Diákparlament

Nyolcvankettőben meglehetősen hangosra sikerült a gimnáziumunkban a diákparlament. Egymást követték a dühös felszólalások, szóba került az utált iskolaköpeny, a zsúfolt és pocsék menza, a nyelvi labor és a tornaterem kriminális állapota, meg hogy miért kötelező az orosz, úgysem tanuljuk meg soha.

Ma is előttem van, ahogy igazgatónk rezzenéstelen arccal jegyzetel, másnap meg jön az ukáz, hogy menjek az irodájába. Ott volt a többi nagyhangú is, meg a diri és hat mázsa papír. - Parancsoljatok, a tanácsi rendeletek, az iskola költségvetése, a tanterv, az oktatási törvény és minden, ami kell - mondta széles mosollyal. - Most akkor segítetek nekem megfogalmazni a választ az összes fölvetésre, jó?

Életem legtanulságosabb három napja következett, és nem csak azért, mert először láttam bele abba, hogyan működik a világ. A felelős vezetői magatartásról tanultam akkor nagyon sokat. Az igazgató, aki egyébként a korabeli Budapesten egyedülálló szabadságban nevelt minket, nem állt neki magyarázni, hol vannak a cselekvés korlátai - hagyta inkább, hogy mi magunk ismerjük fel őket.

Manapság sokszor jut eszembe ez az élmény, és mindig arra jutok: nagyra becsült diribácsink azért tehette meg, hogy méltó vitapartnernek tekintsen minket, mert pontosan tudta, ami rajta múlt, ő elvégezte. Amennyi abból a rendszerből kisajtolható, azt már a javunkra fordította.

És nem véletlen az sem, hogy Orbán Viktornak esze ágában sincs leülni a Független Diákparlament fiataljaival. Mégis, mit mondhatna nekik? Hogy van egy vízióm a jó oktatásról, az olyan, mint az én gyerekkoromban, a hetvenes években, amikor még rend volt a falusi iskolában, és teszek rá, hogy ez a XXI. század, a magyar oktatás pedig minden objektív mérce szerint egyre rosszabbul teljesít? Vagy hogy nem gondolok erről az egészről semmit, csak meg akarom úszni, hogy foglalkozhassak a focival? Vagy hogy kampány van, és megfogadtam, nem mondok semmi mást, csak hogy Soros meg migráns, most mit röhögtök?

Ennél valóban sokkal egyszerűbb üzenni a Lázárral, hogy nem, és kész.

Szerző

Új arcok és kegyvesztettek a Jobbikban

Publikálás dátuma
2018.02.03. 06:09
Népszava fotó
Egyéni jelöltjei közel felét leváltotta a Jobbik. Juhász Attila politológus szerint a mérséklődés ellenére a párt változatlanul teret ad a szélsőségeseknek.

Összehasonlítottuk a négy évvel ezelőtti és a mostani jelöltek listáját: a 106 egyéni választókerületből 51-ben új indulóval vág neki a választásnak a Jobbik. A „régiek” közül kilencen másik körzetben próbálkoznak. A személycserék mellett a folytonosságot hivatott szolgálni, hogy a jelenlegi 24 fős parlamenti frakcióból majdnem mindenki egyéni jelölt lesz. Egyedül Kulcsár Gergely nem kapott ismétlési lehetőséget. Hiányával nem okoz súlyos veszteséget a magyar közéletnek, legnagyobb feltűnést keltő cselekedete az volt ugyanis, hogy beleköpött a vészkorszak áldozatainak emléket állító Duna-parti cipők egyikébe. Vona Gábor pártelnök közbenjárására aztán bocsánatot kért, és virágot vitt az emlékhelyre.

Vannak megyék, ahol – ahogyan arra a hvg.hu is felhívta a figyelmet – a párt teljes sorcserét hajtott végre. Tegyük hozzá: ahhoz képest, hogy a főváros a Jobbik kifejezetten gyenge pontjának számít, Budapesten kisebb a mozgás. A jelöltek kétharmadával már az előző választáson is találkozhattunk. (Igaz, a „zsidólistázós” beszédéről elhíresült Gyöngyösi Mártonnal nem Budapest 3., hanem Bács-Kiskun megye 1. választókerületében.)

A jelöltállítás a Jobbikban sem volt mentes a feszültségektől. Egyik informátorunk szerint Veszprémben a jobbikosok egy része kifogásolta a Simicska emberének tartott Varga-Damm Andrea indítását, mások szerint azonban kizárt, hogy Simicska kedvéért Vona Gábor bárkit is engedne a Jobbik képviselőjelöltjévé válni.

A párt 2016 tavaszán tartotta azt a viharos tisztújító kongresszusát, amely előtt Vona felszólította Apáti Istvánt, Szávay Istvánt, Hegedűs Lorántnét és Novák Elődöt: ne pályázzanak az alelnöki posztra, mert hatáskörével élve úgyis vétót emel ellenük. Novák ennek ellenére nem lépett vissza, erre nem csupán az elnökségből, a parlamenti frakcióból is eltávolították. Apáti, Szávay és Hegedűsné viszont most is képviselőjelölt.

Juhász Attila politológus, a Political Capital szakmai vezetője a Népszavának nyilatkozva emlékeztetett rá, hogy 2010-ről 2014-re is nagyon jelentős mértékben átalakult a Jobbik egyéni jelöltjeinek névsora. Ennek – és az elmúlt egy-két évben még inkább felgyorsított „néppártosodásnak” – a fényében szerinte nem olyan meglepő, hogy 2014-hez képest a választókerületek csaknem felében új arcokat indít a párt.

A fő cél – hangsúlyozta Juhász Attila –, hogy a Jobbik komoly, kompetens pártnak mutassa magát, mert állandó a vád, hogy nem kormányképesek. A párt ezért igyekszik magasan képzett, tekintélyes és akár ismert embereket indítani, például Kovács Tamás vívót.

Sok választókerületben ugyanakkor kifejezetten szélsőséges politikusok a Jobbik egyéni jelöltjei. Juhász Attila név szerint Hegedűs Lorántnét említette. A párt tehát – az elsősorban Vona Gábor által megjelenített mérséklődés ellenére – továbbra is teret ad a szélsőségeseknek. Másrészt az úgynevezett radikálisok vagy szélsőségesek változatlanul elfogadják Vona stratégiáját és vezető szerepét.

A Jobbik vélhetően mintegy 40 választókerületre koncentrál kiemelten, hogy melyek ezek, a belső mérések alapján pontosan csak a pártban tudják, de a korábbi eredmények alapján többségük Észak- és Kelet-Magyarországon lehet, néhány a Dunántúlon. Biztosan ilyen a tapolcai kerület, amely – jegyezte meg Juhász Attila – a 2015 áprilisában tartott időközi választáson Rig Lajos révén az eddigi egyetlen egyéni győzelmét hozta a Jobbiknak.

Szerző

Ki dönti el, hogy ki a rászoruló?

Publikálás dátuma
2018.02.03. 06:08

Az Enni Adok ételdoboz egyszerűen működik. Akinek van tartós élelmiszere, vagy megmaradt pár adag étele, beteszi ebbe a dobozba. A rászoruló hajléktalan, kisnyugdíjas pedig kiveheti belőle.

A XXII. kerületi Háros utca egyik kerítésére első ránézésre jelentéktelen szürke szekrényt erősítettek. De amikor kinyitjuk, a doboz roskadásig tele tartós élelmiszerrel. Ez a Re-Formáló Egyesület Enni Adok ételdoboza.

Az ötlet Magyarországon már öt éve létezik. Smudláné Fazekas Margit azóta szerette volna, hogy saját lakókörnyezetében is legyen ilyen. De mivel Gitka nem kapott engedélyt arra, hogy önkormányzati tulajdonú épületen helyezzék ki a szekrényeket, rájött, saját házának kerítése is tökéletesen megfelel a célra.

– Eleinte sokan kételkedtek abban, hogy ezen a környéken szükség van a dobozokra – meséli. – Pedig a közeli erdőkben sok a hajléktalan, az elhanyagolt üdülőházakban pedig rengeteg illegális lakásfoglaló lakik. De nem csak ők, hanem sok kisnyugdíjas, nagycsaládos szorul rá, hogy hó végén így jusson ennivalóhoz.

Gitka – aki könyvelő, adótanácsadó, sőt zumbaoktató – a matematikatanár Kállai Kornéliával közösen vágtak bele a projektbe. Tavaly augusztusban összegyűlt a 15 önkéntes, és megalakulhatott az egyesületük. Azóta a XXII. kerületben három doboz „üzemel”.

– Minden dobozhoz mások járnak – meséli Kori. A Dózsa György útihoz például télen mindig sok kisnyugdíjas jön. Nyáron, amikor érett a kertjükben a barack, rendszeresen hoztak a dobozba belőle. Aztán nemrégiben felfigyeltek egy fiatalemberre, aki egész héten az ételdobozból vitt haza ennivalót. A következő héten naponta frissen sütött palacsintákkal töltötte meg a szekrényeket.

Az Enni Adok ételdobozokba amúgy mindenfajta tartós élelmiszer bekerülhet lejárati határidőn belül, valamint a háztartásokban megmaradt és még fogyasztható étel is. A lényeg, hogy ez utóbbiak edényére rá kell írni, mit tartalmaz és mikor készült. Ha ezt elmulasztják, akkor azt az önkéntesek kidobják. A rászorulóktól pedig azt kérik, egyszerre csak három dolgot vigyenek el. Az első időkben nem merték elhinni, hogy másnap is lesz benne étel. Ezért előfordult, hogy órákig álldogáltak Korival az egyik doboznál, és győzködték az illetőt: ha nem visz el mindent, marad a következőnek is, de garantálják, hogy holnap is talál benne ennivalót.

Mivel nincs az a mennyiségű étel, ami ne fogyna el, felvették a kapcsolatot a környékbeli élelmiszerüzletekkel és pékségekkel, ahol korábban a zárásig el nem adott kenyeret és péksüteményt kidobták. Meggyőzték őket, adják inkább nekik. Egyelőre három üzlettel állnak kapcsolatban, mégis viszonylag nagy mennyiségű adományt kapnak, amit az önkéntesek minden nap begyűjtenek, és zacskókba porcióznak.

– Sokan kérdezik tőlünk: miből állapítjuk meg, hogy csak a rászorulók vesznek ki valamit a dobozból. Erre én mindig azt felelem, ki vagyok én, hogy megítéljem, ki a rászoruló. Ráadásul többször láttam, amikor valaki állva, a doboz mellett ette meg az üres zsemlét, annyira éhes volt. A hajlék nélkül élő házaspár, aki rendszeresen a házam melletti ételdobozhoz jön, minden alkalommal megsimogatja a dobozt. Egy idős férfi pedig naponta kalapot emel a szekrénynek, miután kivett belőle valamit - meséli Gitka.

Szerző