Napi Extra;Hitler;propaganda;holokauszt kiállítás;

2018-01-27 06:33:00

A megtévesztés állama - Hitler a "tanító"

Brüsszelben is látható csütörtök óta a washingtoni Holokauszt Múzeum kiállítása a náci propagandáról. Aktualitását az adja, hogy napjaink radikális csoportjai is ebből merít, sikerrel.

Igazságok, féligazságok és hazugságok mesteri elegyítése. Információk elhallgatása. Bonyolult témák leegyszerűsítése. Érzelmek és indulatok felkorbácsolása. Az ellenfelek lejáratása. Célzott üzenetek és reklámok.

Kevés olyan politikai erő vagy mozgalom volt a világtörténelemben, amely ügyesebben és hatásosabban használta volna a propaganda eszközeit, mint a Nemzetiszocialista Német Munkáspárt. “A náci propaganda iránt mindenütt óriási az érdeklődés, mert a példa ragadós, és a terrorista szervezetek, az erőre kapott nacionalista, radikális jobboldal feltűnően hasonló módszereket alkalmaznak” — mondja lapunknak Steven Luckert, a washingtoni Holokauszt Múzeum náci propagandáról szóló kiállításának kurátora. A “Megtévesztés állama” című tárlat — amely bemutatja, hogy Hitlerék hogyan működtették az ördögi gépezetet a párt megalakulásától a fasizmus németországi bukásáig — csütörtökön nyílt meg a brüsszeli Parlamentáriumban.

“Használj jól beazonosítható jelképeket! Igazítsd az üzeneteidet a megcélzott közönséghez! Gerjessz félelmet! Hirdesd magadról, hogy te vagy a nemzet egyedüli hiteles képviselője, összekovácsolója! Csak a fontos, nagy, nemzeti kérdésekről beszélj a nyilvánosság előtt!” — sorolja a kurátor a náci propaganda jellemző vonásait.

A megtévesztés művészetének Hitler volt a legnagyobb mestere, aki a kezdeti időkben a párt propaganda osztályát vezette, és végig meghatározó szerepet játszott a stratégia kidolgozásában és végrehajtásában. Érdekelték a történelmi példák, tanult a szovjetektől és Mussolini fasisztáitól egyaránt. A manipulálás központi eleme volt a Führer személyi kultusza is.

Hitlerék a húszas években aprólékos munkával építették fel a náci “brandet”, amit a közvélemény könnyedén azonosítani tudott a párttal és vezetőivel. Egyedül ők voltak képesek rá, hogy politikai tőkét kovácsoljanak a gazdasági válságból, amelyért kizárólag az ellenzéki pártokat hibáztatták. Sikerrel juttatták el célzott üzeneteiket a különféle társadalmi csoportokhoz, a nőkhöz, a munkásokhoz, a középosztályhoz. Úgy szóltak az asszonyokhoz, mint a család védelmezőihez, a német jövő letéteményeseihez, és ez hatott a választásokon.

A nemzetiszocialisták rafináltan használták a képeket és az illusztrációkat, mesterien alkalmazták a technika vívmányait — a filmet, a tévét és a rádiót — a saját céljaikra. Hatalomra kerülésük után letarolták a médiát, megszüntették az “ellenséges” újságokat, pedig Németországban akkoriban több nyomtatott sajtótermék jelent meg, mint bárhol másutt Európában. A rádiókészülékeket dotált áron kínálták, így a náci propagandát szajkózó olcsó berendezések pillanatok alatt elterjedtek. Közvélemény-kutatások híján, a párt emberei beépültek a helyi közösségekbe és állandóan szondázták a közvéleményt. Az eredményeket Joseph Goebbels propaganda minisztériuma elemezte, majd alkalmazta a kampányok során.

A zsidók elleni gyűlöletkeltés a hatalom és a háború eszköze volt. Az antiszemita propaganda a zsidókat tette felelőssé a háborúért. Sikeresen működött, mert a “belső ellenség” likvidálását nagyrészt közönnyel kísérte a német közvélemény.

A második világháború befejezését követően a szövetségesek a vádlottak padjára ültették a náci Németország vezetőit. Köztük volt Julius Streicher, a korszak legfertőzőbb antiszemita lapjának, a Der Stürmernek a kiadója. Milyen hatásuk volt az általa terjesztett gyűlöletkeltő szavaknak? Hozzájárultak-e ahhoz, hogy az átlagember egykedvűen szemlélje, netán támogassa a tömegmészárlásokat? A nürnbergi bíróság kötél általi halálra ítélte Streichert.

“A náci propaganda eredményessége ma is elgondolkodtató. Mi az összefüggés a szavak, a képek és az erőszak között? Hogyan lehet leleplezni a megtévesztő üzeneteket, amikből egyre több van? Korlátozzuk-e a szólásszabadságot, vagy vannak más eszközök az ártalmas propaganda feltartóztatására? Szerintem a felvilágosítás, az oktatás a megoldás, és a tárlat is ezt a célt szolgálja” — állítja Steven Luckert.