Bírálják Bécsben az odalátogató Orbánt

Publikálás dátuma
2018.01.30. 06:36
Vitás kérdés - Kényes témák is felmerülhetnek ma Orbán és Kurz között Fotó: AFP/Cuneyt Karadag

„Megvádolni, megfélemlíteni, megbüntetni” – ezzel a három szóval jellemezte az Orbán-kormány által az ellenzékre és a civil társadalomra gyakorolt nyomást a Kurier című bécsi lap, a magyar miniszterelnök mai ausztriai látogatását beharangozó írásában.

A cikk ismertette a kormánypropaganda által Soros Györgynek tulajdonított „tervet” és a „Stop Soros” elnevezésű törvénytervezet-csomagot. Említést tett az állítólagos pénzügyi szabálytalanságokra hivatkozó, ismételt rendőrségi razziákról, és a menekültekkel foglalkozó, nem kormányzati szervezetek elleni frontális támadásként értékelte a magyar kormány magatartását.

Az írás kitért arra, hogy áprilisban választások lesznek Magyarországon, és megállapította: Orbán Viktor megosztó politikája a jelek szerint működik. „Az egész ország hisztériába hergelte magát, az ellenzék nem tud áttörni más ügyekkel, Orbán kormánypropagandája határozza meg az egész kampányt” – idézte a Kurier Bernhard Knollt, a budapesti Közép-európai Egyetem osztrák professzorát.

A bécsi lap felhívta a figyelmet a Fidesz-közeli média aránytalan túlsúlyára, ismertette a kormánypárt győzelmét előrevetítő közvélemény-kutatási jelzéseket és azt, hogy Orbán a saját érdekeinek megfelelően alakította át a választási rendszert. A cikkben megszólaltatott Gergely Márton, a megszüntetett Népszabadság volt főszerkesztő-helyettese ugyanakkor arról is beszélt: a miniszterelnök imázsának van egy sebezhető pontja, nevezetesen az, hogy miközben az egyetlen témája a migráció, és eltökélten küzd a kvóták ellen, a menekültek rémképével riogat, kiderült, hogy a kormány az elmúlt években titokban befogadott 1300 menekültet.

A heute.at című osztrák portál hírt adott arról, hogy a NEOS osztrák liberális párt az Orbán-vizit előtti napra tiltakozó rendezvényt szervezett Bécsbe, Fekete-Győr Andrással, a Momentum mozgalom elnökével közösen, „Mutasd a barátod, megmondom, ki vagy” címmel.

A portál szerint az osztrák-magyar kormányfői találkozón olyan vitás kérdések kerülnek terítékre, mint a külföldi uniós munkavállalók nem Ausztriában tartózkodó gyermekei után folyósított családi pótlék tervezett csökkentése, illetve a paksi atomerőmű-bővítés elleni európai bírósági osztrák kereset. A menekültügy tekintetében ugyanakkor egyetértés várható Sebastian Kurz kancellár és Orbán Viktor miniszterelnök között – vélekedett a heute.at.

Szerző

Merkel a jövőt építi

Publikálás dátuma
2018.01.30. 06:32
Mögöttem az utódom? - Merkel nagyon elégedett Kramp-Karrenbauerrel Fotó: AFP/John Macdougall
Angela Merkel kiszemelte utódjelöltjét. Ha rajta múlna, Annegret Kramp-Karrenbauer lenne a CDU következő vezetője.

Megrekedtek a német koalíciós tárgyalások, méghozzá az egyik legkényesebb témában, a bevándorlás ügyében. Hétfő hajnali két óráig tárgyaltak a kereszténydemokraták, a Keresztényszociális Unió (CSU) képviselői és a szociáldemokraták arról, milyen engedményeket tegyenek azoknak a menekülteknek, akik Németország határain kívül rekedtek ugyan, de hozzátartozójuk már német területen tartózkodik. Bár a családegyesítésről előzetes megállapodás született a két héttel ezelőtti koalíciós egyeztetéseken, az SPD rendkívüli kongresszusán sok küldött további engedményeket követelt a menekültek számára. Megállapodás nem született ugyan a többórás eszmecserén, de a pártok hangsúlyozták: megegyezésre törekednek. „Intenzíven dolgozunk, s mindent elkövetünk a megoldásért” – közölte Michael Grosse-Brömer, a CDU politikusa. Az idő szorít, hiszen a Bundestag már csütörtökön szavaz arról: júliusig havonta ezer menekült hozzátartozó számára teszik lehetővé, hogy csatlakozzon a már Németországban élő családtagjához.

A tárgyalásokat elvileg vasárnapig kívánják lezárni, de hosszabbítás is elképzelhető. Sokakat legalább annyira érdekel a végső megállapodás szövege, mint az, kik lesznek az új kabinetben. A hírek szerint ugyanis az utolsó kancellári mandátumára készülő Angela Merkel utódlását készíti elő, s ez már a miniszteri tárcák elosztásánál érzékelhetővé válhat. Egyfajta átmeneti időszakot készít elő. Sokáig Ursula von der Leyent emlegették legesélyesebb utódjelöltjeként, ám már évekkel ezelőtt megromlott a kancellár és a CDU-n belül amúgy sem túl népszerű jelenlegi védelmi miniszter viszonya. Már 2013-ban elvesztette Merkel bizalmát, mert akkor még munkaügyi miniszterként a Bundestagban a női kvóta bevezetéséért kardoskodott – a kancellár megkerülésével. Ezt a lépését azóta sem felejtette el Angela Merkel.

A kancellár azonban így is női utódot szán magának. Mint a Spiegel írta, eltökélt szándéka, hogy modernizálja a pártot. Akadnak önjelöltek, akik szívesen követnék a „trónon”, elsősorban a konzervatív szárny illusztris alakjáról, Jens Spahnról van szó, Merkel azonban hallani sem akar arról, hogy olyan személy legyen a politikai örököse, akinek a nézetei jelentősen eltérnek az övétől. Bár nyilván Merkel egymaga nem határozhatja meg, ki legyen az utóda, ám megvannak a lehetőségei arra, hogy felépítse a CDU következő meghatározó politikusát. A posztra Annegret Kramp-Karrenbauert szemelte ki, akit a kereszténydemokrata tagság is kedvel. Saar-vidék miniszterelnökére már a koalíciós egyeztetések során is fontos szerep hárult: ő volt az egyedüli CDU-politikus, aki két munkacsoportban is a megbeszéléseket irányította. Merkel nagyon elégedett a munkájával, imponált számára, hogy – autóbalesete után – a betegágyról is szüntelenül folytatta tárgyalásait. A CDU egyik illetékese a Spiegelnek elmondta, ha Kramp-Karrenbauer tárcát akar magának a következő kormányban, Merkel mindenképpen helyet szorít számára. Egyelőre nem biztos, hogy már most a kormány tagja lesz, sajtóhírek szerint erre a jövő évi európai parlamenti választás után kerülhet majd sor. Ha miniszter lesz, a külügyi tárca lenne a legalkalmasabb arra, hogy felépítsék imázsát, ám Martin Schulz, az SPD elnöke is a német diplomácia irányítója akar lenni.

Kramp-Karrenbauer fokozatosan készíti elő berlini karrierjét, s a szövetségi politikában való szerepvállalását. Ám nemcsak a „fontolva haladásban” hasonlít a kancellárra: hozzá hasonlóan nyugodt természetű ember, akit ritkán ragadnak magával az érzelmei, mindig a tárgyra koncentrál. Ugyanakkor képes kemény is lenni: amikor 2000-ben saar-vidéki belügyminiszter lett, megerősítette a rendőrséget, amivel tekintélyt vívott ki magának. Amikor tartományában választási kampány folyt, megtiltotta szűkebb pátriájában a török politikusok nyilvános fellépését. Bizonyos tekintetben tehát „keményvonalasabb” Merkelnél. Szintén tehetségét mutatja, hogy Saar-vidéken reménytelen helyzetből hozta fel a CDU-t. Jelenleg nagykoalíció élén áll.

Forradalmárok nélküli forradalom zajlik

Publikálás dátuma
2018.01.30. 06:31
Diákok a Moszuli Egyetemnél. Messze a normalizálódás Fotó: AFP/Hemn Baban
Hiába szorították vissza az Iszlám Államot (IS), a terrorista szervezet felemelkedéséhez vezető okok nem szűntek meg. A szélsőségesek csak az újabb lehetőségre várnak – véli a lapunknak nyilatkozó szakértő.

Az Iszlám Állam 2014 nyarán kiáltotta ki a kalifátust Irakban és Szíriában, az elmúlt három és fél évben azonban elvesztette a korábban ellenőrzése alatt álló területek döntő többségét. Ami még ennél is fontosabb, a szélsőséges szunnita szervezet többé nem számíthat olyan mértékben a helyiek támogatására, mint néhány évvel ezelőtt, amikor a szunnita lakosság egy része úgy gondolta, hogy a dzsihadista csoport jobb alternatívát kínálhat, mint a síita vezetés.

Fotó: Molnár Ádám

Fotó: Molnár Ádám

„Amikor az Iszlám Állam elfoglalta Moszult, volt egy rövid időszak, amikor az emberek úgy vélekedtek, hogy talán jobban járnak velük, mint a Nuri al-Maliki vezette bagdadi kormánnyal. Az IS által korábban megszállt területeken azonban mostanra általános a csalódottság” – mondta a Népszavának Renad Mansour, a londoni székhelyű Chatham House szakértője, aki a Közép-európai Egyetem (CEU) meghívásából érkezett Budapestre.

Mansour gyakran megfordul Irakban, s legutóbbi látogatása alkalmával azt tapasztalta, hogy általános optimizmus uralkodik az országban, mióta a hadsereg – többek között az iráni síita milíciák segítségével – fél éve az utolsó kulcsfontosságú bástyát, Moszult is visszafoglalta az IS-től. Ám korai az öröm. A szervezet felemelkedését eredményező problémák nem szűntek meg. Egyes csoportok továbbra sincsenek képviselve a hatalomban, a feketepiac és a háborús gazdaság még mindig komoly bevételi forrást jelentenek az IS-hez hasonló csoportoknak, és az állam hasonlóan gyenge, mint korábban. „Ha nem az IS, akkor egy másik szervezet fog felbukkanni. Én opportunistáknak nevezem őket, akik látva a helyi és kormányzati szinten zajló hatalmi harcokat, majd találnak egy ügyet, hátha annak zászlaja alatt be tudják tölteni a keletkezett vákuumot” – magyarázta a Népszavának Mansour.

A szakértő tapasztalatai szerint ezek a törzsi, bűnöző hálózatok jelenleg megbújnak, s csak a megfelelő alkalomra várnak: ha a konfliktus az arabok és a kurdok között kiéleződik vagy a különböző szunnita csoportok konfrontálódnak, esetleg a májusban megválasztott, új iraki kormány marginalizálja a társadalom egy részét, meg fognak jelenni. S most már azt is tudják, hogy először a helyi lakosság körében kell támogatókat szerezniük.

Nem Irak – vagy Szíria – azonban az egyetlen, ahol a megbújó dzsihadisták veszélyt jelentenek. Az Iszlám Állam elleni offenzíva sokakat űzött Irak és Szíria határain túlra, többek között Afganisztánban, Algériában, Egyiptomban és Líbiában szóródtak szét a szélsőségesek. Mansour szerint azokban az országokban jelentenek komoly veszélyt, ahol meg tudják szólítani a lakosságot: „Gondoskodik rólad a kormányod? Mi képesek vagyunk rá” – utal a bevált narratívára a szakértő, aki szerint a toborzás működőképes, ha az adott szervezet fizetést és megélhetést tud kínálni az informális gazdaság által.

A kihívások tehát közel sem múltak el az Iszlám Állam kiszorításával, s hamarosan egy új kormánynak kell szembenéznie velük. Tavasszal parlamenti választások lesznek, ám a politikai elit összetétele szinte változatlan. Többnyire ugyanazok versengenek a hatalomért, akiknek kulcsszerepük volt a közelmúlt krízisének kialakulásában. „Az elit és az átlagemberek közti szakadék továbbra is megvan. Az egyetlen pozitívum talán az, hogy a polgárok felismerték, a probléma forrása nem a síita-szunnita szembenállás, hanem az elit és a közemberek közti különbség” – mutat rá Mansour. Ezzel a felismeréssel párhuzamosan fejlődött a tiltakozási mozgalom.

A politikai és szociális rendszer reformját, valamint a korrupció felszámolását követelő kormányellenes tüntetéssorozat 2015 nyarán indult, s mostanra sok szimpatizáns csatlakozott hozzá, politikai és vallási hovatartozástól függetlenül. Részben ez okozta, hogy az ígéretesen induló mozgalom megtorpant: népszerűségét látva az elit tagjai is közösséget vállaltak a csoporttal. „Ellopták a mozgalmat: a tüntetők eleinte azt mondták, hogy a korrupció felszámolását követelik, mire a politikai vezetők is egyszerre azt követelték, hogy legyen vége a korrupciónak” – mondja Mansour, aki szerint, bár továbbra is népszerű a mozgalom, a választásokon ezt nehéz lesz szavazatokra váltani. Heterogén csoportról van szó, tagjait különböző célok vezérlik. Nincs közös hang, s nincsenek karizmatikus vezetők, így márpedig nehéz a kormányváltás. „Forradalmárok nélküli forradalom zajlik.”

Pragmatizmus helyett nacionalizmus
A tavaly őszi népszavazás óta sokat csorbult a kurd autonómia, s aligha sikerül visszatérni a 2003 óta jellemző állapotokhoz – véli Renad Mansour a tavaly őszi referendumra utalva, amelyen a helyi lakosság 92 százaléka voksolt a függetlenségre. Sokan úgy értékelik, hogy a népszavazás visszafelé sült el, hiszen több, gazdaságilag is rendkívül fontos régiótól estek el a kurdok, s most a vezetés kénytelen Bagdaddal egyezkedni. Renad Mansour szerint a belső problémák vezettek a jelen állapothoz: miután a gazdaság mélyrepülésbe kezdett, a kurd vezetés a stratégiát addig meghatározó pragmatizmus helyett külső tényezőket okolt a válságért, és mindinkább a nacionalizmus felé fordult. Így akarták elérni, hogy a lakosság ne forduljon szembe a kormánnyal, hanem egy közös ügy zászlaja alatt egyesüljön.