Száműzetés Baszkföldről

Publikálás dátuma
2018.02.06 06:31
A közeli Vitoria városában is rendszeresek a tüntetések a család ellen Forrás: gasteizhoy.com
Fotó: /
Hónapok óta nem engednek beköltözni egy önkormányzati lakásba egy roma családot Asteguietában. A helyiek kikérik maguknak, hogy rasszisták lennének.

Jó ideje fehér lepedők lobognak egy asteguietai épületre függesztve. A fehér textíliák nem a béke szimbólumai az észak-spanyolországi, 273 lelket számláló faluban. Épp ellenkezőleg. „Le a bűnözőkkel”, „Az együttélést nem lehet kikényszeríteni” – olvasható a fehér lepedőkön. Az épület előtt fiatal és idős helyiek vegyesen strázsálnak. Többek kezében fahusángok. Felváltva őrködnek reggel hét és este kilenc óra között. Az El País helyszíni tudósítójának egyikük azt mondta, ha kell, az élete árán is megakadályozza, hogy az épületbe költözzön a Manzanares Cortés család.

Hónapok óta tart a szembenállás, a helyiek azóta nem engedik, hogy a roma házaspár, Pedro és Natividad, valamint két kislányuk beköltözzön az önkormányzati lakásba, amit kiutaltak nekik. A történetük országos üggyé duzzadt, hiszen Spanyolország híres arról, hogy a roma és nem roma lakosság együttélése a legtöbb esetben példaértékű, nem jellemző a Közép-Kelet-Európában előforduló szegregáció és elutasítás.

A család kálváriája két éve kezdődött, amikor lejárt a bérleti szerződésük a legnépesebb baszk városban, Bilbaóban. Akkor úgy döntöttek, hogy továbbállnak, és új életet kezdenek, távol a családtól. A Manazanares Cortés família ugyanis egy helyi klán – a Los Pichis – tagja. A rendőrség jól ismeri őket, a kiterjedt család tagjainak számos ügye volt, többek között betörések, drogkereskedelem, verekedések és fegyverbirtoklás. Pedro Manzanares Cortés nem tagadja, hogy a családnak joggal van rossz híre, de azt mondja, sem neki, sem a feleségének nincs jelenleg futó bírósági ügye, s azért akarták maguk mögött hagyni Bilbaót, hogy hátat fordítsanak a bűnöző családnak.

Először egy Abetxuko nevű településen próbáltak szerencsét, s közben beadták az igényt az önkormányzati lakásra Asteguietában. Hiába menekültek a családjuk elől, a rossz hírük megelőzte őket. „Amint megérkeztünk Abetxukóba, a szomszédok rákezdtek, hogy a Los Pichis tagjai vagyunk, és közölték, hogy nem akarnak minket ott látni” – meséli a spanyol napilapnak Pedro Manzanares Cortés. Egy helyi lakos jól emlékszik erre az időszakra, s mint mondja, a családot valósággal meglincselték a helyiek.

„Az első pillanattól kezdve kipécézték őket. Tény, hogy olykor zavaróan viselkedtek, roma vendégeket fogadtak, s az utcán hangoskodtak, de amit ellenük tettek a helyiek, az lincselés volt. Már azelőtt ki akarták tenni a szűrüket, hogy bármit is tettek volna, mert közük volt a Los Pichishez” – emlékezik vissza az álnéven bemutatkozó nő suttogva.

A család közben megkapta az engedélyt, hogy beköltözzön az önkormányzati lakásba Asteguietában, ám ott sem volt nyugalmuk: az abetxukóiak figyelmeztették az asteguietaiakat a közelgő „veszélyre". Mielőtt a család beköltözhetett volna, ismeretlenek betörtek a berendezett lakásba, és tönkretettek mindent: a bútorokat, a háztartási gépeket, az ablakokat és a zárakat is megrongálták. Ezek után a helyiek megkezdték az őrködést az ingatlan előtt, s még a szerelőt sem engedték be, akit a regionális vezetés küldött oda, hogy helyrehozza az ajtókon keletkezett kárt. A család jelenleg átmeneti szállásokon húzza meg magát, többek között az SOS Racismo nevű szervezet fogadta be őket, amelynek a családfő is dolgozik mediátorként.

Bár a hatóságok látszólag próbálják megoldani a helyzetet, a gyakorlatban lassan halad az ügy megoldása. Felszólításokat küldenek a helyieknek, s időről-időre biztosítják a családot, hogy beköltözhetnek, hiszen megilleti őket a lakás, gyakorlati megoldást azonban nem kínálnak. A strázsáló szomszédokat senki sem mozdítja el. A helyiek olyannyira felbátorodtak, hogy még a falu határába is kitettek egy plakátot: „Nem akarjuk itt látni a Los Pichis tagjait”.

A történtek ellenére az emberek kikérik maguknak, hogy rasszisták lennének. „A közelben lakik egy másik roma család, és senkinek nincs velük semmi bajuk. Arabok és afrikaiak is élnek itt, mi nem foglalkozunk ilyesmivel. Mi csupán egyet nem akarunk: bűnözőkkel együtt élni” – mondta egy férfi, majd hozzátette, hogy privátban a rendőrök is azt tanácsolják nekik, hogy ne engedjék be a családot. Pedro Manzanares Cortésnak számos kép és videó van a telefonjában az ellenük szervezett megmozdulásokról. Miközben ezeket mutatja az El País helyszíni tudósítójának, hitetlenkedve kérdezi: „Látod ezt a sok embert? Mind miattam gyűltek össze. Gyűlölnek, holott egyikük sem ismer.”

A látszat ellenére létezik romaellensség
Becslések szerint 700 ezer roma él Spanyolországban. A sajtóban ritkán olvasni komolyabb incidensekről, a Roma Titkárság Alapítványa 2016-ban egy átfogó jelentésben mégis azt írta: a valóság az, hogy Spanyolország sem mentes a romaellenességtől. Kétéves vizsgálatuk során 348 olyan esetet regisztráltak, amelyben romák diszkrimináció áldozatai voltak. Ez összesen 669 személyt érintett.

2018.02.06 06:31

A Cofidistől kértek hitelt a dzsihádisták

Publikálás dátuma
2018.08.17 14:35

Fotó: AFP/ JAVIER SORIANO
A barcelonai terroristasejt viszonylag kevés pénzből hajtotta végre a tavalyi akcióját, de mégiscsak szükségük volt forrásokra. A nyomozók mára felderítették, milyen módszerekkel jutottak pénzhez.
A 16 halálos áldozatot követelő, tavaly augusztusi katalóniai merényletek után egy évvel közzétett rendőrségi dokumentumok arról tanúskodnak, hogy az Iszlám Állam nevében cselekvő dzsihádistáknak viszonylag kevés pénzből sikerült véghez vinniük az akciót.   Bár a szélsőségesek a tömegbe hajtva gyilkoltak a népszerű La Ramblán majd Cambrilsban, eredetileg robbantani akartak. Csakhogy a házi készítésű bomba napokkal korábban véletlenül felrobbant az egyik búvóhelyükön. A „Sátán anyjaként” emlegetett robbanószer alapanyagaira 1225 eurót költöttek. Ezen kívül csupán a mozgásukhoz használt autók, és a ramblai gázoláshoz használt kisbusz bérleti díját kellett finanszírozniuk. Ez az El País spanyol napilap összefoglalója szerint 1161 euróba került. Alig több mint 2300 eurót (mintegy 730 ezer forintot) kellett tehát előzetesen összeszedniük. A nyomozók arra a megállapításra jutottak, hogy ennél valamivel többet, mintegy 2530 eurót igen egyszerűen, ékszerek eladásából szerezték meg. Három alkalommal, két boltban bonyolították le az üzletet. Állítólag lett volna egy negyedik próbálkozás is, ám az ékszerész gyanút fogott az arany eredetét illetően, és nem akart többet üzletelni a dzsihádistákkal. Ezen kívül a Caixabankban vezetett számlájukról is leemeltek összegeket a terrorista sejt tagjai. 
A harmadik forrásukat a hitelszolgáltatók jelentették. Az egyik terrorista, Mohamed Hihami a merénylet előtti hónapban több alkalommal is felhívta a személyi kölcsönöket kínáló Cofidist. Végül Junesz Abujakub és három családtagja volt az, aki hitelt vett fel – nem világos, hogy a francia cégtől vagy egy másik intézettől. Mohamed Huli pedig a Moneyman és a Dinerorapid nevű vállalkozástól kérvényezett – a Nelu Daniel álnevet használva – több alkalommal hitelt, egyenként maximum 300 eurót. A Moneyman elismerte, hogy érkezett ezen a néven kérelem, de hangsúlyozta, hogy elutasították a hitelkérelmet, miután kiderült, hogy a személyazonosságot igazoló papír lopott.
2018.08.17 14:35

Morzsolódik Le Pen birodalma

Publikálás dátuma
2018.08.17 12:30

Fotó: AFP/ Francois Mori
Franciaországban még él az egykori államfő, De Gaulle hagyatéka. Legalábbis abban az értelemben, hogy szilárd a köztársaság, bár pártjai sokszor inognak.
A francia sajtóban továbbra is kiemelt téma a május elsején verekedő testőrtiszt ügye, ami egyáltalán nem tett jót a köztársasági elnök megítélésének. Ennek is köszönhető, hogy a közvélemény-kutatásokban jelenleg 42 százalék körül van Emmanuel Macron népszerűsége. Tény, az államfő szeszélyes természetének is szerepe van abban, hogy honfitársai neheztelnek rá. Nem javította megítélését például az, hogy nemrég - kényelemből - távol maradt a nagy nemzeti ünnepről, beosztott miniszterét küldte el maga helyett.  Ugyanakkor az is igaz, hogy az elnök mégis rokonszenves egyéniség, nem véletlenül győzött magabiztosan a tavalyi választáson. Ráadásul azóta elérte azt is, hogy már csak agonizál a nyugati világ egyik legerősebb szélsőjobboldali tömörülése, Marine Le Pen pártja. A kényszerből átkeresztelkedett mozgalmat, az egykori Nemzeti Frontot - magyar ikerpárjához, a Jobbikhoz hasonlóan - pénzszűke gyötri. A bíróságok megvonják forrásait, több millió euró hiányzik a büdzséjükből. Szinte utánozva Vona Gábor kezdeti kísérletét, gyűjtést indítottak a tagok között, hátha így sikerül talpon maradni, de kiderült, ott is tekintélyes összegek tűntek el ellenőrizhetetlenül. A hívek hamar észrevették, hogy kicsúszik talpuk alól a talaj, menekülni kezdtek. Akad olyan megyei szervezet, amely egyetlen hónap alatt úgy 20-30 ezer tagjától volt kénytelen búcsúzni. Ezek előbb csupán a tagdíjfizetésről „szoktak le”, később feledtetni igyekeztek azt is, hogy valaha is jártak a mozgalom környékén.  A korábbi vezető szélsőséges erő hanyatlásával új fölállás kezd kirajzolódni. A klasszikus baloldal - hasonlóan a tehetetlen magyar ellenzékhez - a közeli újjászületés esélye nélkül mondhatni romokban vergődik. A sztálini önkényuralmat majmoló kommunista párt már rég eltűnt. Az egykori köztársasági elnök, Francois Hollande kapálózik, célja most az, hogy a mitterrandi nosztalgiával a 2022-es elnökválasztásokra visszaszivároghasson. Arra törekszik, hogy a demokratikus konzervatívok ne nyerhessenek teret, s ne az orbánihoz hasonló illiberális jobboldal, az ugyancsak volt elnök, Nicolas Sarkozy vezetésével alakíthassa a maga képére Európát. Nem véletlen, hogy a nyugati sajtó jelentős része kíméletlenül ostorozza az orbáni gyakorlatot, mert a demokrácia legnagyobb veszedelmét látja benne. Mindent megmozgatnak tehát, hogy a jövő tavasszal esedékes európai parlamenti választáson a Macron-Merkel tipusú Európa kerekedhessen fölül. Nem könnyen elérhető cél, mégsem kilátástalan. 

Hogyan tovább?

Macron irányításával él a De Gaulle-i hagyaték, a háromnegyed évszázada szilárdan álló Ötödik Köztársaság töretlenül őrzi demokratikus hagyományait, átvészelte pillanatnyi üzemzavarait. Hasonlóan az Angela Merkel vezette Németországhoz inog, de nem süllyed el. Közben viszont torzul Európa egésze. Az orbánista politika hatására lassan, de makacsul terjednek  a harmincas évek illúziói, s bomlasztanák az integrációt. A kicsinyek túlfűtött öntudata mozaikjaira tördelné a kontinenst, a régi-új rendet támasztaná föl. Ez a tétje a közelgő közösségi parlamenti választásoknak.

2018.08.17 12:30
Frissítve: 2018.08.17 12:30