Tettethetnénk magunkat. Mondhatnánk, hogy nem értettük, mire gondolhatott Gyurcsány Ferenc, amikor szombaton azt mondta: "Nincs rendben, hogy a Magyar Szocialista Párthoz köthető pártmédiát ilyen-olyan módon a Fidesz finanszírozza, mert aki így tesz, az a Fideszhez lesz hasonlatos." Játszhatnánk, hogy fogalmunk sincs, kire gondolhatott, hiszen a Népszavát egy párthoz sem fűzik intézményes vagy pénzügyi szálak. Beleköthetnénk abba, hogy a mondat értelmetlen, nem világos belőle, hogy ki lesz a Fideszhez hasonlatos, a Fidesz, a Magyar Szocialista Párt, vagy az a bizonyos média. Emlékeztethetnénk, hogy amíg ő volt az MSZP elnöke, nem talált kivetnivalót a média egy részének a párthoz kötésében. Arra is, hogy miniszterelnöksége idején az ellenzéki (orbánista) lapokban voltak állami hirdetések, de ettől azok nem váltak "az MSZP-hez hasonlatossá". Az is megérne egy misét, hogy az elvben baloldali szimpátiájú üzletemberek zöme miért tartja magát távol a sajtótól - nem hogy nem segít a talpon maradásában, de még szerepelni sem akar benne, nehogy fölfigyeljenek rá.
De mindez másodlagos. A Népszavát nem "finanszírozza" a Fidesz - legfeljebb olykor van benne kormányzati hirdetés, ami javítja a kiadó mérlegét. Bevételeink zömét azonban az olvasóktól kapjuk, akik előfizetnek a lapra vagy megveszik azt az árusítóhelyen. Nekünk az ő ítéletük a fontos, nekik írjuk a cikkeinket. Addig létezünk, amíg őket érdekli, amit megtudtunk vagy amit gondolunk.
A szóval felelősség is jár. Minél szűkebb a szabad szóval betölthető tér, annál nagyobb a felelősség. Az a kevés szabad szó legyen okos, de legalábbis igaz. Könnyedén odavetett félmondatokkal nem volna szabad mélyíteni a gödröt, amelyről hamar kiderülhet, hogy már nem lehet belőle kimászni. A Népszavánál dolgozók tisztessége egyelőre nap mint nap látható: itt van az újságban.
