A tíz esztendővel ezelőtti gazdasági világválságról úgy tartja a fáma, hogy megjósolhatalan volt, ily módon váratlanul érte a kormányokat. Így nem csoda, hogy a bankok parttalan hitelfelvételre buzdító propagandájának semmi sem szabott határt. Pedig anno a dr. Balsors gúnynévvel illették azt a Nouriel Roubini amerikai közgazdászt, aki időben figyelmeztetett a közelgő krízisre. Aggódó jajkiáltását semmibe vették. Utólag pedig még pályatársai is azzal kívánták lekicsinyelni hervadhatatlan érdemeit, hogy "vak tyúk is talál szemet."
Ennek ellenére - nem nehéz erre következtetni - napjainkban mégis sokan adni fognak a szavára. Legfrissebb elemzésében a kriptopénzekről, köztük a bitcoinról mint elszámolási egységről ír ugyanis, amely - a hagyományos pénzekkel szemben - nem rendelkezik azzal a tulajdonsággal, hogy tartós, stabil értéktároló eszköz lenne. Az egészet átverésnek minősíti, amely ráadásul a pénzkínálatot nap mint nap olyan nagy mértékben növeli, amire a jegybankok történetében nem volt példa.
Roubini korábbi sikeres gazdasági prognózisa nyomán kivívta, hogy elemzéseit árgus szemmel lesik a kormányok és a bankok, még ha imitt-amott most is vitatják. Nem voltak ilyen szerencsések az idei, davosi Világgazdasági Fórum szakmai előadói. Donald Trump, Emmanuel Macron, Theresa May vagy Hszi Csin-ping ugyanis elvitték a show-t. Soros György bennünket érintő beolvasásáról nem is beszélve.
Ugyanakkor szinte elsikkadtak a Harvard Egyetem napjainkban legkedveltebb közgazdászának felettébb megszívlelendő szavai: "A pénzügyi intézmények szinte eszköztelenek lennének, ha ma kirobbanna egy újabb pénzügyi válság." De mielőtt eszeveszetten elrohannánk a bankokban elhelyezett megtakarításainkért, Kenneth Rogoff mindenkit igyekezett megnyugtatni: egyelőre még nem kell tartani egy hamarosan bekövetkező összeomlástól. Viszont ha most történne meg az újabb pénzügyi krízis, a nagy pénzügyi intézményeknek még elsődleges tervük sem lenne a kezelésére. Legyünk derűlátóak? Vagy mégsem?
