyakorlatban is alkalmazható etikai, jogi szakmai szabályozása, sor kerül-e illegális gyakorlatra? Hol maradt a rendszer felépítése, a hatáskörök, a kompetenciák rendbetétele, az intézeten kívüli szülésvezetésre illesztett protokollok megfogalmazása? A regisztráció előírása az otthonszülési gyakorlatban résztvevők számára? A bejelentési kötelezettség, a szupervízió megszervezése? Az Országos Mentőszolgálattal való kapcsolattartás törvényerejű szabályozása? A mindenkori kontaktszemély meghatározása a kórházban? Kinek a hibájából maradt el mindez? Az orvos szakmáéból? A szaktárcáéból? A jogalkotáséból? Vagy szépen csak hagyták az egészet?
Ha nem akarunk több „úttörőt”, illegális gyakorlatot látni, akkor rá kell szorítani az orvosi birodalom tagjait, hogy rakják rendbe a szakmai protokolljaikat. Döntsék el, hogy mit engednek át a magasan képzett nem orvos szakembereknek, milyen területeken, milyen előképzettség és gyakorlat mellett. Mert bár érik a következő tragikus eset, a kiterjesztett hatáskörű ápolókra vonatkozó orvosi kompetenciák átadását a doktorok mindmáig negligálják.
Ficzere Andrea kórházvezető boldogan írja: „Az első végzősök 2019-ben vehetik majd át diplomájukat, akik – a feladatok és a felelősségi körök megfelelő lehatárolásával – jogosultak lesznek egyszerűbb, jelenleg még kizárólag orvosi képzettséghez kötött feladatokat ellátni.” Csakhogy az orvosi kompetenciák - döntési kompetencia (jogi és etikai kérdések), technikai kompetencia (új technológiák alkalmazása, arra való készségek), végül a választott szakterület standardjai, kompetenciái - átadása nem történt meg. Mert előbb a felhatalmazást az orvos szakmának és a szakdolgozók képviselőinek, valamint a jogászoknak rendbe kellett volna rakni.
Így nem csoda, hogy 2017-ben a „az aneszteziológus szakma tiltakozott: a műtéti altatás komplex és veszélyes művelet, amit szerintük "nem lehet szakápolókra bízni. Ez ellenkezik a mostani egészségügyi jogszabályokkal is.”
De a tanulópénzt az otthonszülésen kezdtük el megfizetni. Boldogabb országokban a szülésznők a komplikációk észlelése után a jól felszerelt mentőautóban, kitűnő utakon, állandó telefonkapcsolattal sietnek a kórházba a vajúdó anyával. A műtőben a bemosakodott team magasba tartott kézzel várja őket. Egyetlen szó, vagy hang sincs. A szülésznő megvizsgálja az asszonyt, még egyszer utoljára, és kimondja a végső szót: „Átadom.”
Most már látjuk, hogy Geréb Ágnes ügye keserves tanulópénz volt, de tanulságát sajnos nem mindenki vonta le. Mikor jön el a magyar szülészorvosok életében az a perc, amikor megértik, betartják, támogatják, amit a szó jelent: „átadom”, és „átveszem”? Az orvostársadalomtól, a törvényalkotótól, a képzésért felelősöktől talán még időben tudakolom: a következő bírósági tárgyalás szereplői a kiterjesztett hatáskörű ápolók lesznek-e?
