— Ami a demokratikus sajtót illeti — mondotta Rákosi Mátyás —az nagyjában és egészében megfelelt a várakozásnak, különösképpen, ha tekintetbe vesszük, hogy igazi demokratikus hagyományai nemigen voltak. Ráirányította a figyelmet a legdöntőbb bel- és külpolitikai feladatokra, már ami a koalíciós sajtót illeti.
Ezután rátért előadásának lényegére,— Egy hiba azonban túlteng — állapította meg —: a túlzott, szenzációhajhászás, amelynek politikai jelentősége az, hogy eltereli a fontos kérdésekről a figyelmet és hamis képet fest az ország helyzetéről.
A sajtószabadság nálunk élő valóság, de a szenzációhajhászás nem része a sajtószabadságnak, hanem inkább kinövés, vagy visszaélés azzal. Mi már próbáltunk saját vonalunkon valamit tenni ez ellen, de azt a választ kaptuk, hogy a kommunista sajtó egymagában nem oldhatja meg a kérdést; az egész demokratikus sajtónak kell összefognia ebben az ügyben. Szűnjék meg a szenzációhajhászás!
— A magyar demokrácia elég erős arra — folytatta Rákosi elvtárs —, hogy ezzel a kérdéssel szembenézzen és ha napirendre kerül a kérdés, megtaláljuk a módját annak, hogy a szenzációhajhászás megszűnjék.
Népszava 1948. március 24.
