Lemond az FBI helyettes igazgatója

Lemond a Szövetségi Nyomozó Iroda (FBI) helyettes igazgatója, Andrew McCabe. A lemondás hírét elsőként az NBC televízió jelentette hétfőn, ám az FBI nem erősítette meg. Sem az FBI, sem az igazságügyi minisztérium ugyanakkor nem kívánta kommentálni az értesülést. 

McCabe visszavonulása várható volt, már korábban bejelentette, hogy márciusban visszavonul. A The Wall Street Journal információi szerint az igazgatóhelyettes a munkatársaival közölte hétfőn, hogy keddtől már nem dolgozik, a CBS és a Fox televíziók híradásai szerint McCabe-t "elmozdították" hivatalából. 

Az 50 éves McCabe éles bírálatok kereszttüzébe került többször is: mind Donald Trump elnök, mind pedig republikánus törvényhozók bírálták őt korábban. James Comey volt FBI-igazgató tavaly májusi elmozdítása után átmeneti ideig ő vezette a hivatalt, ám a bírálatok a Hillary Clinton volt demokrata párti elnökjelölt és volt külügyminiszter elektronikus levelei és a 2016-os amerikai elnökválasztási folyamatba történt esetleges orosz beavatkozás ügyében indult vizsgálatok miatt érték őt.

A The New York Times a hétfői hírek kapcsán arról írt, hogy Donald Trump neheztelését McCabe először azzal vívta ki, hogy a felesége, Jill McCabe a Demokrata Párt jelöltjeként Virginiában indult a szenátusi választásokon és 675 ezer dolláros hozzájárulást fogadott el a Demokrata Párttól és a Clinton-házaspár közeli barátjához, az állam akkori kormányzójához, Terry McAuliffe-hoz köthető politikai szervezettől. Bár McCabe kinevezésére csupán felesége választási veresége után került sor, és a tisztségviselő nem is titkolta felesége demokrata párti elkötelezettségét, Donald Trump és republikánus törvényhozók egy része ebben is a republikánusok sikereinek aláásására irányuló erőfeszítések bizonyítékát látta. (MTI)

Szerző
2018.01.29 21:34

A Cofidistől kértek hitelt a dzsihádisták

Publikálás dátuma
2018.08.17 14:35

Fotó: AFP/ JAVIER SORIANO
A barcelonai terroristasejt viszonylag kevés pénzből hajtotta végre a tavalyi akcióját, de mégiscsak szükségük volt forrásokra. A nyomozók mára felderítették, milyen módszerekkel jutottak pénzhez.
A 16 halálos áldozatot követelő, tavaly augusztusi katalóniai merényletek után egy évvel közzétett rendőrségi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az Iszlám Állam nevében cselekvő dzsihádistáknak viszonylag kevés pénzből sikerült véghez vinniük az akciót.   Bár a szélsőségesek a tömegbe hajtva gyilkoltak a népszerű La Ramblán majd Cambrilsban, eredetileg robbantani akartak. Csakhogy a házi készítésű bomba napokkal korábban véletlenül felrobbant az egyik búvóhelyükön. A „Sátán anyjaként” emlegetett robbanószer alapanyagaira 1225 eurót költöttek. Ezen kívül csupán a mozgásukhoz használt autók, és a ramblai gázoláshoz használt kisbusz bérleti díját kellett finanszírozniuk. Ez az El País spanyol napilap összefoglalója szerint 1161 euróba került. Alig több mint 2300 eurót (mintegy 730 ezer forintot) kellett tehát előzetesen összeszedniük. A nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy ennél valamivel többet, mintegy 2530 eurót igen egyszerűen, ékszerek eladásából szerezték meg. Három alkalommal, két boltban bonyolították le az üzletet. Állítólag lett volna egy negyedik próbálkozás is, ám az ékszerész gyanút fogott az arany eredetét illetően, és nem akart többet üzletelni a dzsihádistákkal. Ezen kívül a Caixabankban vezetett számlájukról is leemeltek összegeket a terrorista sejt tagjai. 
A harmadik forrásukat a hitelszolgáltatók jelentették. Az egyik terrorista, Mohamed Hihami a merénylet előtti hónapban több alkalommal is felhívta a személyi kölcsönöket kínáló Cofidist. Végül Junesz Abujakub és három családtagja volt az, aki hitelt vett fel – nem világos, hogy a francia cégtől vagy egy másik intézettől. Mohamed Huli pedig a Moneyman és a Dinerorapid nevű vállalkozástól kérvényezett – a Nelu Daniel álnevet használva – több alkalommal hitelt, egyenként maximum 300 eurót. A Moneyman elismerte, hogy érkezett ezen a néven kérelem, de hangsúlyozta, hogy elutasították a hitelkérelmet, miután kiderült, hogy a személyazonosságot igazoló papír lopott.
2018.08.17 14:35

Morzsolódik Le Pen birodalma

Publikálás dátuma
2018.08.17 12:30

Fotó: AFP/ Francois Mori
Franciaországban még él az egykori államfő, De Gaulle hagyatéka. Legalábbis abban az értelemben, hogy szilárd a köztársaság, bár pártjai sokszor inognak.
A francia sajtóban továbbra is kiemelt téma a május elsején verekedő testőrtiszt ügye, ami egyáltalán nem tett jót a köztársasági elnök megítélésének. Ennek is köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásokban jelenleg 42 százalék körül van Emmanuel Macron népszerűsége. Tény, az államfő szeszélyes természetének is szerepe van abban, hogy honfitársai neheztelnek rá. Nem javította megítélését például az, hogy nemrég - kényelemből - távol maradt a nagy nemzeti ünnepről, beosztott miniszterét küldte el maga helyett.  Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök mégis rokonszenves egyéniség, nem véletlenül győzött magabiztosan a tavalyi választáson. Ráadásul azóta elérte azt is, hogy már csak agonizál a nyugati világ egyik legerősebb szélsőjobboldali tömörülése, Marine Le Pen pártja. A kényszerből átkeresztelkedett mozgalmat, az egykori Nemzeti Frontot - magyar ikerpárjához, a Jobbikhoz hasonlóan - pénzszűke gyötri. A bíróságok megvonják forrásait, több millió euró hiányzik a büdzséjükből. Szinte utánozva Vona Gábor kezdeti kísérletét, gyűjtést indítottak a tagok között, hátha így sikerül talpon maradni, de kiderült, ott is tekintélyes összegek tűntek el ellenőrizhetetlenül. A hívek hamar észrevették, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj, menekülni kezdtek. Akad olyan megyei szervezet, amely egyetlen hónap alatt úgy 20-30 ezer tagjától volt kénytelen búcsúzni. Ezek előbb csupán a tagdíjfizetésről „szoktak le”, később feledtetni igyekeztek azt is, hogy valaha is jártak a mozgalom környékén.  A korábbi vezető szélsőséges erő hanyatlásával új fölállás kezd kirajzolódni. A klasszikus baloldal - hasonlóan a tehetetlen magyar ellenzékhez - a közeli újjászületés esélye nélkül mondhatni romokban vergődik. A sztálini önkényuralmat majmoló kommunista párt már rég eltűnt. Az egykori köztársasági elnök, Francois Hollande kapálózik, célja most az, hogy a mitterrandi nosztalgiával a 2022-es elnökválasztásokra visszaszivároghasson. Arra törekszik, hogy a demokratikus konzervatívok ne nyerhessenek teret, s ne az orbánihoz hasonló illiberális jobboldal, az ugyancsak volt elnök, Nicolas Sarkozy vezetésével alakíthassa a maga képére Európát. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó jelentős része kíméletlenül ostorozza az orbáni gyakorlatot, mert a demokrácia legnagyobb veszedelmét látja benne. Mindent megmozgatnak tehát, hogy a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választáson a Macron-Merkel tipusú Európa kerekedhessen fölül. Nem könnyen elérhető cél, mégsem kilátástalan. 

Hogyan tovább?

Macron irányításával él a De Gaulle-i hagyaték, a háromnegyed évszázada szilárdan álló Ötödik Köztársaság töretlenül őrzi demokratikus hagyományait, átvészelte pillanatnyi üzemzavarait. Hasonlóan az Angela Merkel vezette Németországhoz inog, de nem süllyed el. Közben viszont torzul Európa egésze. Az orbánista politika hatására lassan, de makacsul terjednek  a harmincas évek illúziói, s bomlasztanák az integrációt. A kicsinyek túlfűtött öntudata mozaikjaira tördelné a kontinenst, a régi-új rendet támasztaná föl. Ez a tétje a közelgő közösségi parlamenti választásoknak.

2018.08.17 12:30
Frissítve: 2018.08.17 12:30