Az Eurostat, az unió hivatalos statisztikai hivatala ezzel nem pontosan egyező, de hasonló trendet mutató adatokat tartalmaz, miszerint 2017 januárja és szeptembere között 480 ezer, míg a teljes 2016-os évben összesen 1,2 millió menedékkérelem érkezett a hatóságokhoz. Visszatekintve a migrációs válság kirobbanásának az évére, 2015-re, akkor 1 millió 250 ezer menedékkérelmet vettek nyilvántartásba. Ezzel a csúcsadattal összevetve mindenképpen imponáló javulás a 2017-es részfelmérési adat. Semmi nem mutat arra, hogy a tavalyi év októbere és decembere között drámai mértékben megugrott volna az Európába érkező menekültek száma, így tehát a 480 ezerhez 150-200 ezernél többet semmiképpen sem lehet becsült adatként hozzászámítani, hogy következtetést vonjunk le a teljes 2017-es évre.
A legtöbb menedékkérelmet – az összes kérelem közel egyharmadát - Németországban nyújtották be a szíriai háború, illetve az egyéb közel-keleti, ázsiai, afrikai erőszakos konfliktusok elől menekülők. Németországot – sok menekült célországát – mondhatni, alaposan leszakadva, Olaszország és Görögország, tehát a kiterjedt mediterrán partszakasza okán a két legkézenfekvőbb „partraszállási” ország követi.
A német adatokban van némi ellentmondás az uniós és a német belügyminisztérium által közzétett tavalyi számok között. Az EU kevesebb, mint 138 ezer új menedékkérelemről vél tudni a januártól szeptemberig terjedő időszakot illetően, a berlini szaktárca viszont 207 ezerről – csakhogy a januártól novemberig terjedő periódusra vonatkoztatva. Ennek abból a szempontból van bizonyos jelentősége, hogy Thomas de Maiziere belügyminiszter előzetesen azt a becslést adta, hogy 2017-ben a menedékkérők száma nem fogja meghaladni a 200 ezret. Ez a szám aztán a német koalíciós huzakodásokban is megjelent, nevezetesen úgy, hogy 200 ezerre „lőtték be” az évente Németország által befogadható menedékkérelmek felső határát.
Az EU-ban a beadott menedékkérelmek átlagosan szűk felének adnak helyt a hatóságok már az első elbírálási körben. Ezzel összhangban van az a német részadat, amely a tavaly esztendő utolsó negyedéről szól, és amely szerint a kérelmek 48 százalékának tettek eleget.
A különböző összegző beszámolók felhívják a figyelmet arra, hogy a menedékkérők számának a jelentős megcsappanása elsősorban a balkáni útvonal de facto lezárásának, illetve az EU és Törökország között született, politikailag felettébb törékeny alkunak köszönhető. Ez az alku arról szól, hogy az unió anyagi támogatásban részesíti a törököket, aki ennek fejében visszatartják, illetve visszafogadják a tőlük Európába eljutni próbáló menekülteket.
Ha országonként külön-külön vizsgáljuk a menekültügyi statisztikákat, akkor kiderül, hogy a „drámai visszaesés”, mint átlagolt adat mögött óriási különbségek vannak, és egymással ellentétes tendenciák is érvényesülnek Európában.
Németországban valóban hatalmas volt a menedékkérők számának a visszaesése: a tavalyi 200 ezer körüli adattal 2016-ból több mint 745 ezer kérelem állítható szembe. (Ezzel kapcsolatban azonban elemzők megjegyzik: az érkezés és a kérelem benyújtás között mindig eltelik hosszabb-rövidebb idő, tehát a 2016-os, kiugróan sok kérelem egy része 2015-ös érkezőket takar.)
Szintén számottevő csökkenés figyelhető meg 2016 és 2017 között Magyarországon (29 ezerről 26 ezerre), valamint Bulgáriában (19 ezerről 16 ezerre). Ezzel szemben viszont növekedett a beadott menedékkérelmek száma Olaszországban, Franciaországban, Belgiumban, Szlovéniában, valamint a nem EU-tag, de a schengeni övezethez tartozó Norvégiában.
Olaszországban különösen nagyon megugrott a friss menedékkérők száma: a 2016-os 123 ezer után 2017-ben ennél 130 ezerrel többen kérelmezték a menekültstátust. Franciaországban is hasonló volt a növekedési arány, csak valamivel alacsonyabb bázison: a 2016-os 85 ezer menedékkérőnél százezerrel többen kértek menedéket tavaly.
Ami a menedékkérők származási országát illeti, Szíria az első három között szerepelt Németországban, Ausztriában, Belgiumban, Hollandiában, Svédországban, Norvégiában, Bulgáriában és Magyarországon. Afganisztán Németországban, Franciaországban, Ausztriában, Belgiumban, Bulgáriában, Magyarországon és Szlovéniában szerepelt az első három származási ország között.
Egészen más arányok mutatkoztak Olaszországban, ahol zömmel nigériaiak, bangladesiek és pakisztániak érnek partot, valamint Lengyelországban, ahová főleg oroszok, ukránok, tádzsikok érkeznek, összesen néhány ezer fő erejéig. Franciaországban ugyanakkor érdekes módon az albánok voltak a legtöbben a menedékkérők között, tehát európai országbeliek, akiknek a migrációját nem is szokták a 2015-ös menekülthullám részeként emlegetni. A legtöbb kísérő nélküli gyermek – tavaly közel 10 ezer – Olaszországba érkezett.
A beadott menedékkérelmek jóváhagyását illetően szintén egymással ellentétes tendenciák érvényesültek tavaly az egyes uniós országokban. Németországban és Svédországban például jelentősen csökkent, miközben Belgiumban, Olaszországban és Lengyelországban nőtt a kedvezően elbírált menedékkérelmek aránya az uniós statisztikai hivatal rendelkezésére álló adatok szerint.
A statisztikai adatok alapján arra lehet következtetni, hogy miközben Németországban és különösen Ausztriában jelentősen megcsappant a menekültek befogadására való nyitottság, Olaszország továbbra is erősen fog lobbizni a menedékkérők unión belüli elosztása mellett, mert az utóbbi időben nagyon megnőtt a rá nehezedő migrációs nyomás – annak ellenére, hogy igyekszik együttműködni az észak-afrikai Tunéziával, illetve Líbiával a menekültek visszatartása vagy visszafogadása érdekében.
Némiképp hasonló a helyzet, bár kisebb számsorok mentén, Spanyolországgal. A Nemzetközi Migrációs Szervezet adatai szerint tavaly több mint 28 ezren érkeztek Európába Spanyolországon keresztül. Közülük legkevesebb 6200-an Ceuta, illetve Melilla észak-afrikai spanyol területre jutottak át, vagy a szögesdrót leküzdése árán, vagy járművekben elrejtőzve. A többség azonban – tavaly 22 ezer, tavalyelőtt még csak 8 ezer fő – a tengeren át érkezett.
