Politikai tízparancsolat

Az együttélés – még a családon belül is – konfliktusokkal és félreértésekkel terhes. Ezek bizonytalanságot és zavart idéznek elő, megnehezítve az egymást egyébként szerető, egymásban ösztönösen is bízó emberek életét. Hát még milyen nehéz az együttélés, amikor egymást nem ismerő személyek igyekeznek társulni és közösséget alkotni. Ezért mindegyik vallás megteremtette a maga – egyébként meghökkentően hasonló - parancsolatait, amelyek segítenek zökkenőmentessé tenni a közös életet, és megteremtik a közösségben belüli bizalmat.

A zsidó és a keresztény vallásoknak ez a fundamentuma a tízparancsolat. Jóllehet mind a tízet bármelyikünk „kapásból” aligha tudná felsorolni, ám ha ezeknek megfelelő vagy éppen ellentétes cselekedettel találkozunk, nyomban felismerjük. Vagyis, a tízparancsolat belénk ivódott, és megkönnyíti a közösségi életet, megolajozza az együttműködést, és megteremti a közösségi békéhez szükséges bizalmat. Ebből következik: ha egy eltérő érdekű, részben ellentétes nézetű személyekből álló közösség hosszú távon együtt kíván dolgozni valamilyen közös cél elérése érdekében, célszerű valamiféle tízparancsolatot megalkotnia, elfogadnia.

Vonatkoztassuk ezt most a demokratikus ellenzékre, a pártokra és támogatókra, a potenciális szavazóira és aktivistáira. Kapcsolatukat jó esetben a semleges kívülállás, rosszabb esetben az érdektelenség és bizalmatlanság, gyakran azonban az irigység és a féltékenység jellemzi. Nem véletlen hát, hogy nehezen formálódik a közös stratégia és a választási együttműködés. Kiindulva abból, hogy ezen sokat segíthet egy tízparancsolat – még ha nem is isteni eredetű, csak a józan ész sugallja -, közreadom a demokratikus ellenzéki pártok és támogatóik tízparancsolatát:

1. Ne sajátítsd ki a közös sikert, ne tulajdonítsd kizárólag magadnak az együtt elért eredményeket!

2. Nem lopd el a másik javaslatait, ne „nyúld le” mások ötleteit! (Ha egyetértesz, csatlakozz inkább hozzájuk.)

3. Ne csábítsd el mások támogatóit és szavazóit (a közös siker többet hoz a konyhára)!

4. Ne engedj a pillanat csábításának, hogy egy ütős – de később szükségszerűen megbánt – mondattal „pontot szerezz”!

5. Ne keress - a vitákban vagy a hirdetésekben - pillanatnyi népszerűséget, ne ígérgess megalapozatlanul, ne térj le a realitások ösvényéről csak azért, hogy előnybe kerülj!

6. Ne rágalmazd a másikat, ne terjessz róla igaztalan és megalapozatlan híreket!

7. Ne utasítsd vissza az együttműködési ajánlatot, és ne rúgd fel a megállapodást!

8. Ne nyilatkozz meggondolatlanul a másikról, ne kommentálj egy olyan hírt, amelyet csak idéztek neked – gyakran kiragadva a kontextusából –, miközben nem ismered a körülményeket!

9. Ne hagyd válasz nélkül a bocsánatkérést, ugyanakkor tedd könnyebbé mások számára, hogy beismerhessék saját hibáikat, és ismerd be te is, ha hibáztál!

10. Ne tagadd meg a szolidaritást a megtámadott társtól, ne tagadd meg tőle – akár csak kívülálló hallgatással – a segítségedet!

2018.02.06 07:05

Felhőben

Közeledik az önkormányzati választás, az állam is szelídebb arcát próbálja mutatni a települési hivatalokkal szemben. Már azt üzente lapunkon keresztül a Kincstár, hogy nem is kap büntetést minden önkormányzat, amelyik nem tudta feltölteni határidőre a zárszámadását a híres-hírhedt ASP rendszerbe, pedig eddig nem volt kegyelem a mulasztóknak. 
Csendben lapozhatnánk is, ha az engedmény nem a folyamatos hibákat akarná elfedni, és a hangos tiltakozásoknak elejét venni. Mert ez a felhő alapú központi adatbázis, amihez idén januártól minden magyar településnek csatlakozni kellett, talán még soha, egyetlen napig sem működött zökkenőmentesen az egész országban: azok a közszolgák, akiknek 2008 óta egy fillér béremelést nem adott a mi adóforintjainkból a kormány, csakis éjszaka és hétvégén tudják normális sebességgel feltölteni az elvárt anyagokat.
Szakszervezeti nyomásra szerencsére azt megengedi az állam, hogy saját iparűzési adóbevételeikből a helyhatóságok valamennyit emeljenek a hivatali dolgozók fizetésén, de ki tudja meddig. Az ASP rálát minden fillér befizetésre és kiadásra, már nincs a települések életének olyan szelete, ahol nem azt mondja a kormány: fizesd saját zsebből, ha tudod. Megnézem a könyvelésed, és azt látom, a költségvetésed 13. során még lehetne kicsit faragni. Oldd meg valahogy, és mindjárt kisebb kiegészítést kell adnom a központi keretből. Senki nem tudja, mikor jön el a pillanat, amikor egy tollvonással harmadolja, megfelezi az állami pénzből fizetett hivatalnoki létszámot a belügyi tárca, s ha nem tetszik, le lehet húzni a rolót. 
Minden polgármester agyában kitörölhetetlen nyomot hagyott a 2016 februári, „Hatékony helyi közigazgatás” címet viselő, szerző nélküli háttértanulmány, amely a kétezer fő alatti kistelepülések hivatalait egyszerűen meg akarta szüntetni. Az ASP rendszer körüli mostani botrány és minden késlekedés alapot is szolgáltathat a döntéshozóknak a lépéshez. S akkor megnyugodva hátradőlhet a Főfőfő Hivatalnok: a csórók nem mehetnek majd panaszra sehová.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:23

Hűlt testvériség

Nincs kényelmesebb megoldás, mint közhellyel kezdeni egy írást – a start ugyan lapos, cserébe viszont nem terheli sem az olvasó asszociációs képességeit, sem a szerző szürkeállományát. Csábító lenne azzal nyitni – lengyel témáról lévén szó – miszerint: „Lengyel, magyar, két testvér, együtt iszik, együtt harcol”. (Eredetiben: Polak, Węgier, dwa bratanki, i do szabli, i do szklanki.) Mondom, csábító lenne, de nem lehet. A közhely kimúlt. Legfeljebb protokoll-eseményeken recitálják, vagy vodka-túlnyomás esetén – elismerésképp, ha egy magyar lengyelül szólal meg, a nyelven, amelyben több mint 60 százalék a rendhagyó formulák aránya.
A korábban rongyosra citált mondás sírját Putyin (orosz elnök) ásta meg, és Orbán (magyar miniszterelnök) temette el. A pacalleveses ember a Novy Sviaton, a tar taxis úton a reptér felé, és a galambősz teremőr-néni a zsidó múzeumban elszánt arccal magyarázza, hogy az oroszokkal nem, nem, soha. Mert azok még a második világháború poklában is a legrosszabbak voltak. A felhúzott szemöldökre, illetve az „És a németek?” közbevetésre csak legyintés a válasz, meg a megfoghatatlan mondás, hogy „azok legalább úriemberek voltak”.
A megjegyzésre, hogy azért az orosz-ellenességet felülírja a két jobboldali rezsim közös érdeke, egyaránt kerekedik a pacalos és a taxis szeme (előbbi a lengyel kormánypárt, a PIS szavazója, az utóbbi a „polák Jobbik”, a KORWIN szimpatiánsa). „Jobb-ol-da-li?” – tagolja a személyfuvarozó kisiparos. „Posztkommunista! Állampárti!” – vágja oda dühösen.
„Akkor miért szekundált Orbán Viktornak március 15-én Budapesten a lengyel kormányfő?”. „Az politika, nem barátság” – mosolyognak. És kétségtelen: esti hírműsoraikban a lengyel tévék szót sem vesztegettek arra, hogy Mateusz Morawiecki Orbánnal parolázott a magyarok nemzeti ünnepén.
2019.03.22 09:00
Frissítve: 2019.03.22 09:24